Már számos kutató felvetette, hogy nem bölcs dolog reklámozni létezésünket a feltételezett idegeneknek. Attól félnek, hogy ha a technológiailag fejlettebb földönkívüliek meglátogatnak minket, nem lesznek barátságosak, vagy számunkra ismeretlen betegségeket terjesztenek el szülőbolygónkon.
De hogyan bújtathat el minket a lézerfény? A válasz megtalálásához magunkból kell kiindulni. A Kepler űrteleszkóp tranzitmódszerrel kutat idegen világok után, vagyis a csillag fényének apró gyengülését méri, amikor egy bolygó közvetlenül előtte halad el. Ezzel tehát ráakadhatunk az idegen planétára.
Tegyük fel, hogy az idegenek is hasonlóan fürkészik a világegyetem távoli zugait, érdemes lenne hát összezavarni őket, véli két kutató, David Kipping és Alex Teachey.
A csillagászok szerint ehhez nem is kell hatalmas erőforrásokat megmozgatni, elég lenne évente egyszer egy 30 megawattos teljesítményű lézert 10 órán keresztül használni. Amikor a Föld elhalad a Nap előtt, akkor egy „karakterisztikus” elhalványulás történik,
a lézerfénnyel ezt az elhalványulást zavarnák meg alaposan.
A lézert kibocsátó eszköznek ráadásul nem feltétlenül kell a Földön lennie, műholdról is vezérelhetnék, mi több, a szakértők már azt is meghatározták, hogy a Nemzetközi Űrállomás rendelkezik elegendő energiával ehhez.
Elrejteni az élet jeleit
A fentiek a látható fény tartományában működő lézerekre igazak. Kipping ugyanakkor hozzátette: az összes hullámhosszt elfedő lézert már nem lenne ilyen egyszerű kifejleszteni, igen nagy energiaigényű szerkezetek kellenének hozzá.
Éppen ezért érdemesebb lenne a Föld árulkodóbb tulajdonságait eltakarni
– például a légkör bizonyos komponenseit (oxigént, metánt, ózont), amik arról árulkodnak, hogy e bolygón létezik élet.
„Ha elrejtjük ezeket az életre utaló jeleket egy másik civilizáció elől, akkor az idegenek hiába észlelik a Föld okozta elhalványulást, csak egy halott bolygót fognak látni, ami lelombozza őket, és nem kutakodnak tovább” – mondta a BBC-nek Kipping. A merész ötletet a kutatók a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society című szaklapban ismertették.