Robbert Schuman édesapja, Jean-Michel, eredetileg francia volt, legalább is állampolgárságát tekintve.
A történelem azonban az 1870-es francia-porosz háború képében a Schuman família feje felett is átzúgott;
a háború következményeként az addigi francia Elzász-Lotaringia 1871-től az egységesült bismarcki Németország részévé vált. Az ifjú Robert így már német állampolgárként látta meg a napvilágot – Luxemburgban. Iskoláit – köztük a patinás Humboldt Egyetemet – Németországban végezte el, ahol jogi diplomát szerzett, és ügyvédként kezdte meg történelmi ívű pályafutását.
A császári Németország első világháborús veresége után, az 1919-es versailles-i békeszerződés a reváns lázában élő Franciaországhoz csatolta vissza a Schuman-família szülőföldjét, Elzász-Lotaringiát.
Robert Schuman ekkor vette fel a francia állampolgárságot.
Édesanyja hirtelen halála nagyon megrázta, és komoly fordulópontot jelentett életében; a középiskoláit a jezsuitáknál elvégzett katolikus Schuman ekkortól vált mélyen vallásos emberré.
Elzász-Lotaringia visszacsatolása után már mint francia állampolgár egyre aktívabb közéleti szerepet vállalt régi-új hazájában, ahol 1919-ben területi listáról bejutott a párizsi nemzetgyűlésbe. Az elkötelezett kereszténydemokrata politikust széles körűen elismert szakértelme miatt 1940-ben, - nem sokkal Hitler Franciaország ellen indított offenzívája előtt – Paul Reynaud miniszterelnök meghívta kormányába.
A Wehrmacht Franciaország felett aratott győzelme után
a német megszállás elleni éles kritikája, és az ellenállás szükségességének hangoztatása miatt
mint „veszélyes felforgatót” a Gestapo letartóztatta. Csak egy befolyásos német tisztelőjének közbelépése akadályozta meg, hogy Dachauba hurcolják. 1942-ben sikerült megszöknie a Gestapo fogságából, és a francia ellenálláshoz csatlakozott.
Robert Schuman 1945 után a francia kormány pénzügyminisztereként tért vissza az aktív közéletbe. Politikai felfogása – amely a tartós európai béke és jólét megvalósítását a sok évszázados történelmi ellentétek és ellenszenvek meghaladásával, valamint az európai országok új típusú, szoros együttműködésével látta elérhetőnek – élesen szemben állt a háború után megerősödött francia kommunisták erősen szovjetbarát politikájával.
Sok mindenben nem értett egyet azonban az 1945 utáni Franciaország legnépszerűbbé vált közszereplőjével, az erősen nacionalista Charles de Gaulle tábornokkal sem.
1947. november 24-én miniszterelnöki megbízást kapott,
így két, viszonylag rövid ciklusban a francia végrehajtó hatalom első embere lett. Széles európai látókörét és kivételesen jó diplomáciai képességeit 1948-tól, a Francia Köztársaság külügyminisztereként kamatoztatta. Ekkor dolgozta ki az „európai gyűlés” koncepcióját, ami a mai Európa Tanács jogi-eszmei fundamentuma lett. Schuman már a német megszállás évei alatt is azt hangoztatta, hogy Hitler bukása után a régi sérelmek félre tételével meg kell valósítani a két ország közötti történelmi kibékülést.
1948. szeptemberében jelentette be, hogy a náci korszak utáni demokratikus Németország is részévé kell hogy váljon az európai integrációnak. 1949-től Nyugat-Európa országaiban és az Amerikai Egyesült Államokban előadókörúton népszerűsítette a nemzetek feletti Európai Közösség eszméjét, amely regionális integrációként a tartós béke záloga lesz.
A közös Európa gondolatának megvalósításához vezető úton fontos lépés volt az 1949. május 5-én a brit fővárosban, Londonban megtartott konferencia, amelyen tíz alapító állam, Franciaország, Nagy Britannia, a Benelux államok (Hollandia, Belgium és Luxemburg), Dánia, Norvégia, Svédország, Írország, és Olaszország képviselői aláírták a londoni egyezményt, az Európa Tanács (Council of Europe) alapító okiratát.
(Az egyezményhez egy évvel később, 1950-ben csatlakozott Görögország, Törökország és Izland, a schumani gondolat jegyében pedig 1951-ben a Német Szövetségi Köztársaság is.)
A megállapodás fektette le az európai együttműködés legfontosabb céljait;
a vitás kérdések kizárólag tárgyalásos rendezésének elvét, a világháború utáni újjáépítést, az emberi jogok védelmét, az emberibb munkakörülmények megteremtését, valamint a természeti kincsek közös megóvását és kiaknázását.
1950. május 9-én bejelentették a Robert Schuman, Bernard Clappier, valamint a közös európai gondolat másik nagy egyénisége, Jane Monnet által közösen kidolgozott külügyminisztériumi nyilatkozatot, a nemzetek feletti európai demokratikus intézmény alapelveiről. A közös Európa gondolata a második világháború után több történelmi személyiséget is megérintett.
Winston Churchill, aki miniszterelnökként 1940 májusától 1945 júliusáig állt a brit háborús kabinet élén, 1946-ban szintén felvetette, hogy a jövőben a második világégéshez hasonló pusztító konfliktus kialakulását legjobban
egy új föderalista közjogi rendszer, az Európai Egyesült Államok létrehozásával lehetne elkerülni.
A gyakorlati integráció első állomását a hat alapító állam által 1951. április 18-án aláírt, az Európai Szén- és Acélközösség szervezetét létrehozó párizsi egyezmény jelentette.
Robert Schuman álma azonban az Európai Gazdasági Közösség megalapítását elhatározó 1957-es római egyezmény aláírásával teljesedett be. (Ennek részét alkotta a külön megállapodásként aláírt Euratom egyezmény is.) A hat alapító, Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország és a három Benelux állam képviselői március 27-én írták alá a „Szerződés az Európai Gazdasági Közösség létrehozásáról” elnevezésű dokumentumot, ami a későbbi módosításokkal, különösen a maastrichti és a lisszaboni kiegészítésekkel együtt,
mind a mai napig az Európai Unió alapdokumentuma,
és egyik legfontosabb jogforrása, amelyen a gazdasági és részleges politikai integráció alapul.
Robert Schuman számára az jelentette pályafutásának csúcsát, amikor megválasztották az Európai Parlament legelső elnökévé. Komoly szerepet játszott az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) 1949-es életre hívásában is. Schuman víziója egy, az Atlanti-óceán mindkét partját, az akkori Nyugat-Európa összes szabad országát illetve az Egyesült Államokat magába foglaló atlanti politikai közösség volt.
A kommunisták, a konzervatív nacionalisták, illetve a gauleisták azonban elgáncsolták ezt a törekvését.
Robert Schuman rendkívül visszafogottan, szerényen élő politikus, diplomata, és bibliatudós volt.
Életét a közös Európa ügyének szentelte, és sohasem nősült meg. A számos rangos nemzetköz elismeréssel és sok ország legmagasabb kitüntetésével rendelkező politikus 1963. szeptember 4-én, hetvenhét éves korában hunyt el.