Eltűnt a Szaturnusz holdjának titokzatos objektuma

Előtérben a Titán, mögötte a Szaturnusz másik holdja, a Tethys

2013 júliusában a Szaturnusz legnagyobb holdjának, a Titánnak a felszínén egy rejtélyes szigetszerű valami bukkant fel. A képződmény számos találgatást indított el a kutatók körében. A napokban nyilvánosságra hozott, 2015-ös felvételen viszont úgy tűnik, az objektumnak nyoma veszett.

A Titán a Szaturnusz legnagyobb holdja, és a Földön kívül az egyetlen égitest, ahol tartósan nagy mennyiségű folyadék létezik a felszínen. A vastag, főként nitrogénből álló légkörrel rendelkező égitesten nagy kiterjedésű metánból és etánból álló tavak és tengerek találhatók. A sarkvidékek mínusz 180 Celsius-fokos hőmérsékletén a víz sziklaszilárd kőzetet alkot, ellenben a metán és etán keveréke folyékony.

A Földhöz hasonlóan a Szaturnusz legnagyobb holdja is rendelkezik saját folyadék-körforgással.

A tengerekben összegyűlő metán és etán ugyanúgy elpárolog, lecsapódik és csapadék formájában lehullik, mint bolygónkon a víz.

Előtérben a Titán, mögötte a Szaturnusz másik holdja, a Tethys Forrás: NASA/JPL/Space Science Institute

A NASA Cassini űrszondája közel tizenkét éve kering a Szaturnusz körül, miközben már számtalanszor elrepült a Titán közelében. 2013 júliusa előtt még semmi különöset nem észleltek a Titán északi féltekéjén elhelyezkedő, nagyjából 170 méter mély Ligeia Mare tenger partjai mentén. Aztán még abban az évben, július 10-én a Cassini űrszonda több felvételt is küldött a területről.

A képeken jól észrevehető volt egy fényes, szigetszerű jelenség, ami 2007-ben még nem volt ott.

2014 augusztusában újabb megfigyeléseket tettek. Bár az objektum még látható volt a hold felszínén, alakja változott. Az elmúlt napokban került nyilvánosságra a legújabb kép, mely 2015 januárjában készült. Meglepetésre a szigetszerű képződménynek teljesen nyoma veszett. A hamisszínes felvétel jól mutatja, hogyan alakult a 20 kilométer hosszú objektum kinézete az idők folyamán: előbukkant, változott, majd eltűnt.

A Cassini űrszonda felvétele a Ligeia Mare tengerről. A bekeretezett térség adott otthont a rejtélyes jelenségnek. A szigetszerű képződmény 2013. július 10-én jelent meg, 2015. január 11-én azonban már nem volt jelen Forrás: Cassini Radar Mapper, Cornell, JPL, ESA, NASA

A Titán

A Titán a Naprendszer második legnagyobb holdja, átmérője 5152 kilométer (ezzel alig marad el a legnagyobb, az 5262 kilométeres Ganymedes, a Jupiter holdja mögött). Bár felszíne aktív és változatos, legérdekesebb jellemzőit a biokémikusoknak mutatja: légkörében ahhoz hasonló, úgynevezett prebiotikus folyamatok zajlanak, mint amilyenek a Földön az élet keletkezését előzhették meg. Egyesek nem zárják ki az élet, sőt a mai élet lehetőségét sem a Titánon. A hideg miatt azonban nem víz alapú élőlényekről szólnak a feltételezések, hanem olyan extrém életformákról, amelyekben az oldószerek víz helyett folyékony szénhidrogének lehetnek.

A hullámok létezésének első közvetlen bizonyítéka?

A jelenség hátterében egyelőre nem tudni mi áll, a NASA is csak találgat. Több elmélet is napvilágot látott: felületi hullámokkal, a folyadékban felszálló buborékokkal, vagy a tengerben lebegő szilárd testekkel magyarázták a képződmény változásait, elképzelhető, hogy a műhold ezeket látta "szigetnek".

A három opció közül a kutatók a hullámok jelenlétét tartják a legelképzelhetőbbnek.

Ha ez igazolást nyer, az azt fogja jelenteni, hogy a Titán jobban hasonlít bolygónkra, mint hinnénk és aktív időjárási rendszerrel rendelkezik.

A hipotetikus hullámok a kutatók becslése alapján 1 méternél kisebbek lehetnek és körülbelül 1 méter per másodperces sebességgel mozognak. A fel- majd eltűnő "sziget" az első közvetlen bizonyítéka lehet e hullámok létezésének.

Fantáziarajz a Szaturnusz körül keringő Cassini űrszondáról Forrás: ESA

Ráadásul a Szaturnusz holdján jelenleg évszakváltás történik. A Titánon az évszakok rendkívül lassan váltakoznak, egy ottani év 30 földi évnek felel meg. Az égitest északi féltekéje jelenleg a nyári évszakba lép be, így nagyobb részben lesz kitéve a Nap hatásainak, ami felszíni változásokat indíthat el, például szelessé válhat az idő.

Sokan abban reménykednek, hogy 2017 áprilisában számos kérdés megválaszolódik, ekkor fogja a NASA űrszondája utoljára megközelíteni a Titán felszínét.