A máltai internetes portál munkatársa fedezte fel a közösségi oldalon azt a június 11-én délelőtt kikerült posztot, illetve az ahhoz mellékelt négy felvételt, amelyen három, neoprén kezeslábasba (búvárruhába) öltözött férfi pózol egy jellegzetes, kék-sárga máltai festést viselő halászhajó fedélzetén, egy kifejlett – a felvétel alapján 4 méter körüli – nőstény nagy fehér cápa teteme előtt.
A fotókat a Facebook oldalára feltöltő Shaun Farell, aki egyébként a cápa teteme előtt pózoló három búvárruhás férfi egyike, máltai nyelven – többek között – a következőket írta : „Qbadnieh qabel qabadna hu” azaz
Megfogtuk, mielőtt elkapott volna bennünket”.
A posztot a Malta Today tudósítása után törölték a közösségi oldalról.
A fotókon jól látszik a hajó fedélzetén szétterített háló.
Csaknem bizonyos, hogy az elpusztult cápa a hálóba akadt bele,
mint ahogy az is nagyon valószínű, hogy már a halászhálóba gabalyodva pusztulhatott el, hasonlóan az Adriai-tenger horvátországi partszakaszán, Jabuka szigeténél 2003. június 24-én tonhalhalászok hálójába akadt 5 méter 70 cm hosszú példányhoz.
Nem tudni, hogy a fotón látható férfi valóban búvár-e, egy bizonyos: a felvételen látható
4 méter körüli példányt búvár víz alatt szigonypuskával képtelen lenne elejteni;
egy akkora méretű nagy fehér cápa súlya ugyanis legalább 1–1,5 tonna, és ez az állat hihetetlenül erős. Feltehető, szándékolatlan fogás történt, a búvárruhát pedig a tetem fedélzetre emeléséhez vették fel, és ebben a „hősi” pózban fotózták le magukat a képen látható férfiak.
Málta volt az első európai ország, amely a nagy fehér cápát az óriáscápával (Cethorhinus maximus) együtt 1999-ben védetté nyilvánította.
Ma már a Földközi-tenger mentén fekvő európai országok többségében – így Horvátországban is – a nagy fehér cápa törvényi védelem alatt áll.
A legnagyobb húsevő cápafaj, a heringcápafélék családjába (Lamnidae) tartozó nagy fehér cápa (Carcharodon carcharias) kozmopolita, és a világtengeren az egyik legszélesebb elterjedtséggel rendelkező cápafaj, amely mindhárom nagy óceáni medencében, a magas szélességi körök hideg vizeitől egészen a trópusi egyenlítői vizekig előfordulhat.
Ennek ellenére rendkívül ritkának számít, a tengerbiológusok becslése szerint jelenlegi globális állományuk legfeljebb 10–12 ezer egyedből állhat. A faj elsősorban a mérsékelten meleg víztömegeket kedveli, a trópusokon rendkívül ritka. A Földközi-tenger a világóceánon a nagy fehér cápák előfordulásának egyik legfontosabb területe, úgynevezett hot spotja, bár ehhez hozzá kell tenni, hogy a faj ennek ellenére is extrém ritkának számít a mediterrán vizekben.
A Földközi-tengeren a legnagyobb egyedszám az eddigi megfigyelések szerint éppen Málta tágabb térségében észlelhető; a tunéziai Cape Bon, a szigetország és Szicília közötti területen, a Messinai-szoros, illetve a Tirrén-tenger víztömegében.
A földközi-tengeri nagy fehér cápák életmódját kutató tengerbiológusok szerint
a mediterráneum a kelet-atlanti populáció szaporodóterülete,
és ezzel hozható összefüggésbe, hogy időszakosan relatíve megnövekszik az egyedszámuk.
Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy az 1970-es évektől jelentősen,
a becslések szerint mintegy 60%-al visszaesett a mediterrán fehér cápák egyedszáma,
ami a Földközi-tengerben legfontosabb zsákmányuknak tekinthető kékúszójú tonhalak (Thunnus thynnus) kritikus szintű túlhalászására vezethető vissza.
Az eddigi világrekordernek tartott nagy fehér cápa is Málta vizeiből származik. 1987. április 17-én egy helyi tonhalhalász, Alfred Cutajar horgára akadt a 7 méter 13 cm hosszú nőstény egyed.
Más méretes példányok is ismertek a mediterráneumből, így például 1963-ban a horvátországi Izola mellett egy 6 méter 20 cm-es példányt ejtettek el, de 1998 augusztusában az Adriai-tenger olaszországi partszakaszán örökítettek meg egy ugyancsak 6 méter feletti példányt.
Az utolsó nem halálos kimenetelű nagyfehércápa-támadás 2008. október 6-án történt a horvátországi Vis sziget partjainál, ahol egy négyméteresre becsült példány a parttól alig 20-25 méteres távolságban szigonypuskával vadászó szlovén búvárt harapott meg. A Földközi-tengeren
az utolsó halálos kimenetelű nagyfehércápa-támadás 1989. február 2-án történt
az olaszországi Baratti-öbölben, az áldozat egy magányosan merülő légzőkészülékes búvár volt.