Monmouth-i Gottfried angol krónikás Historia Regum Britanniae című művében ejt először szót Artúr királyról, valamint annak legendás szülőhelyéről, Tintagelről - most egy nagyszabású angol régészeti projekt évekig fog feltárásokat folytatni a környéken, hogy tisztább képet kapjon a térség történelméről, és talán arról is, van-e bármi valóságalapja a legendás briton király történetének.
Bár Artúr király, Merlin, Lancelot és Genevieve legendája már teljesen beivódott a köztudatba, a Gottfried által lefestett királyi udvarról egyelőre egyáltalán nincsenek történelmi bizonyítékaink. Az English Heritage által támogatott régészeti projekt felfedezései azonban újra fellendíthetik a történelmi vitát a legendás király körül, hiszen
a történet szerint Artúr Tintagel várában fogant
egy brit király és egy gyönyörű hercegné frigyéből - és ez első alkalom, hogy korban is nagyjából megegyező épületet tárnak fel a területen.
Artúr király legendája
A mai napig nem tisztázott, hogy Artúr király vajon valóban létező személy volt-e, vagy alakja teljesen kitaláció csupán. Ha tényleg létezett, akkor az 5-6. században uralkodott, és abban az időben tevékenykedett, mikor a római légiók kivonultak Britanniából Itália és a többi provincia védelmére. A róla szóló mondák olyan széles körben terjedtek el, hogy Artúrból időközben a lovagok előképe vált, a férfias hűség, a vezér megtestesítője.Tintagelnél ma is áll egy romos vár, de ezt több mint egy évszázaddal azután építették, hogy Artúr állítólag megszületett volna - így a régészek mindenféle kapcsolatot kizártak a palota és a monda között. Gottfried ráadásul 1138 körül fejezte be könyvét, amikor a Tintagel körüli terület teljesen néptelen volt. A történészeket már jó ideje foglalkoztatja, hogy vajon lehetett-e egy korábbi, elnéptelenedett település is az újabb épületek előtt a helyszínen.
A most megtalált épület falai több mint egy méter vastagok voltak, és a régészek szerint uralkodói palotához tartozhattak. Az 5-6. században emelt palota romjai között korabeli, gyönyörűen megmunkált frank (francia) üvegedény-darabokat és minőségi kerámiákat is találtak, ezért a kutatók biztosak benne, hogy gazdái vagyonos emberek lehettek.
Minden jel arra utal, hogy a mai Nyugat-Törökországból érkező borokat fogasztottak, és az Égei-tenger vidékéről származó olívaolajat használtak. Az elmúlt néhány hétben több mint százötven kerámia- és üvegdarabot sikerült a felszínre hozni, mindegyikük mesés gazdagságról árulkodott. Ez az első alkalom, hogy a "sötét" középkor ezen szakaszából ilyen minősében fennmaradt épületet találtak a szigetországban.
A palota feltárásával azonban még nincs vége az expedíciónak: az ötéves régészeti projekt ugyanis korábban szonárral több épületegyüttes nyomait is felfedezte, mélyen a föld alatt rejtőzve. Ezek közül több építmény elég nagynak számít, nagyjából egy tucat pedig egészen eddig rejtve maradt a szakértők előtt. Kettő akár 11 méter hosszú és 4 méter széles is lehet - írja az Independent. A palota az épületegyüttes leggazdagabb, legfényűzőbb része lehetett, a környéken pedig művészek, katonák, szolgák élhettek -
valószínűleg mind a palota urának szolgálatában álltak, aki a régészek szerint Dumnonia királya lehetett.
Dumnonia egy briton királyság neve volt, amely a 4. és 8. század között Délnyugat-Angliában létezett, és lakóiról, a Dumnonii keltákról kapta nevét. Monmouth-i Gottfried történetei szerint Dumnonia egyik királya, Constantine Artúr király utódja, Erbin dumnoniai király és fia, Geraint pedig megjelennek az Artúr-mondakörben is.
A Smithsonian weboldala idézi Geoffrey Ashe történészt, aki szerint Artúr király a mostani, hollywoodi formájában soha nem létezett, sokkal valószínűbb, hogy egy vagy több valós briton király életéből született meg az alakja. A mostani felfedezés mindenesetre biztosan több hitelt ad Gottfried történetének, és azt valószínűsíti, hogy talán azokban az időkben
élt egy nagyon hasonló karakterű briton király Tintagel területén,
akinek kicsit továbbköltött életét jegyezhette le a történetíró.
A kutatók szerint a most vizsgált épületegyüttest az 5-6. században emelték, de valószínűleg már a 7. század vége felé elnéptelenedett. Egyelőre nem találtak katasztrófára vagy háborúskodásra utaló nyomokat, de
ebben az időszakban a bubópestis pusztított Angliában,
így valószínűsíthető, hogy az elnéptelenedés a betegség, és nem csatározás számlájára írható. Ahhoz azonban, hogy többet megtudhassunk a térség történelméről, a következő ásatási szezonig még várnunk kell, amikor a Cornwalli Régészeti Egység visszatér a helyszínre, és folytatja a munkát.