Alkotmányellenes volt a tragikus magyar hadba lépés

Magyar katonák a keleti fronton. 1941 júniusában semmi sem indokolta Magyarország egyoldalú hadba lépését a Szovjetunió ellen

Hetvenöt éve, 1941. június 26-án a kora délutáni órákban halálos áldozatokat és súlyos anyagi károkat okozó bombatámadás érte Kassát. A máig homályos hátterű kassai incidens másnapján Bárdossy László miniszterelnök az országgyűlés alsóházában napirend előtt felszólalva bejelentette, hogy a felvidéki várost ért bombatámadás miatt, Magyarország hadiállapotban állónak tekinti magát a Szovjetunióval. Július elsején a Kárpát-csoport alakulatai átlépték a határt, ezzel az ország visszavonhatatlanul belekeveredett a második világháborúba.

Az óvatos, lavírozó külpolitika folytatása lett volna a cél

1941. április 3-án, a jugoszláviai válság miatt – nem látva belőle kiutat –, Teleki Pál miniszterelnök öngyilkos lett. Horthy Miklós kormányzó április 7-i hatállyal Bárdossy Lászlót, a Teleki-kormány külügyminiszterét nevezte ki kormányfőnek.

Bárdossy László miniszterelnök (a kép jobb szélén) Dietrich von Jagow, Németország budapesti nagykövete (a képen balról a második, egyenruhában) társaságában Forrás: Wikimedia Commons

Bárdossyt, a rutinos diplomatát, aki külügyminisztersége előtt Londonban követségi tanácsosként, Bukarestben pedig nagykövetként szolgált, mérsékelt, európai látókörű politikusként ismerték.

Magyar katonák a keleti fronton. 1941 júniusában semmi sem indokolta Magyarország egyoldalú hadba lépését a Szovjetunió ellen WW2 in Color

Carlile Aylmer Macartney az Oxfordi Egyetem történészprofesszora írta Bárdossyról: „… a magyar politika legjobb embere volt Londonban, aki a legtöbb szimpátiát szerezte Magyarországnak.” A kormányzó választása éppen azért esett Bárdossyra, mert úgy látszott, hogy személye és előélete alkalmassá teszi a Teleki-féle óvatos külpolitikai irányvonal továbbvitelére.

Gróf Teleki Pál miniszterelnök az országgyűlésben. Teleki igyekezett elkerülni az ország hadviselő féllé válását Forrás: Wikimedia Commons

„Diplomáciai pályafutásánál is fontosabb szerepet játszott kinevezésénél az a tény, hogy belpolitikában minden irányban független volt” – írja Horthy visszaemlékezésében Bárdossy miniszterelnökké dezignálásáról (forrás: Horthy Miklós. Emlékirataim, Európa–História, Budapest, 1990). Márpedig az ország geopolitikai helyzetére figyelemmel, valamint a Balkánon kialakult friss német szupremácia és az egyre gyakoribb, bizalmas csatornákon érkező hírek miatt, miszerint német–orosz konfliktus fenyeget, több mint indokolt volt az óvatosság.

A szoldateszka azonnali katonai akciót követelt

Bárdossy eleinte maximálisan ezt az irányvonalat képviselte, többször és határozottan visszautasítva a katonai vezetés, különösen az ájultan németbarát vezérkari főnök, Werth Henrik vezérezredes szorosabb német–magyar katonai együttműködést szorgalmazó törekvéseit. Werth 1941. május 6-án, majd június 14-én a miniszterelnöknek címzett memorandumában foglalta össze a német–magyar kapcsolatok, különösen a két ország hadserege közötti együttműködés szorosabbra fonásának általa vélt előnyeit.

Werth Henrik vezérezredes, a Honvéd Vezérkar szélsőségesen németbarát főnöke minden követ megmozgatott, hogy az ország a németek mellett vegyen részt a Szovjetunió elleni offenzívában Forrás: WW2

Werth szerint a magyar kormány súlyos hibát követ el, ha kimarad a németek várható keleti hadjáratából. Egyik fő érve a bécsi döntésekkel Magyarországnak juttatott területek megtartása volt, amit Werth szerint a kormány habozó politikája komolyan veszélyeztethetett.

Bárdossy (a kép bal szélén) Sztójay Döme berlini magyar nagykövet (középen) és Heinrich Himmler, az SS birodalmi vezetőjének társaságában Forrás: Pinterest

A túlbuzgó vezérkari főnök – hivatali hatáskörét messze túllépve – német összeköttetései felhasználásával a kormány háta mögött azzal próbálkozott,

hogy német részről is fejtsenek ki nagyobb nyomást

a szövetségi kapcsolatok úgymond, „elmélyítésében”. Mindez egyre jobban irritálta Bárdossyt, ám az önálló politizálásba kezdett vezérkari főnök kemény rendreutasítása elmaradt.

Bárdossy először határozottan elutasította a magyar hadba lépést

Április 28-án Horthy kormányzót arról értesítette Kristóffy moszkvai magyar követ,

hogy helyi informátorai szerint német–szovjet háborús konfliktus kirobbanása valószínűsíthető

a közeljövőben. Ezért ha június 22-én a széles közvéleményt váratlanul is érte a Barbarossa hadművelet híre, a magyar politikai vezetést – amely már kapott néhány információt a Harmadik Birodalom és a sztálini Szovjetunió között fenyegető konfliktushelyzetről – aligha.

Horthy 1941 áprilisának végén diplomáciai úton értesült a német készülődésről Forrás: Magyar Fotóarchívum

A miniszterelnök a Szovjetunió megtámadásának hírére nem tartotta szükségesnek, hogy azonnali intézkedéseket tegyen.

A két ország között – szemben Romániával – nem voltak vitás területi kérdések.

Az 1930-as évek második felétől normalizálódtak a szovjet–magyar diplomáciai kapcsolatok. Ennek jegyében a Szovjetunió 1940-ben visszaszolgáltatta az 1848–49-es szabadságharc idején orosz hadizsákmányba került honvéd hadilobogókat, ezt a Teleki-kormány és a magyar közvélemény is nagyra értékelte.

Teleki Pál miniszterelnök a berlini látogatásán. Teleki a német függést az angol kapcsolatok ápolásával igyekezett ellensúlyozni, sikertelenül Forrás: Bundesarchiv

A június 23-án megtartott minisztertanácson, a birodalmi kormány kérésére – amelyet Von Jagow budapesti követ tolmácsolt –, a kormány csak a diplomáciai kapcsolatok megszüntetéséről döntött. Bárdossy ismét határozottan elutasította a vezérkari főnök indítványát, hogy Magyarország – német felkérés hiányában – önként lépjen be a Szovjetunió elleni háborúba.

Hitler nem kért a magyarokból

A Barbarossa hadművelet megtervezése során a németek egyáltalán nem kalkuláltak a magyar részvétellel, két okból is.

A magyarokat nem különösebben szívelő Adolf Hitler nem sokra becsülte a honvédség harci értékét.

A náci hierarchia egyik fő prominense, Joseph Goebbels propagandaminiszter naplóbejegyzéséből pedig azt is tudjuk, Hitler attól tartott, hogy a magyarok esetleges részvételükért újabb területi követelésekkel lépnének fel.

A német politikai-katonai vezetés a Szovjetunió ellen 1941. június 22-én megindított Barbarossa hadműveletben nem számolt Magyarország részvételével Forrás: Bundesarchiv

A diplomáciai kapcsolatok megszakításán és a mezőgazdasági, illetve néhány stratégiai fontosságú nyersanyag kivitelének fokozásán kívül mást nem kértek. Hitler arra számított, hogy Románia – amely június 22-én a németekkel együtt támadta meg a Szovjetuniót – jelentős erőkkel történő részvétele miatt a magyar kormány előbb-utóbb úgyis önként csatlakozik az „antibolsevista keresztes hadjárathoz”.

Hitler nem sokra tartotta a magyar királyi honvédséget, és nem rokonszenvezett a magyarokkal Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Werth vezérkari főnököt nem hagyta nyugodni a többszöri kormányfői elutasítás sem.

A Budapesten ekkor megfordult német katonai vezetők közül Franz Halder vezérezredes, a szárazföldi haderő főparancsnokságának (Oberkommando des Heeres, OKH) vezérkari főnöke kifejtette Werth Henriknek, hogy szó sincs a magyar részvétel elutasításáról, és a német vezérkar minden felajánlást szívesen fogad, ám hivatalosan nem fogják kérni.

Franz Halder vezérezredes azt mondta Werthnek, hogy minden ajánlkozást szívesen vesznek a szovjetellenes hadjáratban Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A politikai vezetés ellenállása miatt azonban a németek addigi hadi sikereitől lenyűgözött Werth tábornok próbálkozásait egyelőre kudarc kísérte. A kormányon belül az ugyancsak elvakult németbarát hírében álló Bartha Károly vezérezredes, honvédelmi miniszter kivételével senki sem támogatta az önkéntes hadba lépést, egészen 1941. június 26-ig.

Senki sem tudta azonosítani a támadó gépeket

1941. június 26-án, 12 óra 10 perckor Rahó térségében légitámadás érte a Budapest–Kőrösmező között közlekedő gyorsvonatot.

A szemtanúk szerint vörös csillagos szovjet felségjelet viselő vadászgépek lőtték géppuskával alacsonytámadásban a szerelvényt.

A támadásnak egy, más források szerint három halálos áldozata volt.

Bartha Károly vezérezredes, honvédelmi miniszter (középen) ugyancsak a németek oldalán történő hadba szállásért lobbizott a kormányon belül Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Alig egy órával később a honvédség Heringes község határába telepített légvédelmi figyelő szolgálata három ismeretlen, kétmotoros bombázógépet azonosított, amelyek kötelékben Kassa irányába repültek. A riasztást azonban nem tudták leadni, mivel – mint utóbb kiderült – beáztak a telefonkábelek. 13 óra 8 perckor a három kétmotoros gépből álló kötelék alacsonyan Kassa fölé berepülve, bombaterhét a városra dobta. Súlyos találatok érték a Postapalotát, a tüzérlaktanyát, és néhány lakóházat is.

A várost súlyos károk érték a bombatámadás miatt Forrás: WW2

A városban állomásozó légvédelmi alegységet olyan váratlanul érte a bombatámadás, hogy gépágyúikból csak néhány lövést tudtak leadni a távozó gépek után.

A légvédelmi tüzérek sem tudták megállapítani a támadó gépek típusát és illetőségét.

A Kárpátok felett két riadóztatott Fiat CR.42-es vadászgép eredt a bombázók nyomába. Azok azonban gyorsabbak voltak a magyar vadászgépeknél, amelyek teljes gázzal is csak 1000 méterre, a hatásos lőtávolságon kívülre tudták megközelíteni a felhőben eltűnő gépeket.

Fiat CR.42 "Falco" típusú vadászgép. 1941 nyarán ez a típus alkotta a honvéd légierő vadászgépállományánák nagyobbik részét. A CR.42 csúcssebessége 399 km/óra volt, szemben például a szovjet Iljusin Il-2 közepes bombázó 420 km/órás sebességével Forrás: Wikimedia Commons

A vadászgépek pilótái ugyancsak tanácstalanok maradtak a bombázók azonosságát illetően.

A bombatámadás 32 halálos áldozatot, valamint 60 súlyos, továbbá 220 könnyebb sebesültet követelt,

és komoly anyagi károkat okozott. Összesen 29 darab 105 kilogrammos, szovjet gyártmányú, pillanatgyújtós repeszromboló bombát dobtak a városra, kettő közülük nem robbant fel. Ezekből pedig még azt is megállapította a helyszíni vizsgálat, hogy a bombákat Leningrádban gyártották.

Bombatölcsér Kassán, 1941. június 26-án Forrás: WW2

A légvédelmi parancsnokság 13 óra 45 perckor jelentette az incidenst a vezérkari főnökségnek. A vezérkar hírnaplójának június 26-i bejegyzése a következőket tartalmazza: „Utólag beérkezett jelentés szerint a támadó gépek sárgára festett orosz gépek voltak.” (Forrás: Romsics Ignác, Magyarország hadba lép, BBC History, III.évf. 4. szám, 25. o.)

Bizonytalan forrásokon alapuló propagandisztikus konteó

1945 után sokat idézték Krúdy Ádám vezérkari századost, aki 1941 nyarán a kassai repülőtér parancsnoka volt. A százados szerint ugyanis a támadó gépek felségjel nélküli német Junkers Ju-52-sek voltak.

Krúdy századost azonban nem lehet túl hiteles forrásnak tekinteni,

mert más nyilatkozatában a gépeket már olasz gyártmányú Savoya-Marchetti SM.75 típusként említette.

Junkers Ju-52 hárommotoros német szállítógép Forrás: Bundesarchiv/Feichtenberger

A két típusban csak annyi volt a közös, hogy egyaránt két szárny- és egy orrmotorral rendelkeztek, azaz hárommotoros gépek voltak. (A Luftwaffe a Ju-52-t a világháború idején kizárólag szállítási célokra használta.) A légvédelmi megfigyelők és tüzérek, valamint a magyar vadászpilóták is – annak ellenére, hogy a típust nem tudták beazonosítani –

határozottan állították, hogy az észlelt bombázók kétmotoros gépek voltak.

Krúdy százados ellentmondásos nyilatkozatai szolgáltak annak a kommunista időkben elterjedt összeesküvés-elméletnek az alapjául, amely szerint a kassai bombázást felségjel nélküli német gépek követték el, mégpedig abból a célból, hogy Magyarországot „beugrasszák” a szovjetellenes háborúba.

A Savoya-Marchetti SM.75 ugyancsak hárommotoros szállítógép volt Forrás: Wikimedia Commons

A történelmi források alapvetően ellentmondanak ennek a teóriának;

1941 júniusában ugyanis a németek még nem számoltak magyar részvétellel a szovjet elleni háborúban,

és ezt nem is erőltették. Noha a mai napig sem sikerült kétséget kizáróan feltárni a kassai incidens hátterét, a hadtörténészek többségi álláspontja szerint a felvidéki várost valóban szovjet gépek bombázták, de tévedésből. 1941. június 26-án a határhoz még viszonylag közel folytak a harcok. Tiso Szlovákiája a Barbarossa hadművelet másnapján, június 23-án hadat üzent a Szovjetuniónak, így a szlovák állam területe az orosz légierő számára ellenséges célponttá vált.

Elhagyott Iljusin Il-4 típusú szovjet közepes bombázó a keleti fronton Forrás: Bundesarchiv

A Kassához közeli Eperjesen fontos német híradósközpont működött; a legnagyobb valószínűség szerint ez lehetett az orosz bombázók eredeti célja. A szovjet légierő hajózó állományánál rendszeresített térképek között 1941-ben számos olyan volt használatban, amelyen Kassa még csehszlovák városként szerepelt.

Tupoljev SB szovjet kétmotoros bombázógép. A típus még részt vett az 1941-es hadműveletekben Forrás: WW2

Ráadásul a szovjet légierőnél 1941 nyarán kétféle kétmotoros bombázó is szolgálatban állt, az Iljusin Il-4 közepes, illetve a Tupoljev SB gyorsbombázó. Nehezen elképzelhető, hogy a német vagy a magyar légierőnél is rendszeresített – amúgy hárommotoros – Ju-52, illetve SM-75 típusokat a légvédelmi tisztek és magyar hajózók képtelenek lettek volna felismerni. A kassai incidens mindenesetre gyökeres fordulatot eredményezett Bárdossy addigi óvatos külpolitikájában.

Nem kellett volna úgy sietni

Június 26-án délután koronatanácsot (a kormányzóval és a vezérkari főnökkel kiegészített minisztertanácsot) hívtak össze a kassai incidens miatt.

Horthy, miután olyan információt kapott, hogy orosz gépek bombázták Kassát, rendkívül felháborodott,

és a szovjet támadást – anélkül hogy részletesen kivizsgáltatták volna az esetet, illetve megpróbáltak volna harmadik ország diplomáciai képviseletén keresztül magyarázatot kérni a szovjet kormánytól –, rögtön casus bellinek tekintette.

Horthy – alaposabb kivizsgálás nélkül – a kassai incidenst azonnal casus bellinek tekintette a Szovjetunióval szemben Forrás: Wikimedia Commons

Saját hatáskörében eljárva, a kormányzói jogállásról szóló 1920. évi XVII. törvénycikk 2. § (2) bekezdésére hivatkozva – a kormány és az országgyűlés utólagos hozzájárulásának kikérése mellett – elrendelte a hadiállapot kimondását, és a honvédség meghatározott egységeinek határon túli bevetését. A június 26-i délutáni koronatanácson a kormány – Bartha Károly vezérezredes, honvédelmi miniszter, valamint a vezérkari főnök beszámolóját is meghallgatva –, jóváhagyta az államfő döntését, és felhatalmazta a honvédelmi minisztert a magyar királyi honvédség részleges mozgósítására.

Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter Forrás: Wikimedia Commons

Egyedül csak Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter nem értett egyet a kormány döntésével: idő előttinek és elhamarkodottnak tartotta. „Nem kell úgy sietni” – sommázta véleményét a belügyminiszter.

A képviselők megéljenezték az alkotmányellenes döntést

Másnap, június 27-én Bárdossy László miniszterelnök az országgyűlés alsóházának plenáris ülésén napirend előtt bejelentette, hogy az országot ért nem provokált támadás miatt a Szovjetunió és Magyarország közötti hadiállapotot beálltnak nyilvánítja. Annak ellenére, hogy a képviselők felállva megéljenezték és megtapsolták az ország számára katasztrofális következményekkel járó bejelentést, a kormányzó és a miniszterelnök eljárása komoly alkotmányos aggályokat vetett fel.

Bárdossy László miniszterelnök napirend előtt bejelenti a hadiállapot beálltát Magyarország és a Szovjetunió között, 1941. június 27-én Forrás: Lazarus ELTE

Bárdossynak a kormány előterjesztését szavazásra kellett volna bocsátania,

és a háznak kellett volna jóváhagyólag dönteni a háború vagy – a kormány javaslatát elvetve – a béke kérdésében. De ott, a hamis eufória pillanataiban sem a közjogi méltóságok, sem pedig a „mezei” képviselők nem foglalkoztak holmi alkotmányos aggályokkal. (Nem úgy, mint 1944 szeptemberében az ország háborúból való kiugrásának sete-suta előkészítése során.) Csak néhány konzervatív politikus, köztük Bethlen István gróf, vélte úgy, hogy a Szovjetunió elleni hadba lépés végzetes hiba, ami az ország pusztulásához vezethet.

Bethlen István gróf Bárdossy hivatali utóda, Kállay Miklós miniszterelnök társaságában. A Bethlen nevével fémjelzett konzervatív politikusok ellenezték az ország háborús részvételét és az egyre erősebb német függést Forrás: Origo

Az ország jövője szempontjából felelőtlen hozzáállásra jellemző például Bartha Károly honvédelmi miniszter „szakvéleménye” is, aki szerint hat hétbe sem fog telni a Szovjetunió leverése. A Kárpátalján diszlokáló, és már június 26-án délután riadóztatott harccsoport, az 1. hegyi és a 8. határvadászdandár, a gyorshadtest 1. és 2. gépkocsizó dandárja, valamint az 1. lovasdandár, összesen 40 000 katona, Szombathelyi Ferenc altábornagy, a kassai VIII. hadtest parancsnokának vezetésével, Kárpát-csoport néven, július 1-jén lépte át a határt.

Szombathelyi Ferenc altábornagy (a későbbi vezérkari főnök), 1941 nyarán kinevezték a Kárpát-csoport élére Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár

Magyarország önkéntes hadba lépése a Szovjetunió ellen ezzel befejezett ténnyé vált.

Bárdossy eltitkolta Molotov üzenetét

A Szovjetunió elleni hadba lépés kérdésében egészen az utolsó napokig különösen óvatos Bárdossy magatartásának hirtelen megváltozása igencsak érthetetlen, különösen Molotov külügyi népbiztos üzenetének ismeretében, amelyet június 24-én kapott meg a miniszterelnök, Kristóffy követ útján. Molotov üzenete azt tartalmazta, hogy Magyarország semleges magatartása esetén a Szovjetunió elismeri a II. bécsi döntést, és a Romániával szembeni további magyar területi követeléseket is jóindulatúan kezeli.

Vjacseszlav Molotov szovjet külügyi népbiztos (középen, ülve,) a német–szovjet egyezmény aláírása közben. Mögötte Ribbentrop birodalmi külügyminiszter és Joszif V. Sztálin szovjet pártvezető állnak Forrás: Wikimedia Commons

Ezt a fontos diplomáciai üzenetet azonban Bárdossy érthetetlen módon a minisztertanács és a kormányzó elől is elhallgatta. „Nem kímélhetem meg Bárdossyt attól a szemrehányástól, hogy azokban a válságos napokban eltitkolta előttem moszkvai követünk egyik táviratát, melyről csak három évvel később értesültem. Ekkor Bárdossy nyomatékos kérésemre, be is ismerte ezt a tényt” – emlékszik vissza Horthy a Molotov-üzenet ügyére 1953-ban kiadott memoárjában. (Forrás: Horthy Miklós: Emlékirataim, Európa–História, Budapest, 1990, 251. o.)

Bárdossy László részéről érthetetlen volt Molotov üzenetének elhallgatása Forrás: Bundesarchiv

A hadiállapot elsietett és felelőtlen deklarálásával, valamint a Kárpát-csoport harcba küldésével Magyarország önkéntes belépése a Szovjetunió elleni hadjáratba befejezett,– és a későbbiekben súlyos következményekkel járó – ténnyé vált.

Felelőtlen és tragikus tett volt a hadba lépés

Magyarország már csak földrajzi fekvése, illetve geopolitikai helyzete miatt sem tudta volna elkerülni, hogy a világháború későbbi éveiben az ország hadszíntérré váljon.

A semlegesség deklarálása nem segített volna ezen,

hiszen – amint történelmi példák bizonyítják –, sem Hitler, sem pedig Sztálin nem sokat törődött volna ezzel. A németekkel szövetséges csatlós országok közül Bulgária volt az egyetlen, amely nemhogy nem volt hajlandó hadba lépni a Szovjetunió ellen, hanem diplomáciai kapcsolatait sem szakította meg Moszkvával.

Magyar motorizált alakulat a keleti fronton Forrás: WW2

1944 szeptemberében, amikor a Vörös Hadsereg Bulgária határaihoz érkezett, Sztálin „hálából” a bolgár semlegességért, hadat üzent az országnak, és erőszakkal megdöntötte a szófiai kormányt, saját kommunista bábjait juttatva hatalomra. Hitlernek sem voltak különösebb skrupulusai Magyarország 1944. március 19-i katonai megszállásakor és a német érdekeket száz százalékig kiszolgáló Sztójay-féle bábkormány pozícióba juttatásakor.

Magyar katonák valahol Oroszországban Forrás: The Second World War

Tehát a semleges, illetve nem hadviselői státuszt aligha lehetett volna a háború befejezéséig fenntartani. Ennek ellenére is kijelenthető,

hogy Magyarország hadba lépését 1941 júniusában még nem indokolta semmilyen kényszerítő körülmény.

Az ország meggondolatlan hadba lépéséért a kormányzó, valamint Bárdossy László miniszterelnök személyes felelőssége emiatt megkérdőjelezhetetlen.