A svéd Lundi Egyetem kutatóinak vizsgálata kimutatta, hogy a városi széncinegék (Parus major) telomérái (a kromoszóma végeit sapkaként védő rész) rövidebbek, mint azon fajtársaiké, amelyek vidéki környezetben élnek. A kutatók szerint ennek oka az, hogy a városi cinkéket több stressz éri. A rövidebb telomérák viszont összefüggésben állnak a fiatalabb kori elpusztulással.
A telomérák a test kromoszómáit alkotó DNS-szálak mindkét végén megtalálhatók a cinkéknél és az embernél is. A telomérák hosszát a biológiai kor jelzésére szolgáló biomarkernek tekintik: a rövidebb telomérák rövidebb várható élettartamot jeleznek.
A kutatók szerint tanulmányuk azt mutatja, hogy a széncinkék élőhelye jobban befolyásolja a teloméráik hosszát, mint a genetikájuk.
„Noha a városi életnek megvannak az előnyeik, például a könnyebb táplálékszerzés, úgy tűnik, hogy ezt felülmúlják a hátrányok, amilyenek a stressz, legalábbis a tekintetben milyen gyorsan öregszenek a cinegék sejtjei” – mondta Pablo Salmón, terepi kutatások vezetője.
A kutatók eredményeiket testvérekből álló széncinegecsoportok tanulmányozásával szerezték. A testvérek felét vidéken, a másik felét pedig Malmőben nevelték fel. 13 nap után vért vettek tőlük, hogy meghatározzák a vörösvérsejtekben lévő telomérák hosszát.
Noha Salmón és munkatársai számítottak az eredményre, mégis meglepte őket, hogy milyen nagy különbséget tapasztaltak a két csoport teloméráinak hosszában csupán 13 nap elteltével.
„Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a genetika szerepet játszik az egyedi madarak teloméráinak hosszában. Most mi kimutattuk, hogy még nagyobb hatással van erre, ha a madarak stresszes környezetben nőnek fel” – mondta Salmón.
A Biology Letters folyóiratban megjelent tanulmány kiemeli, hogy az eredmények az urbanizációval kapcsolatos további kérdéseket vetnek fel a városi környezetben élő állatok – az embert is beleértve – öregedésével kapcsolatban.