A felvételen az látható, hogy az objektum közel 600 kilométer per másodperces sebességgel száguld központi csillagunk felé, hogy aztán élete látványos véget érjen.
A Solar and Heliospheric Observatory (SOHO) műhold által észlelt égi vándorok 85 százalékát az úgynevezett Kreutz-üstökösök teszik ki, amelyeknek főbb jellemzője, hogy nagyon hasonló pályán haladnak. A feltételezések szerint egyetlen gigantikus üstökös robbant szét évezredekkel ezelőtt, és a kozmikus kataklizma törmeléke tér időről időre vissza a Nap közelébe.
Átlagosan háromnaponta fedeznek fel egy-egy új Kreutz-típusú kométát, ezek napsúroló üstökösök, amelyek nem élik túl a csillagunkkal való találkozást. Az eddigi megfigyelések során csupán a Lovejoy-üstökös úszta meg a Nappal való randevút.
A mostani, főként vízjégből álló objektum csillagunk forró felszínéhez közeledve egyre erősebben szublimált és veszített anyagot. A Naphoz közeledő és melegedő üstökös anyagvesztése egyre intenzívebbé vált, a magját körülvevő kómában lévő gáz és por mennyiségének növekedése miatt pedig egyre jobban kifényesedett. Végül a Nap darabokra szaggatta és elpárologtatta az objektumot.
A műholdat 1995-ben állították a Föld és a Nap közötti pályára, hogy "alig" 20 millió kilométeres távolságból gyűjtsön adatokat központi csillagunk "szokásairól" és "viselkedéséről".
A küldetés igen sikeresnek bizonyult, hiszen például a SOHO koronográf nevű műszere segítségével képes megfigyelni a Nap légkörét, amely több milliárdszor haloványabb, mint csillagunk korongja.
A SOHO szolgáltatja mind a mai napig a legtöbb adatot a Napon megfigyelhető nagy erejű robbanásokról, az úgynevezett koronakidobódásokról, amelyek során a napkorona egy darabja lökődik ki a világűrbe, több tízmillió tonna szuperforró gáz indul útnak.
A SOHO különlegessége, hogy képes megfigyelni az úgynevezett napsúroló üstökösöket, vagyis azokat a kométákat, amelyek rendkívül közel merészkednek csillagunkhoz.