A csoport 15 éves kutatás eredményeit összegezte a Frontiers of Biogeography folyóiratban. A szerzők beszámolnak arról, hogy a Luzon szigetén élő 56 nem repülő emlősfajból 52 endemikus, azaz másutt nem él a világon.
Az 56 fajból 28-at a mostani kutatási program folyamán fedeztek fel.
Tizenkilenc fajt már formálisan leírtak tudományos folyóiratokban,
a további kilenc leírása még folyamatban van.
„Azért kezdtük Luzonon a kutatásainkat 2000-ben, mert már akkor tudtuk, hogy a legtöbb szigeten élő bennszülött emlősfaj csak a szigetre jellemző, és meg akartuk érteni, mi ennek az oka” – mondta a projekt vezetője, Lawrence Heaney, a chicagói Field Museum emlőskurátora.
„Nem számítottunk arra, hogy megduplázzuk a már ismert számot.” Luzon a Fülöp-szigetek legnagyobb szigete, amelynek területe 104 688 négyzetkilométer. A szerzők szerint Luzon sosem kapcsolódott semmilyen kontinentális szárazföldhöz,
ezért a fajok izolálódtak, akárcsak azok az állatok, amelyek Hawaiin élnek.
Hawaiival ellentétben azonban Luzon sokkal nagyobb és legalább ötször idősebb, mint a legöregebb hawaii sziget, ezért volt idő arra, hogy néhány faj – amely az ázsiai szárazföldről érkezett – evolválódjon és rendkívüli mértékben eltérővé váljon.
A szigeteken a kutatók időnként az evolúció „felgyorsított” verzióját látják, amikor a világ többi részétől elzárt állatok olyan helyeken, ahol nincs vagy kevés a ragadozó vagy a versenytárs, képesek speciális alkalmazkodásokkal elágazódni és végül új fajokat létrehozni.
Ráadásul nemcsak maga Luzon szigete izolált, de teli van hegyekkel. A hegycsúcsok „égi szigeteket” formálnak, azaz kis, különleges környezeteket, ahol az állatok további adaptáción mennek keresztül.
„A állatok elszigetelődnek magasan az elszórt hegységekben, ezért elkerülhetetlenül szétválnak egymástól. Elegendő idő után hatalmas biológiai sokféleséget kezdünk látni” – magyarázta Heaney. „Miközben ennek mikéntjét próbáltuk megérteni, megdupláztuk az ismert emlősfajok számát Luzonon.”