A kardhalak (Xiphias gladius) a leggyorsabban úszó halak közé tartozik. Áramvonalas testükkel nagyjából 90 kilométer/órás sebességgel szelhetik a hullámokat.
Egy a hal fején újonnan felfedezett olajtermelő szerv síkossá teszi a bőrt, ami hozzájárulhat e nagy sebesség eléréséhez, írják a kutatók a Journal of Experimental Biology folyóirat legújabb számában.
Az MRI vizsgálat azt mutatta, hogy a szerv a fejen lévő apró pórusokhoz kapcsolódik, amelyeken át szivárog az olaj.
Ily módon vékony síkosító felület alakul ki a bőr felszínén.
A pórusokat parányi barázdált struktúrák, úgynevezett fogacskák veszik körül. E fogacskák hasonlítanak a pikkelyekhez, de dentinből és zománcból épülnek fel, mint a fogak.
A holland kutatócsoport úgy véli, hogy a síkosítás és a fogacskák együttműködnek, víztaszító réteget hoznak létre, ami lehetővé teszi, hogy a kardhal minimális súrlódással suhanjon a vízben.
A kardhalak a sügéralakúak rendjébe (Perciformes) tartoznak. A Xiphias nemzetségnek csak egyetlen recens, ma is élő faja létezik, a közönséges kardhal. A 4,5 méteres testhosszat és 600 kilogrammos súlyt is elérő hal legjellegzetesebb ismertetőjegye a testhossz mintegy harmadát kitevő, megnyúlt és hegyes végű rosztrum. A közönséges kardhal kozmopolita faj, mindhárom óceánban előfordul a 16 -22 Celsius fok közötti vizekben.
Legnagyobb egyedszámban az Atlanti-óceánon, és annak melléktengereiben él.
Honos faj a Földközi-, az Adriai-, és a Fekete-tengerben is. Az egyik legsebesebben úszó halfaj, zsákmányát elsősorban kisebb rajhalak alkotják. Esetenként igen agresszívan viselkedik, ismertek olyan esetek, amikor a kardhal delfinekre támad tá, és az emberre is veszélyessé válhat. Húsa becses étkezési csemege, de ennek ellenére sem számít veszélyeztetett fajnak.