Háromszázmillió éve Európa és Észak-Amerika az Egyenlítőnél feküdt, és párás dzsungelek borították. Ezeknek az úgynevezett szénerdőknek nem szárazföldi állatok, hanem hatalmas cápák voltak a csúcsragadozói, amelyek a part menti mocsarak vizében vadásztak. Itt éltek az édesvízi Orthacanthus cápák, amelyek mintegy 3 méteresre nőttek meg.
A cápák kannibalizmusát bizonyító ősmaradvány egy jellegzetes, spirál alakú koprolitból (megkövült ürülékből) került elő, amelyet a kanadai New Brunswick Minto szénmezején találtak.
Az ürülékről korábban már tudták, hogy az Orthacanthus cápa választotta ki, mert ennek a cápának a különleges, dugóhúzó alakú végbele megkönnyíti az azonosítást.
Az ürülék tele volt fiatal Orthacanthus cápától származó fogakkal, ami megerősítette, hogy ezek a cápák elfogyasztották a saját utódaikat. Ezt filiális kannibalizmusnak hívják.
A különleges felfedezést a dublini Trinity College természettudományi PhD-hallgatója, Aodhán Ó Gogáin tette.
„Az Orthacanthus három méter hosszú cápa volt háttövissel, angolnaszerű testtel és háromhegyű fogakkal” – mondta Ó Gogáin. „Arra már volt bizonyíték a foszilis gyomortartalmakból, hogy az ősi cápák, így az Orthacanthus is kétéltűeket és halakat zsákmányoltak, de ez az első bizonyíték arra, hogy ezek a cápák megették a saját fajuk kicsinyeit is.”
Erre a kannibalizmusra valószínűleg tartós élelemhiány esetén került sor, áll a Paleontology folyóiratban megjelent cikkben.