A termoszféra a légkör egy része, a mezoszféra és az exoszféra között helyezkedik el. 85 kilométertől körülbelül 500 kilométeres magasságig terjed. A termoszférát nagyrészt semleges atomok és molekulák alkotják, így külön választjuk tőle az elektromos tölteteket is tartalmazó rétegét, amelyet ionoszférának nevezünk.
Az ionoszféra és termoszféra átlapolják egymást, és nagyjából ugyanabban a magasságokban találhatók, mégis összetételük alapján különválasztjuk őket.
Az 50 apró műhold a termoszférát fogja vizsgálni, a kutatóeszközöket azonban nem a Földről, hanem a Nemzetközi Űrállomásról (ISS) fogják a légkör külső rétegébe küldeni, hogy adatokat szolgáltassanak onnan, olvasható a Science Alert weboldalán.
Andrew Dempster, a Új-Dél-Walesi Egyetem kutatója szerint a termoszféráról nagyon keveset tudunk, annak ellenére, hogy fontos folyamatok játszódnak le e rétegben. Többek között ebben a légköri régióban keletkezik a sarki fény, itt kering a Nemzetközi Űrállomás és még mellette számtalan más műhold.
Alaposabb megismerése tehát kiemelkedő fontossággal bír. Az 50 darab aprócska műhold felküldése a QB-50 nevű nemzetközi projekt része, melyben számos ország mellett részt vesz az USA, Kína, Japán és Ausztrália is.
Utóbbi szigetország nem rendelkezik saját űrügynökséggel, ám a programhoz három szatellittel is hozzájárul. Az UNSW-Ec0 a termoszférát felépítő atomokat fogja „szemügyre venni", míg az INSPIRE-2 a rétegben uralkodó elektronhőmérsékletet és a plazmasűrűséget méri majd. A harmadik műholdat – mely a SUSat névre hallgat – az Adelaide Egyetem munkatársai építik.
A tervek alapján a szatellitek 3-9 hónapig fognak működni, majd végül elégnek a Föld légkörében. Előnyük, hogy nagyobb társaikhoz viszonyítva olcsóak (darabjuk 750 ezer dollár), és egy nagyobb műholdrajjal rengeteg adatot lehet begyűjteni. A kutatóeszközöket decemberben bocsátják fel az ISS-re, majd egy hónapnyi előkészület után az űrállomásról a termoszférába küldik őket.