A White Star Line hajózási társaság tulajdonában álló RMS Titanic korának legnagyobb és leghíresebb, elsüllyeszthetetlennek tartott luxus óceánjárója volt. A hajó óriási sajtóérdeklődés mellett, 1912. április 10-én futott ki Southampton kikötőjéből, New York úti céllal.
A szokatlanul enyhe tavasz miatt idő előtt megkezdődött jéghegyzajlás ellenére
a Titanic a szokásos északi-atlanti hajózási útvonalon haladt maximális sebességgel.
Smith kapitány az április 14-én beérkezett jégjelentések ellenére sem csökkentette a hajó sebességét, amely éjjel 11:40-kor jégheggyel ütközött.
A jéghegy sarkantyúja a vízvonal alatt mintegy 90 méter hosszú léket vágott a hajó törzsének jobb oldalán. A beözönlő tengervíz miatt egyre jobban megsüllyedt a hajó orra,
így a víz átfolyhatott a rekeszkamrák felett.
A Titanic az április 15-re virradó hajnalon, 2 óra 20 perckor - miután kettétört a hajótest – a mélybe süllyedt.
Csak 705-en élték túl a katasztrófát, a hajótörésnek az amerikai kongresszusi vizsgálóbizottság szerint 1517, a Brit Kereskedelmi Kamara adatai alapján 1503 halálos áldozata volt. A roncsot csak hét évtizeddel a katasztrófa után, 1985. szeptember 1-én találta meg a dr. Robert D. Ballard vezette amerikai-francia expedíció.
A Titanic roncsai Új Fundlandtól 900 kilométerre délre, 3 821 méteres mélységben fekszenek az atlanti fenéksíkság és az amerikai kontinentális küszöb találkozásánál.
A roncs orrszekciója viszonylag épen és jó állapotban maradt fenn,
a tatrész – az orrtól 600 méteres távolságra – teljesen szétroncsolódva fekszik az abisszikus síkságon.
1987-től több expedíció is felkereste a Titanicot. A roncs tulajdonjogával rendelkező RMS Titanic Inc. számos tárgyat hozott fel az orr és a tatszekció között húzódó híres törmeléksávból.
A törmeléksáv a kettétört hajótest süllyedése közben kiszóródott tárgyak tömegéből áll.
Helyenként csizmák, női és gyermekcipők, illetve vízhatlan tengerészköpenyek láthatók
a sápadt mélytengeri üledékkel takart aljzaton.
Az egész jó állapotban fennmaradt ruhák valójában egykori tulajdonosaik holttest nélküli sírhelyét jelzik. Önként adódó kérdés, hogy miért nem lehet egyetlen csontvázat, emberi maradványt sem fellelni a roncsok között.
Nem csak a Titanicnál, hanem minden olyan hajóroncsnál amely az abisszikus régió 3500 méternél nagyobb mélységeiben fekszik,
hiába is keresnénk az egykori áldozatok maradványait.
A holttestek illetve vázmaradványok eltűnése arra vezethető vissza, hogy a Titanic az úgynevezett karbonát, vagy karbonát kompenzációs határ (CCD, Calcite Conpensation Depth) alatti mélységben fekszik.
A karbonát kompenzációs határ azt a tengermélységet jelenti,
ahol egyensúlyi szint alakul ki a karbonát lerakódás és feloldódás között.
A határ alatt már nem maradnak meg a mészvázas tengeri élőlények vázmaradványai, és természetesen az emberi csontok sem, hanem feloldódnak a tengervízben.
A feloldódási folyamat a hidrosztatikus nyomás (a víztömeg által adott mélységben kifejtett környezeti nyomás), a vízhőmérséklet, és a tengervíz szén-dioxid tartalmának függvénye. Ez nem jelent valamiféle éles határt, a világóceán egésze szempontjából átlagosan 4 és 5000 méter körüli mélységtől érvényesül a holttesteket nyom nélkül elemésztő folyamat.