A Kádár-rendszer drága és rossz minőségű válasza

Panelház építése Óbudán (1971)

Fülbemászó zene fényben úszó panelházakkal. Egy jól ismert világ sajátos lenyomata. A Szomszédok című tévésorozat a gazdagréti lakótelepen élők mindennapjairól szólt. Egymás alatt, mellett és felett lakó emberekről, akik örültek vagy szomorkodtak, de mindig történt velük valami. Ötven évvel ezelőtt épült az első magyar házgyár, amely ontotta magából a gazdagrétihez hasonló paneltelepekre szánt lakások elemeit.

Háttérben az első panelsor, amelyet az 1. számú házgyár készített az Óbudai lakótelepen (1966) Forrás: Fortepan/Óbudai múzeum

A szovjet katona leeresztette dobtáras géppisztolyát. A többiek sem lőttek többet. Csend lett. 1945. február 13-án végleg elhallgattak a fegyverek Budán. Pesten már január 18-án befejeződtek a harcok, így itt már egy ideje csak a főváros nyugati oldalán zajló lövések zaját lehetett hallani. Most már ezeket sem.

A szovjet 2. Ukrán Front csapatai több mint 50 napos, utcáról utcára folyó harc után Budát is elfoglalták végleg felszámolva a német ellenállást, valamint a nyilas rémuralmat.

Élet otthon nélkül

A harcokban 25 ezer polgári személy halt meg, és több mint 52 ezer lakos megsebesült, de az épületeken is legalább olyan súlyos nyomokat hagyott a háború, mint az emberek lelkében.

A pesti Vigadó és a királyi vár kiégett, az Operaház, a Zeneakadémia és a Nemzeti Színház súlyosan megsérült. A németek felrobbantották az összes Duna-hidat - olvasható a Multkor.hu portálon.

Emellett rengeteg lakóház pusztult el a II. világháborúban és nemcsak Magyarországon, Európa más országaiban is.

Preisich Gábor Budapest városépítésének története 1919-1969 című könyvében azt írja:

Az akkori Budapest 38 ezer épületéből csupán 14% maradt épen, 5% teljesen elpusztult, míg 17% súlyosan sérült; a város 290 ezer lakásából 20 ezer teljesen megsemmisült, míg 60 ezer súlyosan sérült.

Budapest az ostrom után 1945 márciusában Forrás: RIA Novosti/RIA Novosti/Ria Novosti

A romok eltakarítása és a megmaradt város újjáépítése mellett tehát arra is kellett tervet készíteni, hova fognak az emberek költözni, ha oda, ahol a háborúig éltek, már nem mehetnek vissza.

Ugyanakkor a lakáshiánynak nem csak a II. világháború pusztítása volt az oka.

Egyre többen költöztek vidékről a városokba, és a családszerkezet is megváltozott. Nem élt már együtt több generáció.

Az ötvenes évekre egyre égetőbb problémává vált a lakáshiány, amire gyorsan megoldást kellett találni. Lehetőleg úgy, hogy az gazdaságos is legyen.

Amellett, hogy a lakható állapotban maradt nagypolgári lakásokat a háború után kisebbekre szabdalták, és társbérlőket költöztettek össze, új lakások építésében gondolkoztak. Végül olyan megoldást választottak, ami akkor már nem volt ismeretlen.

A 19. század elején jött az ötlet, hogy különböző elemekből összerakható házakat gyártsanak

- magyarázta Egedy Tamás városrehabilitációs szakértő egy panelházakról szóló tévéműsorban.

Ezt a módszert kombinálták a század második felében megjelent vasbeton nevű anyaggal, amiből a századfordulóra szinte égig érő épületek emelkedtek az Egyesült Államokban. A lakótelepi ideológiát a húszas években tette hozzá a Bauhaus.

Az előgyártás korszerűnek számított.

A korabeli lakáshiány valós volt, az ötvenes évek semmittevése után cselekedni kellett, és a paneltechnológia egy valódi alternatívának tűnt nemcsak Magyarországon, hanem Európa számos országában

- mondja a téma szakértője, Keller Márkus történész.

Kezdeti kísérletek után beindult a házgyár

A lakáspiaci és városszerkezeti felmérések után 1959-ben felépült az első, kohósalakos technológiával készült panelház Dunaújvárosban.

Panelház építése Óbudán (1971) Forrás: Bara István

Két évvel később,

1961-ben tizenöt éves tervet indítottak panellakások építésére,

amelyben több technológiát is meghatároztak, és három házgyár terveit készítették elő.

Az első panelházak is Magyarországon készültek, de egyrészt kísérletiek voltak, másrészt másfajta technikával készültek. A klasszikus panelházak korszaka 1965-től jött el

- mondja a Center for Metropolitan Studies Berlin kutatója, majd hozzáteszi, a magyarországi házgyárak a szovjet, keletnémet és kisebb részben dán, vagyis a Larsen-Nielsen rendszerű technológiát használták, illetve később a szovjet technológiának azt a változatát, amelyet magyar mérnökök fejlesztettek tovább.

Nyíregyháza, panelház a Kossuth Lajos utca és a Körte utca találkozásánál (1970) Forrás: Fortepan

Ugyanakkor a nyugati vagy skandináv minták, technológiák kipróbálása, átvétele sem csupán Magyarországra volt jellemző. Az NDK-ban például a házgyári technológia fejlesztésekor a szovjet és a nálunk is kipróbált dán mellett a francia és finn minta is szerepet játszott. A különböző típusok között egyébként létezett különbség, de a közös alapok miatt a megépült házak alapvetően hasonlóak voltak.

Az 1. számú házgyár a Szentendrei úton épült, és 1966-ban kezdte meg a házgyári lakások gyártását.

Az 1. számú házgyár (1966) Forrás: Origo

Kevés munkással, nagy gépekkel felszerelt, előgyártó, úgynevezett nagyelemes építési módszert alkalmazott, amelynek az volt a lényege, hogy szobanagyságú elemeket gyárthattak vele sorozatban. A lakásokhoz használt betont a betongyárból szállították.

Az elemeket teherautókkal vitték az építés helyszínére, ahol óriási daruk segítségével, rövid idő alatt, 4, 8, 10 vagy 12 emelet magas lakóépületeket szereltek össze belőlük.

Budapest, Mérnök utcai óvoda, mögötte a Fejér Lipót utcai toronyházak az Etele (Szakasits Árpád) út 37. sz. ház sarkától nézve (1971) Forrás: Fortepan

A Kádár-rendszer célja nemcsak az volt, hogy gyorsan, sok lakóház épüljön fel, hanem az is, hogy a lehető legolcsóbban. Úgy gondolták, ennek az igénynek is megfelel a panel. Már nem volt szükség a drága, hozzáértő kőművesek munkájára, hiszen viszonylag rövid oktatás után bárkit be lehetett tanítani egy-egy munkafolyamatra.

A régi módszerrel ellentétben az építkezéseken dolgozók nagy része már nem a szabad ég alatt, hanem egy üzemben, fedett, fűtött csarnokban, védőfelszerelésben, óriási gépekkel dolgozott.

Rinyai Steve István 1966 őszén került az első budapesti házgyárba szerkesztő-tervezőként. 1971-ig dolgozott a panelprogramban. Utolsó munkája az első két gyár tapasztalatai alapján a harmadik házgyár megtervezése volt. Disszidált, ma Kanadában él. Szívesen emlékszik vissza azokra az időkre, amikor, ahogy mondja, Budapestet az ő segítségével újjáépítették.

Évekig túlóráztunk, hogy menjen a terv. Nagyon jól fizettek, még havi prémiumot is kaptunk. Ilyen keményen csak a nyugati országokban dolgoztam

- mondta az Origónak.

Homlokzati elem öntősablonjának terve Forrás: Steve Rinyai

Ahogy sok kollégája, akkoriban ő is nagyon fiatal volt, tele ambícióval. Azt mesélte, hogy az építészekkel egy osztályon dolgozott. A feladata az volt, hogy kijárjon az építkezésekre, felmérje a berendezéseket és megtervezze a házgyártást.

Nagyon szerettem ott dolgozni, mert volt értelme. Az első házgyárat átterveztük, és következett a második, amit már nem az oroszoktól, hanem a dánoktól vettünk.

Steve még arra is emlékszik, amikor egyszer az építésügyi miniszter kilátogatott a Szentendrei úti gyárba, hogy megnézze, hogy megy a munka.

Panelpolitika

A politikusok örültek az új módszernek, hiszen azt mondhatták, több tízezer lakást adtak át egyetlen év alatt. Ráadásul a korábbi otthonokhoz képest az összkomfortos lakások modernnek számítottak, így előrelépést jelentettek. Még úgy is, hogy kisebbek voltak, mint a régi nagypolgári lakások vagy a vidéken, falvakban élők házai.

Egy panellakás átlagosan 55 négyzetméter alapterületű.

Amikor ezek frissen megépültek, kedveltek voltak. A lakótelepeken mindenhol volt folyóvíz, fürdőszoba, távfűtés. A hatvanas évek közepén csak minden ötödik lakásban volt fürdőszoba

- magyarázta Keller Márkus a tévéműsorban.

Pécs, Kerényi Károly (Tarr Imre) utca, háttérben a Stadion (Szamuely Tibor) utca egyik háza és a boldog lakók (1966) Forrás: Fortepan

Egedy Tamás városkutató pedig arról beszélt, hogy

a panel passzolt a szocialista családeszményhez,

amely azt sugallta, hogy két felnőttnek a két gyerekhez két szoba is jár.

Bár az 50-es évekbeli lakáshasználatról szóló szakirodalomban megjelent ugyan az egyedi igények alapján formálható ideális otthon, például az, hogy értelmiségi lakásba könyvtárszobát tervezzenek, ilyen sohasem valósult meg.

A panellakásoknál ilyen igényekhez igazított megoldás szóba sem került, és az óbudai kísérleti lakótelep is egyedülálló kezdeményezés maradt.

Épül a Kísérleti lakótelep Óbudán. Szemben a Gyenes utca 8., jobbra a 9. számú ház (1968) Forrás: Fortepan

Keller Márkus elmondása szerint a szovjet típusú házgyárak, technológiai jellemzőik miatt, kevésbé variálható lakásokat „termeltek”, és a belmagasságuk is kisebb volt, mint a dán típusú technológiával épült lakásoké, ahol a szobák méretével jobban lehetett játszani, és így

jobban használható alaprajzokat lehetett létrehozni.

Az elkészült épületek homlokzata is másképp nézett ki, köszönhetően a szalagszerű elhelyezett ablakoknak. A „dán panelek” némileg izgalmasabb külsőt kaptak, de ami talán fontosabb, ezek az ablakok több fényt engedtek be a lakásokba.

Ezek a szempontok a korabeli építészek számára is nyilvánvalóak voltak. Az állami vezetés az előnyök ellenére, valószínűleg politikai megfontolásból, a szovjet házgyárak átvétele mellett döntött. Ennek köszönhetően a magyarországi panelek többsége ezzel a technológiával épült.

Hatalmas paneltelepek emelkedtek

A Szovjetunióban a húszas években kezdtek lakótelepeket építeni. Főleg az ipari városokban jelentek meg ezek, régi, rossz minőségű kényszerszállások helyén, ahol tömegével volt szükség új otthonokra.

Ennek ellenére a lakótelep inkább nyugati, mint keleti találmány.

Bár az igaz, hogy keleten nagyobb arányban vannak jelen a paneltelepek, illetve a lakótelepi lakások a lakásállományban. Kevesen tudják például, hogy Bécsben is épültek házgyárak. A hatvanas és nyolcvanas évek között sok osztrák otthon készült paneltechnológiával.

Amíg nyugaton az összes lakás 5-10 százaléka, keleten 20-40 százaléka panelből épült. Magyarországon ez az arány 20 százalék.

Tatabánya, Béla király körút, Arany János Általános Iskola, ma Edutus Főiskola (1971) Forrás: Fortepan

Nem minden lakótelep áll panelházakból, de minden 2500-nál több panelházból álló épületcsoport lakótelepnek számít. Ugyanakkor Magyarországon van olyan lakótelep, amelyben 1000 panellakás van.

Kilenc óriás lakótelepünkön a tízezret is meghaladja a lakások száma, és akár negyvenezer ember találhat ezekben otthonra. (pl. Újpest, Újpalota, Óbudai lakótelep)

Budapesten kevesebb panellakás van. Ez a típus a főváros lakásállományának 1/5-ét teszi ki, vidéken ennél sokkal több a panellakás.

A paneltelep helyének kiválasztásakor fontos szempont volt, hogy be lehessen építeni a város szövetébe.

Előbb 4-5 szintes panelépületeket emeltek, végül a középmagas, 10 emeletesek terjedtek el leginkább, de szinte minden városban van egy ezeknél magasabb, például 15 vagy 20 emeletes is, kísérleti jelleggel. A pénzhiány fontos problémát jelentett. Magasabbakat anyagilag nem érte meg építeni.

Nagy tervek, alacsony minőség

Amíg az első lakásoknak örültek az új tulajdonosok, a hetvenes években épült szocialista otthonok esetében sok volt a kifogás. Olykor már az átadáskor kiderült, hogy kihagyták a vízvezetéket, vagy éppen szennyvízben áll a pince.

Pécs, Szigeti út, az 1-9. számú ház építkezésétől a Hungária (Doktor Sándor) utca felé nézve (1967) Forrás: Fortepan

Az is előfordult, hogy egy magas épületbe véletlenül elfelejtettek liftaknát elhelyezni.

Volt olyan, ahol utólag kellett a padlózatot kialakítani és egyes épületgépészeti dolgokat megoldani.

A szakértők szerint a panelház konstrukciója nem volt rossz, csak a kivitelezéssel volt probléma. Ráadásul a paneltelepek műszaki előkészítése is hagyott némi kivánnivalót maga után, például az infrastruktúrát nem biztosították hozzá.

A kis lakások építése az államnak azért volt előnyös, mert így ugyanakkora alapterületen több lakás épült, ahol több családot lehetett elhelyezni.

Sokan gondolják azt, hogy a kis lakások és főleg a kis méretű konyhák építése mögött valamiféle családellenes ideológia állt. Ennek a korabeli iratokban semmiféle nyoma sincsen

- mondta a történész, majd hozzátette, a lakásépítésben a gazdasági kényszereknek rendeltek alá minden egyéb szempontot. Ilyen értelemben egyértelműen jelen volt egyfajta hanyagság, de a tudatos rombolás szándéka nem bizonyítható.

Egy lakótelep látképe Fotó: Vanik Zoltán - Origo

Az viszont tény, hogy a lakások nagy része lakhatatlan volt az átvétel pillanatában, amiről a korabeli TV-híradó is tudósított. Aztán már csak toldozták-foltozták, ahelyett, hogy inkább csinosítgatták volna.

A határidő ugyanis fontosabb volt, mint a minőség. Ebből származtak az építéstechnológiai problémák.

Ne felejtsük el, hogy tervgazdaságról van szó, ahol meghatározott számokat kellett teljesíteni, amely számok aztán soha nem teljesültek, tehát mindig újra és újra módosítani kellett rajtuk. A szocialista időszakban mindig túl magasra tették a lécet, ám az 1-5 éves tervek közben már nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a számok nem teljesülhetnek, akárhogy erőlködnek

- magyarázta Egedy Tamás az említett műsorban.

A kivitelezési problémákat a 80-as évekre úgy-ahogy sikerült kiküszöbölni. Ugyanakkor a minőségi kérdések, vagyis a panelprobléma társadalmi problémává vált.

Vágási Ferinek sikerült

Azt, hogy a paneleket is utolérte a modern technológia, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy már a tévéhős Vágási Ferinek is megvolt a lehetősége arra, hogy beszállhasson az internetbe.

Persze a Szomszédokat a jó hírű, jó levegőjű, szép kilátású gazdagréti lakótelepen forgatták, ahol igazi lakóközösség épült. Ezt a telepet Kádár elvtársék is annyira különlegesnek tartották, hogy még Mihail Gorbacsovnak is megmutatták, amikor Magyarországon járt.

Az itt élők közösséget, kötődést éreztek. A Pók utcai lakótelepen élők között is kialakult ez az identitás.

Keller Márkus szerint abban, hogy az emberek kis alapterületen élnek együtt, semmi újdonság nem volt, elég csak a bérkaszárnyákra gondolni. Sőt a statisztikai adatok azt mutatják, hogy a laksűrűség még csökkent is a korszakban. Ami új volt, az a paneltechnológiával létrehozott lakótelepek mérete és elhelyezkedése.

Az új panellakótelepek sokszor, de nem mindig a városközponttól távol, azzal gyengén összekötve épültek fel. Legtöbbször hiányoztak vagy csak nagy késéssel jöttek létre mellettük a szociális létesítmények (iskola, óvoda, művelődési ház, bolt stb.), és munkahelyek sem voltak a közelben.

Ezek a körülmények nagyon megnehezítették a lakóhelyi közösségek kialakulását. Az otthonná válást pedig tovább nehezítette, hogy a beköltözők számára általában a városi lét új tapasztalatnak számított.

Drága, rossz minőségű válasz volt

A paneltelepek felépülése rövid távon javított, hosszú távon rontott a helyzeten. A témával foglalkozó történész kutatásai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a korabeli lakáshiány valós volt, amire első ránézésre jó válasznak tűnt a paneltechnológia.

Fontos hangsúlyozni, hogy az elkészült lakások sokkal komfortosabbak voltak, mint a korabeli magyar lakások többsége. A mesterségesen alacsonyan tartott lakbérek pedig tovább fokozták az első évek jó érzését.

Szolnok, Gutenberg tér, Tisza - Zagyva torkolat (1970) Forrás: Fortepan

Ugyanakkor a technológia hibái, a standardizálás kényszerű túlfeszítettsége, a rugalmatlanság a tervezésben, és az, hogy végső soron drágább, mint a hagyományos téglaépítés, öt-hat éven belül nyilvánvalóvá váltak. Az, hogy ennek ellenére a korabeli állami vezetés nem volt képes váltani, már egyértelműen a kudarc jele.

Ráadásul a szocialista országokban nagyon rossz minőségben épültek meg ezek a házak, úgy, hogy még a gazdaságos üzemeltetés szempontjaira sem figyeltek. Tehát sikerült egy valós problémára drága, rossz minőségű választ adni

- tette hozzá a kutató.

A helyzetet pedig csak súlyosbítja, hogy a panellakótelepek rehabilitációja nem egyszerűen pénzkérdés. Az ezekhez a telepekhez köthető szociológiai problémákat nem oldja meg a rezsicsökkentés vagy a fűtési rendszer korszerűsítése.