Az élővilág törzsfáján az ízeltlábúakat (Arthropoda) tekinthetjük a leghosszabb múlttal rendelkező többsejtű, illetve valódi szövetes állatcsoportnak.
Fosszilis bizonyítékok szerint első képviselőik már a földtörténeti ókort, a paleozoikumot (545 millió évtől 249 millió évig) megelőző prekambriumi idő legvégétől – amely a Föld kialakulásától, hozzávetőleg 4700 millió évvel ezelőttől a szilárd vázzal rendelkező élőlények megjelenéséig, azaz mintegy 545 millió évvel ezelőttig tartott – ismertek voltak a kor melegvizes ősóceánjaiból.
Erre utalnak legalábbis a világhírű, pekambriális Ediakara-faunából származó ősmaradványok között megtalált Spriggina maradványai,
amelyet az első ízeltlábúak egyikének tartanak.
A paleozoikumot bevezető kambrium időszakban (545 milliótól 490 millió évvel ezelőttig) az ízeltlábúak már igen fajgazdag és változatos csoportnak számítottak.
A többsejtű élet ekkoriban még kizárólag a tengerekhez kötődött, ezért a korai ízeltlábúak csoportjai is tengeri élőlények voltak. Nagyjából 510 millió éve jelent meg az a kihalt csoportjuk,
amelyből a földtörténet valaha ismert leghatalmasabb ízeltlábúi,
az eurypteridák, vagy ismertebb nevükön a tengeri skorpiók kerültek ki.
A kambriumi időszak végén ezek a sci-fi filmek világát idéző élőlények voltak az ősi táplálékpiramis abszolút csúcsragadozói.
Az eurypteridákat annak ellenére, hogy megjelenésük a mai skorpiókéra emlékeztet, helytelenül hívják tengeri skorpióknak, mivel semmi közük sincs ehhez az állatcsoporthoz. Valójában az ízeltlábúak olyan igen ősi, kihalt osztályát alkotják,
amelynek egyáltalán nem maradtak leszármazottai.
Az ízeltlábúaktól, rovaroktól irtózók talán mindehhez hozzáteszik, hogy hála istennek.
Az eurypteridák közül kerültek ki ugyanis a valaha létezett leghatalmasabb ízeltlábúak. A perm időszak végén (299 milliótól 249 millió évvel ezelőttig) kihalt csoportnak eddig mintegy 200 fosszilis faját sikerült azonosítani, amelyek közül a Pterygotus és a Hibbertopterus nemzetségekhez tartozó fajok hossza meghaladta a két métert is.
2007-ben a németországi Prüm közelében található korai devon időszaki (390 millió éves) tengeri üledékből
egy 47 centiméter hosszú tengeriskorpió-olló maradványát preparálták ki.
A fosszilis testmaradványból a paleontológusok kiszámították, hogy egykori tulajdonosa, a Jaekelopterus rhenaniae tudományos fajnevet kapott eurypterida teljes hossza megközelíthette a három (!) métert.
Az imponáló méretű ős ízeltlábú mellett még egy megtermett felnőtt ember is eltörpülne. Az eurypteridák többsége néhányszor tíz centis hosszúságú állat volt, a földtörténeti ókor derekától az édesvizeket is meghódították, de az előzőekben említett képviselőiknél nagyobb ízeltlábú sohasem élt a Földön.