A dzsungel királya, a jaguár ősidők óta fogyaszt egy bizonyos Banisteriopsis caapi nevű indás növényt, amelyet a dél-amerikai indiánok sámán szertartásaikhoz is előszeretettel alkalmaznak. A belőle készült ayahuasca nevű főzet pszichedelikus, élénkítő hatású.
A Banisteriopsis caapi jelentős mennyiségben tartalmaz olyan hatóanyagokat, melyek hatást gyakorolnak az idegrendszerre: kifinomultabbá teszik az érzékszerveket, nagy dózisban pedig pszichedelikus utazásra viszik használójukat.
A jaguár feltételezések szerint azért fogyasztja, hogy sikeresebben vadásszon.
Az északon élő rénszarvasok az életben maradás érdekében mindent felfalnak, amit csak találnak a hó alatt, így lehetetett, hogy egyszer csak felfedezték, egyes gombafajok után különleges érzés keríti őket hatalmába.
A rénszarvasok nem mást, mint a mesekönyvekben előszeretettel ábrázolt szépséges, ámde mérgező, piros alapon fehér pöttyös gombát, a légyölő galócát fogyasztják, amelyek hatóanyagai a központi idegrendszerre hatnak, s az LSD-hez hasonló, hallucinogén hatást idéznek elő.
A mérges gombák fogyasztása az embereknél akár halált is okozhat, de a rénszarvasoknál ez inkább csak egy pszichedelikus élményként jelenik meg.
A részegnek tűnő, tág pupillával támolygó rénszarvasokat megfigyelő emberek rájöttek erre, és leleményességüknek köszönhetően kikísérletezték, hogy a gombát fogyasztó rénszarvas vizeletét újra lehet hasznosítani - immár gyengített hatóanyag tartalmú kábítószerként -, ha megisszák.
Az igen intelligens palackorrú delfineknél megfigyelték, hogy a stressz hatására mérgező, tetrodotoxin (TTX) nevű anyagot termelő gömbhallal játszadoznak, s a hal által a vízbe juttatott idegmérget beszippantva jó kedvre derülnek. Ezt a rituálét Mario Ludwig, a Karlsruhei Egyetem biológus professzora úgy írja le, mint amikor a fiatalok marihuánát fogyasztanak egy bulin, és körbeadják egymásnak a füves cigit.
Sőt, nemcsak maga a rituálé nagyon hasonló, hanem a viselkedésük is: szemük állása vicces kedvre utal, de szemmel láthatóan is nagyon jókedvűen pörögnek, forognak a vízben.
Érdekes az a megfigyelés, hogy csak a fiatal és a hím egyedek élnek ezzel a szokással.
Az Ausztráliában élő kengurufélék családjába tartozó wallabyknál megfigyelték, hogy előszeretettel vonulnak végig mákföldeken, és rágcsálják meg az ópiumban gazdag éretlen mákgubókat. Ebből az igen erős narkotikumból készül egyébként a heroin is, de a gyógyszeriparban is használják nyugtatóként és fájdalomcsillapítóként.
A wallabyk a mákgubó nedvének elfogyasztásával elsősorban morfiumot juttatnak a szervezetükbe, aminek hatására összevissza ugrándoznak, randalíroznak letaposva a mákföldeket, majd jól elfáradva, csoportokban kifekszenek.
Igor Spilenok természetfotós hét hónapon keresztül figyelte a Kronockij Nemzeti Parkban élő medvéket, akik valamilyen úton-módon rájöttek arra, hogy a helikopterek számára fenntartott kerozinos és benzines tartályokba, ha mélyen beleszippantanak, bódult állapot idézhető elő, és ez bejött nekik.
A Kamcsatka-félszigeten élő barna medvék másik különös szokása, hogy a felszálló helikopter szélörvénye mögé futnak, hogy a kerozincseppekkel dúsított nagy nyomású levegőt szippantsák be, s ezzel kábítsák el magukat.
Talán sokan emlékeznek a hetvenes-nyolcvanas évek sláger filmjére, a Sivatagi show-ra, ahol azon nevettünk, hogyan bukdácsolnak a fáról lepotyogott, erjedt gyümölcsöket felevő állatok a részegségtől.
Ez a jelenség az elefántok körében mondhatni, megszokott. Az elefántok nagyon intelligens társas lények, megszerzett tudásukat átadják utódaiknak, mint például azt is megtanítják nekik, hogyan lehet a fákról lepotyogott, erjedt gyümölcsökből berúgni.
Ők is előszeretettel keresik fel azokat a gyümölcsfákat, amelyek alól összeszedik az alkoholt tartalmazó termést és bódult állapotba kerülnek.Mindezen túlmenően arra is rájöttek, hogy az emberek közelségében könnyűszerrel szerezhetnek be alkoholos italokat, így tudatosan keresik is a lehetőségeket, hogy megfosszák az embereket a bódító nedűtől.
Több olyan esetet is dokumentáltak, amikor idomított elefántok támadtak emberekre, mert alkohol volt náluk.
Az elefántokhoz hasonlóan az emberek közelségében élő cerkóffélék és makákófélék is felfedezték, hogy jó mulatság elcsenni az emberek italait, és kirúgni a hámból. A világ számos pontján, legyen az a Gibraltár vagy éppen egy karibi tengerpart, a turistáknak fokozottan kell ügyelniük arra, hogy látványosan ne igyanak, egyenek a közterületeken, hiszen a majom csapatok könnyűszerrel kifosztják őket.
A tanulékony majmok számára mi sem egyszerűbb, mint a homokos tengerparton nyaraló, koktélokat iszogatót turisták italaiba belekóstolni, netán meglovasítani a megtöltött poharakat.
A szegény európai sün anélkül, hogy kérte volna, rendszeresen alkoholos mámorba kerül. Mégpedig úgy, hogy olyan csigákat fogyaszt, amelyek előzetesen sörcsapdában pusztultak el.
A hobbikertészetben népszerű módszer, hogy úgy szabadulnak meg a kártékony csúszómászótól, hogy dobozos vagy pohárba kitöltött sört ásnak a földbe, melybe a csigák bemásznak, de ki már csak ritka esetben jönnek. A sörös csiga elfogyasztása szerencsére ritka esetben okoz súlyos károsodást a tüskéshátúaknál, inkább csak szédelgés, és utána egy hosszabb, mély álom követi a vacsorát.
Akárcsak a lemúrok Madagaszkáron vagy több ezer kilométerrel arrébb, a csuklyásmajmok Dél-Amerikában, rájöttek egy különösen veszélyes játékra.
Egyes ezerlábú fajok mérgező ciánt termelnek, ha veszélyt érzékelnek, és a majmok, miközben rovarriasztóként a szőrükbe kenik a nedvet, néha-néha óvatosan nyalogatják, harapdálják az ízeltlábút, hogy az kibocsátott méreganyagtól mámoros állapotba kerüljenek. Ez a fajta drogozás igencsak veszélyes, akárcsak az orosz rulett, hiszen könnyen el is pusztulhatnak a túladagolástól.