Az elmúlt időszak felfedezései alapján bátran kijelenthető, hogy az asztrofizika aranykorában élünk, exobolygók (naprendszeren kívüli égitestek), összeolvadó fekete lyukak, gravitációs hullámok terpeszkednek az újságok címoldalain.
A világegyetem legrejtélyesebb alkotórészére, a sötét anyagra viszont idáig nem sikerült rálelni.
A sötét anyag – aminek a létezését többen vitatják – természetét sűrű homály fedi. A Planck műhold mérései alapján az ismert univerzum 4,6 százalékát alkotja „normál”, vagyis látható anyag, 23% a sötét anyag aránya, és 72% a sötét energia.
A sötét anyag jelenlétére csak a látható anyagra és a kozmikus háttérsugárzásra kifejtett gravitációs hatásból következtethetünk, a tudósok ugyanakkor úgy vélik, léteznek alternatív metódusok a feltételezett matéria keresésére. Lehetséges, hogy kétféle formában (a részecskefizika nyelvén „ízben”), anyagként és antianyagként fordul elő, amelyek, ha találkoznak, nagyenergiájú sugárzás kíséretében kioltják egymást.
Ha ez a hipotézis valahogyan megerősíthető lenne, a kutatók jelentősen közelebb kerülnének a hipotetikus sötét anyag viselkedésének megértéséhez.
A Harvard Egyetem csillagásza, Doug Finkbeiner és munkatársai most úgy vélik, sikerült fogniuk a sötét anyag megsemmisülésének jelét a Tejútrendszer centrumában, ahol az anyagsűrűség (és így az antianyag-sűrűség) különösen kiemelkedő, írja a Phys.org tudományos hírportál.
A gamma-sugarak kibocsátásának térbeli eloszlását figyelték galaxisunkban, és rájöttek, hogy
a Tejút közepéből szokatlanul nagy erejű gamma-sugarak érkeznek,
az érintett terület pedig több száz fényév kiterjedésű.
A kutatók elismerik, hogy másfajta kozmikus folyamatok is magyarázhatják a jelenséget. Könnyen lehet, hogy gyorsan forgó pulzárok kiterjedt populációja van jelen galaxisunk centrumában, de a szupernóva-robbanásokat sem zárják ki egyértelműen a szakemberek.
A tudósok inkább a sötét anyagra gyanakodnak.
Az új adatokat korábbiakkal vetették össze, és azt találták, hogy a kérdéses régióban aligha fordulhatnak elő pulzárok, így szerintük a különösen erős gamma-sugárzás háttere jobban magyarázható a sötét anyag megsemmisülésével. Az eredményeket a Physics of the Dark Universe című szaklapban ismertették.