Szombat reggel a dél-ausztráliai Thirteenth Beach vizein Rory Angiolella éppen a szörfdeszkáján ülve várta a meglovaglásra alkalmas hullámot, amikor hirtelen erős ütés érte a lábát. Rögtön ezután újabb ütést kapott a mellkasára, miközben megpróbált felállni a deszkáján.
Hirtelen a semmiből valami elkezdte ütni a lábamat és a mellemet. Felordítottam, és a haverom is látta az ütést"
– emlékezett vissza az ijesztő incidensre Angiolella a helyi The Age tudósítójának. Pénteken a Thirteen Beach közvetlen közelében fekvő és a szörfösök között ugyancsak népszerű másik strandon, Bells Beach-en történt nagyon hasonló agresszió; ekkor ugyancsak egy másik szörföst ütött le deszkájáról a cápa.
Az incidens után Angiolella kijelentette, hogy „Legalább néhány hétig nem leszek szörfös." Angiolella barátja, Toby Hudson közvetlen közelről vált a szokatlan cápatámadás szemtanújává.
Hudson jól látta az állat rendkívül hosszú farokúszóját,
ami a rókacápa-félék (Alopiidae) egyedi és eltéveszthetetlen fajjegye. Az ütésen kívül egyik sértettet sem érte harapás.
Az ausztráliai incidens rendkívül szokatlannak számít, mivel - az egyébként nagytestű –rókacápáktól eddig nem volt ismert nem provokált támadás. A Floridai Természettudományi Múzeum legrészletesebb és legjobban feldolgozott adatbankja, az International Shark Attack File (ISAF) összesen 34 olyan cápafajt tart nyilván, amelynél bizonyított a nem provokált támadás ténye, a listán az Alopiidae család egyetlen faja sem szerepelt, legalább is eddig.
Ausztráliában idén szeptemberig 14 cápatámadás történt, amelyből 8 bizonyult nem provokált esetnek,
és kettő végződött halálos eredménnyel. Területi megoszlását tekintve tavaly Ausztráliában történt a legtöbb, összesen öt halálos kimenetelű cápatámadás.
A rókacápák a cápalakúak főrendjébe (Selachiimorpha) és heringcápa-alakúak rendjébe (Lamniformes) sorolt családot alkotnak, amely összesen három fajból, a közönséges rókacápából (Alopias vulpinus), a trópusi rókacápából (Alopias pelagicus), valamint az óceánok közepesen mély vizeiben, a bathypelágikus régió 200 és 1000 méter közötti mélységeiben honos nagy szemű rókacápából (Alopias superciliosus) áll.
A legutóbbi ausztráliai incidens a közönséges rókacápa számlájára írható;
a félénk trópusi rókacápa ugyanis nem él meg a Tasmán -szoros hűvös vizeiben, a mélytengeri életmódot folytató nagy szemű rókacápa pedig nem fordul elő a felszín közelében.
A család három faja közül a közönséges rókacápa a legnagyobb, teljes testhossza elérheti akár a 6 métert is. A rókacápák egyedi jellemzője a szokatlanul nagy, lényegében a törzs méretével megegyező hosszúságú farkokúszó, amiely könnyen megkülönböztethetővé teszi őket más cápafajoktól.
A közönséges rókacápa mindhárom nagy óceáni medencében előforduló kozmopolita faj, amely elsősorban a mérsékeltövi, hűvösebb vizeket kedveli. Honos fajnak számít a Földközi-tengerben (az Adrián a kékcápa után a második leggyakoribb nagytestű cápafaj), de még a csökkent-sósvizű Fekete-tengerben is előfordul.
A rókacápák rendkívül hosszú farokúszójukat a zsákmány elejtéséhez használják. A közönséges rókacápák táplálékát elsősorban kisebb rajhalak, makrélák, heringek és szardíniák alkotják.
A közönséges rókacápa általában többedmagával vadászik.
Prédálás közben erős farokúszójukkal felkorbácsolják a vizet, megzavarva és szétszakítva a halrajokat, majd a zsákmányhalakat jól irányzott erős farokcsapásokkal elkábítják. Az elkábult és mozgásképtelenné vált zsákmányt ezután könnyedén összeszedegetik.
Viszonylag gyakran akad halászok horgára, a csónakba emelése közben a csapkodó hosszú farok komoly veszélyt jelenthet a horgászokra is. Általában a partoktól távol, a nyílt tenger felszín közeli vizeiben cirkál,
azonban a halrajokat követve a partmenti sekélyvízben is felbukkanhat.
A közönséges rókacápa jellemzője, hogy időnként magasra ugorva kivetődik a vízből.
Ennek az a legvalószínűbb oka, hogy ilyen módon kíván megszabadulni a bőrén élősködő apró parazita rákoktól. Az eddigi tapasztalatok szerint óvatosan viselkedik a búvárokkal, és általában elkerüli az embert.