Lézersugárral lőttek mesterséges csillagot az égre

Április 26-án próbálták ki a VLT négy új lézerét

Meglehetősen menő kiegészítőket kapott az Európai Déli Obszervatórium chilei Paranal obszervatóriuma (ennek része a VLT, vagyis a Very Large Telescope): négy darab, 22 watt teljesítményű lézert, melyeket első ízben április 26-án próbáltak ki. Az újonnan felszerelt rendszer (4LGSF) célja egy „mesterséges csillag” fellövése volt az égboltra. De mi szükségük van a csillagászoknak erre?

A légkör torzító hatásának kiküszöbölése

A Földünk felszínéről végzett optikai csillagászati észlelések egyik fő nehézségét a légkör jelenti: eltérő sűrűségű részek kavarognak benne, ahol a világűrből érkező fénysugarak véletlenszerűen irányt változtatnak.

Április 26-án próbálták ki a VLT négy új lézerét Forrás: ESO/F. Kamphues

A fénysugarak útjában így keletkezett eltérés csekély, azonban emiatt a csillagok fénye enyhén pislogni, ugrálni látszik. Ezért egy adott felbontásnál részletesebb képek nem is készülhetnének a felszínről. A modern távcsöveknél azonban már van mód a kellemetlen hatás mérséklésére: a tükör alakját folyamatosan úgy változtatják, hogy az részben kompenzálja a légkör torzító hatását. Ezt nevezik adaptív optikának. Az ilyen távcsövek tükrének alakját másodpercenként többször – minimális mértékben - módosítják.

Forrás: ESO/G. Hüdepohl

A torzítás mértékének, jellegének megállapításához azonban kell egy fényes csillag a megfigyelés irányában az égbolton, amelynek elvileg pontszerű alakját "szétkeni" a légkör. Ez alapján számolják ki a légköri torzítás mértékét. Ilyen fényes csillag azonban nincs mindig az éppen vizsgált objektum látómezejében. Ilyenkor egy „mesterséges csillagot” hoznak létre: egy lézersugárral a légkör magasabb részeiben gerjesztik és fénykibocsátásra késztetik a gázokat, és az így keletkező műcsillag alapján pontosan megállapítható, milyen torzítás lép fel a légkörben.