Idén két magyar díjazottja van a világ legrangosabb természetfotós versenyének, a Wildlife Photographer of the Yearnek. Az 1965 óta futó megmérettetésen minden évben jól szerepelnek a hazai fotósok, nem is csoda, hiszen itthon rengeteg tehetséget kineveltünk már.
„A népességszámhoz képest itthon nagyon sok jó természetfotós van” – mondta el az Origónak Korsós Zoltán, a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatója. „A magyar szellemiség könnyen meglátja a szépet a hazaiban is, megmutatja, hogy
nem kell a trópusokra menni ahhoz, hogy jó fotókat készítsünk.
Itthon a kócsagok, a darvak, a gyurgyalagok mindig hálás témák, mert nagyon népszerűek, könnyű velük sikert aratni – ez azonban nem azt jelenti, hogy egyszerű őket fotózni is. Gyakran hetekig kell a természetben várakozni, amíg egy jó kép elkészül.”
Az idei díjazottak között ott van Kudich Zsolt, aki több díjat is bezsebelt már korábban, valamint Novák László, aki szintén nem ma kezdte a természetfotózást. Az ő képeiket is meg lehet majd tekinteni azon az utazó kiállításon, amelyet Közép-Európában csak Budapesten, a Természettudományi Múzeumban láthatnak majd az érdeklődők május 4. és augusztus 4. között. A kiállítás 100 csodálatos fényképet vonultat fel, kínálatában az állatok viselkedésének izgalmas pillanataitól a fenséges tájképekig sokféle felvétel megtalálható.
A Wildlife Photographer of the Year 1965-ös indulásakor még csak 361 fotót neveztek, az idei mezőny száz nyertes képét pedig már 42445 pályázó közül választotta ki a nemzetközi szakemberekből álló zsűri. Évről évre változik, hogy milyen témájú fotók a legnépszerűbbek, a környezet- és természetvédelmi problémákra rávilágító képek mellett
idén a különleges kompozíciók voltak előtérben.
„Most a művészibb képekre helyezték a hangsúlyt, sok a pasztellszín, a mértani minta” – magyarázta Korsós Zoltán. „Szezonban vannak a különleges megvilágítású fotók, a háttérfénnyel dolgozó alkotások, az átvilágított dolgok, most nagyon népszerű ez a megoldás is.”
Korsós szerint elmondható, hogy általában azok a legnépszerűbb képek, amelyek ritka pillanatokról, egyedi történetekről mesélnek. Ilyen az idei győztes, Don Gutoski fotója is, amely egy halott sarki rókát cipelő vörös rókát ábrázol. „Újabb biológiai felmérések igazolják, hogy a klímaváltozás miatt egyre északabbra szoruló vörös róka nemcsak a sarki rókák élelmét kapja el, de sokszor elejti a nála kisebb rokonát is” – magyarázza a főigazgató. „Gutoski képe ezt ábrázolja, és valószínűleg azért ez vitte el az első helyet, mert a szép kompozíción túl egy nagyon egyedi ökológiai problémát ábrázol.”
A világhírű verseny nemcsak a felnőtt, de a gyerek kategóriát is díjazza: idén a cseh nemzetiségű Ondrej Pelánek vitte el az első helyet, aki már nyolcéves kora óta foglalkozik a fotózással. „A fiú Norvégiába utazott az apjával, hogy a pajzsos cankók viselkedését figyelje meg. Többször nyert már biológiai olimpiát is, egyértelmű, hogy ez marad az érdeklődési köre” – válaszolt Korsós az Origo arra irányuló kérdésére, hogy ezek a fiatal díjazott fotósok mennyire veszik komolyan később a munkát.
Általában akit megfog ez a világ, folytatja, és jó fotós lesz belőle.
Egy ilyen díj nagyon meghatározhatja a gyerek későbbi karrierjét.”
Jellemző egyébként, hogy nem kell profi, évek óta megalapozott háttérrel rendelkeznie annak, aki egy ilyen versenyen helyezést akar elérni (bár nem hátrány ez sem), sokkal fontosabb, hogy egyedi látásmódja és stílusa legyen egy fotósnak. Mindenben meg kell látnia a különlegeset: egy tájképben, egy esetleg könnyen fotózható témában, egy nehezebb vadfotóban is.
A díjazott képeket készítőik több szekcióba nevezték be, és ez adja a kiállítás sokszínűségét, változatosságát, és ígér egyedülálló kikapcsolódást, valamint virtuális utazást akár a Föld legeldugottabb pontjaira. A természet tervrajzai elnevezésű szekcióban felvonultatott képekkel a természet szépségét ünneplik, a flamingócsapatok forgatagától a törékeny jégkristályokig. Bemutatják a földi állat- és növényvilág sokszínűségét, fajgazdagságát.
A Föld sokszínűsége szekció képei egy adott élőhely sérülékenységéről, egy-egy faj meghökkentő vonásairól vagy sajátos viselkedéséről mesélnek – ilyen a már korábban említett nyertes fotó a vörös és sarki róka szomorú kimenetelű párharcáról. A fotósok a Föld élőhelyei szekcióban bolygónk legelhagyatottabb helyeit, például a homoksivatagokat vagy végtelen jégmezőket tárják elénk.
Ha kellett, elmerészkedtek a világ végéig is.
Timo Lieber kegyetlen homokviharok közt mászta meg a Rub’ AlKhali (magyarul senki földje) sivatag toronymagas dűnéit. A világ egyik legszárazabb és legforróbb pontján nappal akár 50°C is lehet a hőmérséklet. A sivatag azonban egykor egészen más képet festett. A helyszínen talált fosszíliák tanúsága szerint valamikor 17– 37 000 évvel ezelőtt a felszínét folyók és tavak szabdalták, amelyekben bivaly- és vízilócsordák tanyáztak.
A kiállítás két fotográfus, Audun Rikardsen és Connor Stefanison munkáit mutatja be részletesebben, tőlük több felvétel is látható. Velük bejárhatjuk Norvégia sarkvidéki tengerpartjait és Brit Kolumbia vad tájait is.
2015-ben a fotóriporterek olyan érzékeny és sarkalatos témák leleplezésére vállalkoztak, mint az orvvadászat, csempészet, túlhalászás vagy a fogságban tartott állatok kérdése.
A természetfotós sajtóesszék történeteket mesélnek el egyetlen képben vagy egy képsorozatban.
„Jellemző, hogy a legnépszerűbb fotók mindig különleges kompozícióval, elrendezéssel rendelkeznek, eredeti látásmóddal készültek, meghatók, meglepők, lélekemelők, egy történetet mesélnek el egy képben” – mondta Korsós. „Minden verseny díjazása szubjektív egy kicsit, de a győztes képekről ezeket mindig el lehet mondani: ritka pillanatokat örökítenek meg.”
A képek zsűrizésénél az eredetiség a döntő szempont. A fotók hűen tükrözik a természeti környezet állapotát, mentesek a túlzottan mesterséges beállítástól, utómunkától, és még a képaláírások valódiságát is ellenőrzi a szakmai zsűri. Így biztosan állíthatjuk, hogy a fotók az élővilág jólétét messzemenően tiszteletben tartva születtek. „A technikai ellenőrzés idén, mint a többi évben is, nagyon szigorú volt” – mondta Korsós. „Nagyon figyeltek arra, hogy etikailag csúcsminőségűek legyenek a fotók,
ne manipulálják őket semmiképpen, ez kizárással járt volna.
A zsűrinek több mint 42 ezer fotót kellett így leellenőrizniük, ez nagyon kemény munka lehetett.”
Az összes nevezett képet egyetlen, szakemberekből verbuvált zsűri bírálja minden évben. Így biztosítják, hogy a képek azonos eséllyel vegyenek részt a pályázaton. Az alapvető képi információk kivételével a zsűri teljes anonimitás mellett, részrehajlás nélkül bírálja a képeket. A válogatás során a kamera eredeti képeit alaposan szemügyre veszik, hogy a képek megfelelnek-e a szigorú kiírási feltételeknek.
Az év természetfotósa cím (The WildlifePhotographer of the Year title) és az ezzel járó 10 000 angol font, valamint Az év ifjú természetfotósa cím (The Young WildlifePhotographer of the Year) és az 1000 font azt a fotóst illeti, akinek a képét a legmegindítóbbnak és legemlékezetesebbnek találja a zsűri az összes benevezett pályamű közül.
A természetről készített nagyszerű fotók képesek megváltoztatni az emberek látásmódját, megkérdőjelezhetik korábbi nézőpontjukat, sőt vitákat is generálnak. Függetlenül attól, hogy a vadon mélyén, a hátsó udvarunkban vagy egy nyüzsgő nagyvárosban készültek a felvételek,
a természetfotózás ihletet ad, felráz és csodálatot ébreszt.
A WildlifePhotographer of the Year pályázat már több mint ötven éve képviseli a kortárs fotózás élvonalát. A fotósoktól etikus magatartást követel, magasra értékeli és díjazza a művészi kompozíciót, a látásmódot, a történetmesélést és a technikai tökéletességet. A győztes képeket egy korlátozott példányszámban megjelenő, számos világnyelvre lefordított, kemény kötésű könyvben is publikálják. A lenyűgöző tárlat itthon a Természettudományi Múzeum Kiállítási csarnokában kap helyet, kedd kivételével naponta 10 és 18 óra között várja a látogatókat.