E kozmikus behemótok a legtöbb galaxis szívében megtalálhatók, tömegük akár milliárdszorosa is lehet a Napénak, olvasható a Space.com csillagászati portálon. Egy új tanulmány szerint születésükhöz gigantikus gázfelhők összeomlására van szükség.
„Elég sokat vitáznak arról, hogy milyen úton is jutunk el ezeknek a fekete lyukaknak a létrejöttéig” – írta a kutatás társszerzője, Andrea Ferrara egy sajtóközleményben. „Munkánk eredménye azt mutatja, hogy a szupermasszív fekete lyukak már életük kezdetén nagyok és normál tempóban növekednek, nem kicsiny képződményekből válnak hirtelen óriássá” – tette hozzá.
A mostani kutatásban a tudósok a Chandra-röntgenteleszkóp, a Spitzer űrtávcső és a Hubble adatait fésülték át, és két potenciális, úgynevezett szupermasszív fekete lyuk „csírát” azonosítottak.
Mindkét „csírajelölt” nagyjából 100 ezer naptömegű és 1 milliárd évvel az ősrobbanás után keletkezett (világegyetemünk jelenlegi ismereteink alapján 13,8 milliárd éves). A csírák mérete és kora arra utal, hogy legalábbis az univerzum korai éveiben, a nagyon nagy tömegű fekete lyukak hatalmas gázfelhők összeomlása után, már eleve nagy képződményekként kezdték el életüket.
Természetesen kisebb fekete lyukak is léteznek, amelyek nagytömegű csillagok gravitációs összeomlását követően jönnek létre. Ezek jellemzően 10-100 naptömegűek. Méretük úgy terebélyesedhet, hogy összeolvadnak más fekete lyukakkal és egy csomó közeli gázt szívnak magukba.
Ezek azonban a kutatók szerint nem válnak olyan hatalmassá, mint a publikációban szereplő szupermasszív szörnyetegek.
A szerzők persze kihangsúlyozták, hogy eredményeikből korai messzemenő következtetéseket levonni. Először is igazolni kell a megfigyeléseket, vagyis hogy valóban szupermasszív fekete lyuk csírákat láttak-e a kutatók. Itt azonban még nem ér véget a kutatómunka, kettőnél több ilyen objektumot kellene találni, hogy azokat együttesen is vizsgálhassák.
Az eredményeket a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society című szaklap tartotta publikálásra érdemesnek.