Fájdalomcsillapítóként hatnak a szomorú filmek

A szomorú filmek fájdalomcsillapítóként hatnak, derítette ki egy új kutatás.

Az Oxfordi Egyetem kutatói kimutatták, hogy a tragikus történeteket feldolgozó alkotások fokozzák a testben az endorfin nevű vegyületek termelődését, olvasható a BBC weboldalán.

A neurotranszmitterként (idegi ingerületátvivő anyagokként) működő endorfinok többek közt testmozgás, izgalom, fájdalom, fűszeres ételek, szerelmes együttlét és szexuális orgazmus hatására szabadulnak fel az agyalapi mirigyben. A hangulatjavítás és a feldobottság érzése mellett ezek a vegyületek megnövelik a fájdalomtűrő képességet, valamint erősítik a közösséghez tartozás érzését.

Miért csökkentik a fájdalmat a szomorú történetek?

Az Open Science című szakfolyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője, Robin Dunbar professzor a BBC-nek elmondta, hogy a történetmesélés akkor jutott főszerephez az emberiség életében, amikor kialakultak az első vadászó-gyűjtögető életmódot folytató közösségek.

„Az a tény, hogy élvezzük a kitalált történeteket, az egész emberiségre jellemző és független a kulturális háttértől" – mondta Dunbar. Ez részben szociális okokkal magyarázható: a mesék, a dalok, a táncok közvetítik a közösség értékeit és összekovácsolják az embereket. Ez azonban nem magyaráz mindent, így azt sem, hogy a szomorú történetek miért emelik a fájdalomküszöböt. Az új kutatás erre próbált válaszokat adni.

Forrás: Dreamstime

Nőtt a fájdalomtűrő képesség és a közösséghez tartozás érzése

A vizsgálat résztvevőit két csoportra osztották. Az első csoport tagjainak egy filmdrámát mutattak. A Stuart: Visszapörgetett élet egy alkoholista hajléktalan férfiról szól, akinek nehéz gyermekkora volt. A másik csoport tagjai olyan dokumentumfilmeket néztek, amelyek nem váltottak ki érzelmeket.

A filmek megtekintése előtt és után a résztvevők fájdalomküszöbét tesztelték, ezzel is mérve a testükben felszabaduló endorfinok mennyiségét. A teszt annyit takart, hogy az önkénteseknek hosszabb ideig guggoló pozícióban kellett maradnia, miközben hátukat a falnak támasztották.

A kísérletből kiderült, hogy azok az emberek voltak a legtoleránsabbak a fájdalommal szemben, akik a filmdrámát nézték, valamint ők voltak azok, akiknek a közössége a kísérlet során a leginkább összekovácsolódott.

Persze valószínűleg nem csak az említett kémiai folyamat az oka, hogy szeretjük a kitalált történeteket, de fontos szerepet tölt be azok élvezésében.