A hazai kereskedelmi pilótaképzésben új fejezetet nyit a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren a Wizz Air oktatóközpontjában október 12-én ünnepélyes keretek között átadott legújabb rögzített szimulátor, amelyet a kereskedelmi repülés egyik legelterjedtebb közepes-hatótávolságú utasszállító típusa, az Airbus A320 gépcsalád pilótáinak képzéséhez fognak felhasználni.
A légitársaság 2012-ben avatta fel az első dinamikus, mozgó szimulátorát,
ezt egészíti ki a most átadott csúcstechnológiát képviselő második, rögzített szimulátor.
Az A320 pilótafülkéjének tökéletes mását alkotó új szimulátort kifejlesztő és megépítő cég, a Multi Pilots Simulations (MPS) vezérigazgatója, Dick Verburg az Origónak elmondta, hogy az átadott berendezés egyik legfontosabb sajátossága a hagyományos szimulátorokhoz képest az, hogy a cockpit (pilótafülke) teljesen zárt .
„A legfontosabb, a realitás. Gyakorlatilag az összes vészhelyzet és rendkívüli helyzet szimulálható az új egységgel, így például az is, ha felborul a gép, a 3D képi hatás tökéletes, minden szituáció élethűen modellezhető" – nyilatkozta portálunknak az MPS vezérigazgatója.
Diederik Pen a légitársaság üzemeltetési igazgatója elmondta, hogy
a cég 5 -600 új pilótát kíván felvenni és kiképezni a közeljövőben,
és az ő képzésükhez a most átadott szimulátor komoly segítséget jelent. A nagyszámú új hajózó kiképzése égetően fontos a Wizz Air számára, hiszen a társaság 2019-től kezdi átvenni az általa megrendelt 110 legújabb A321 Neo típusmodifikációt az Airbus konzorciumtól.
„A legmagasabb színvonalú működést azáltal érjük el, hogy a legfejlettebb új repülőgépekbe és kategóriájukban a legjobb képzési eszközökbe fektetünk be, továbbá a maguk területén legjobb szakembereket alkalmazzuk. Rögzített szimulátorunk a mozgó szimulátort kiegészítve teljesebb képzést biztosít kiemelkedő személyzetünknek" – méltatta az új szimulátor jelentőségét Diedrik Pen, a társaság üzemeltetési igazgatója.
Azt is hozzátette, hogy a két csúcstechnológiát képviselő szimulátor, és az ezekhez kapcsolódó oktatási-képzési infrastruktúra nem csak a társaság saját hajózóinak oktatására ad lehetőséget. A jövőben a szomszédos országok Airbus A320 típust repülő légitársaságai is bekapcsolódhatnak pilótáik képzésébe e szimulátorok segítségével, így a társaság reményei szerint a Wizz Air képzési központja egyfajta regionális oktatási központtá nőheti ki magát.
Perry Roolvink, a szimulátorokat üzemetető Fly Simulation Company (FSC) ügyvezetője mindehhez hozzátette: „Ez a fejlesztés mindenben megfelel az FSC teljes körű szolgáltatás koncepciójának, melynek keretében testreszabott megoldásokat találunk ügyfeleinknek, akik közül sokan számos éve dolgoznak velünk." Realitás és száz százalékos technika. A szimulátoros tréningeknek ez a két legfontosabb alapja.
Arról, hogy mennyire élethűen „repül" az új rögzített szimulátor, nem csak a Multi Pilots Simulations vezérigazgatójának szavaiból, hanem személyesen is meggyőződhettem a Wizz Air oktatókapitányának szakavatott segítségével,
egy felszállás, iskolakör, és landolás erejéig.
Alkalmi oktatóm előzékenységének köszönhetően a szituációs gyakorlat idejére én foglalhattam el a kapitányi ülést.
A nem együléses repülőgépeken tradicionálisan a bal oldali ülés a kapitányé vagy gépparancsnoké, míg a jobboldali ülésben foglal helyet az első tiszt, akit gyakran - és tévesen - másodpilótaként emlegetnek.
Az első tiszt ugyanolyan képzett hajózó, mint a kapitány, aki teljesen önállóan is képes a repülőgép vezetésére,
illetve a repülési helyzetek kezelésére és megoldására. A kapitány magasabb repülési óraszámmal rendelkező, gépparancsnoki vizsgát tett hajózó. A zárt szimulátor, - amint arra Dick Verburg is utalt - tökéletesen valósághű légkört teremt a pilótafülkében.
A körpanorámás vetítésnek köszönhető reális látványon kívül
az új szimulátor különlegessége, hogy a hanghatásokat is a legszélesebb skálán és valósághűen adja vissza.
Csak egyetlen példa: miközben „taxizunk" (a pilótazsargonban így hívják, amikor a gép a felszállás előtt a gurulóutakon a futópálya felé, vagy landolás után az állóhelyére tart), még a futóművek apró koppanása is hallható.
Az Airbus A320 volt az első olyan szolgálatba állított utasszállító gép, amely fly-by-wire irányítási rendszerrel rendelkezett. (A fly-by-wire vezérlésnél nincs direkt, huzalos vagy hidraulikus kapcsolat a kormány és a vezérlőrendszerek között.
A kormánymozdulat elektromos impulzusként érkezik a fedélzeti számítógépbe,
illetve ezen keresztül a vezérlő szervek szervomotorjaiba. ) Ezért az Airbus pilótafülkéjében hiába is keresnénk a kapitány és az első tiszt ülése előtti hagyományos szarvkormányt, amelyet itt egy-egy joystick helyettesít.
A kapitányi ülésből a joystick balkézre esik, a gázkarok, a trimmkerekek, a fékszárny-állást szabályozó kar és a sugárfék kapcsolója pedig a kapitány és az első tiszt ülése közötti középső konzolon található.
Gurulás közben a gépet az orrfutó-kormánnyal irányítjuk.
Az élmény tökéletes, 25 százalékos hajtómű teljesítménnyel „taxizunk" a futópálya irányába. Az orrfutó-kormány hihetetlen fordulékonyságot biztosít a gépnek, akár 360 fokos fordulatot is végrehajthatunk a segítségével állóhelyzetből.
Amikor elérjük a futópálya végét, megkapom a „feszállási engedélyt". A gyakorlat megkezdése előtti rövid eligazításon az oktatóm 140 csomóban adta meg az aktuális elemelési sebességet. ( A valóságban minden egyes felszállás előtt egyedileg kell kiszámítani az úgynevezett elemelési sebességet, azaz azt a sebességtartományt, amikor a gép szárnyain már elegendő aerodinamikai felhajtóerő keletkezik a magasba emelkedéshez, mégpedig a gép tömege, a feltankolt kerozin mennyisége, az utaslétszám illetve a poggyász tömegének ismeretében.)
Ötös fékszárnyat engedünk ki, a fejpanelen felkapcsolom a felszálló fényeket, majd a gázkarok előretolásával 95 százalékra – felszálló teljesítményre – növeljük a hajtóművek tolóerejét.
A gázturbinák valósághű hangon felsivítanak, és a beton egyre gyorsuló ütemben kezd el rohanni alattunk.
A szimulátorban tökéletes a virtuális illúzió; az elemelkedés pillanatában még a jóleső „gyomorliftezést" is érezni.
Az iskolakör után beállunk a siklópályára, intenzíven süllyedünk, fékszárnyat engedünk, majd az „első tisztem" kiengedi a futóműveket, és szép fokozatosan elfogyasztjuk a sebességet.
Rohamosan közeledik a beton. A joystickot finoman magam felé húzva kissé megemelem a „gép" orrát, majd amint a főfutók megfogták a betont, leteszem az orrfutót is. A négystráfos „első tiszt" rutinosan meghúzza a gázkar mögötti sugárfék fogantyúját, mire a gép futása dübörgő hang kíséretében erőteljesen lelassul.
Ismét kanyarogva taxizunk, gurulunk a gép parkolóhelyére.
Minimális gázon, és a képernyőn kivetítődő, balkezemre eső másik utasszállító szárnyát feszülten figyelve araszolok a beszállócsáp ajtajához.
Apró döccenéssel megállunk. Elhal a süvítés, befejeztük a leszállást. Kikapcsolom a biztonsági övet, hátratolom az ülést. „Szép volt" – mosolyog alkalmi oktatóm, miközben kezet rázunk.
Az élmény valóban tökéletes és teljesen valósághű.
Természetesen a hivatásosok nem az enyémhez hasonló könnyed sétarepülésre ülnek be a szimulátorba, hanem a minél megalapozottabb tudás megszerzése, illetve elmélyítése végett.
A repülésben a szuperintelligens és biztonságos technika sem váltja ki az emberi tényezőt. Akadhat olyan repülési vészhelyzet, amikor másodperceken belül, rengeteg repülési információ között eligazodva és nem egyszer komoly pszichés nyomás alatt kell megtalálni a helyes megoldást.
Természetesen, a kereskedelmi pilótaképzésben is komoly előnynek számít, ha valaki rendelkezik kisgépes előélettel,
ám a számítógépes technikának köszönhetően ma már ez nem alapfeltétel. Szokták volt mondani, hogy a szimulátorból mindig épségben lehet kiszállni. Ez természetesen igaz, ám ehhez hozzá kell tenni azt is, hogy a szimulátorban egy-egy elrontott vészhelyzeti megoldás mindaddig megismételhető, amíg a repülőgép-vezető a legrázósabb helyzetben is képes lesz a biztos döntés meghozatalára, míg odafent ilyenfajta gyakorlásra nem mindig adódik második, vagy sokadik lehetőség.
A korszerű szimulátorok, mint amilyet most másodikként a Wizz Air is üzembe helyezett, egyre fontosabb részét alkotják a repülésbiztonságnak.