Az ugató gekkó (Ptenopus sp.) az egyetlen ismert faj ebből a nemzetségből. Az állat átlagos testhossza farkával együtt 10-120 milliméter, amelynek nagyjából a fele a testét, fele pedig a farkát teszi ki. Ezzel a gekkófélék között átlagos testhosszt ér el. A legtöbb fajtársához képest farkában kevesebb zsírtározó sejt található, így az nem is olyan vastag, mint azt megszokhattuk általában a gekkóknál.
Az állat furcsamód egy majdnem egy méter hosszú üreget váj magának a dél-afrikai homokba, ahol napközben védve van a melegtől és a veszélyes ragadozóktól. Az ugató hangot csak a hímek adják ki, és ők is akkor, ha saját területüket védik. Nyáridőben, napfelkeltekor az állatok az odújuk bejáratánál ülnek, kilógó fejjel, és
„kek-kek-kek” hangokat adnak ki torkaszakadtukból, hogy kimutassák territoriális igényüket.
A furcsa, ugatásszerű hang a nőstényeket is odavonzza – az a gekkólány, amely a kiabálás után kiválasztotta a szóban forgó hímet, bemászik az odújába, és párosodik vele. Az aktus után „lefoglalja” a hím odúját, amely arrébb mászik, és másikat kényszerül ásni magának.
Táplálékukat vadászattal szerzik, általában eső után indulnak neki, amikor a termeszek igencsak aktívak. A nap más szakaszában, szárazabb időszakokban csak kivárnak, és akkor támadnak, ha az odújuk közelébe érkezik egy lehetséges préda.
Azért, hogy az ugató gekkó megfelelő odút tudjon ásni magának, igencsak
válogatós az alapanyagokat illetően:
sem a túl száraz, sem a túl nedves homok nem jó neki, ezért gyakran vájja be magát kiszáradt folyómedrek területén, ahol pontosan megfelelő a talaj nedvességtartalma.