A világhírű, sziklába vájt ókori város, Petra hátországát kutató régészeti projekt is jó példa arra, hogy a régészetnek milyen sokféle társadalmi tükröződése van. Az expedíció a feltárások és régészeti kutatómunka mellett,
a helyi beduin közösség életében is fontos szerepet játszik.
Nem csak munkát ad a helyieknek az ásatásokon, hanem együtt élesztik újjá a Bir Madhkurból Petrába tartó ókori karavánutat.
Két kézzel építik ki a több kilométer hosszú utat, kávézót és pihenőhelyeket.
A régészeti kutatómunkával párhuzamosan a helyi beduinok előadásokat hallgathatnak a régészeti eredményekről, a szakemberek által megtartott tréningek során pedig elsajátíthatják, hogyan ápolják és védjék történelmi örökségüket.
Immár 8 éve, június és július hónapokban régészek és diákok nemzetközi csapata utazik a Petrától néhány kilométerre, a Wadi Araba-ban fekvő kis faluba, Bir Madhkur-ba.
Bir Madhkur az ókori Fűszerút mentén helyezkedik el
és különlegesen fontos szerepet tölt be a Petrába tartó karavánutak kutatásának kérdésében.
Az Észak-Afrikát Arábián keresztül Indiáig behálózó kereskedelmi utak összességét nevezzük Fűszerútnak, amely később egészen Európáig nyúlt.
A fűszerek, mint a fahéj, bors, kardamon vagy a kurkuma kereskedelme már a neolitikumtól megjelenik,és hála a görög-római leírásoknak, számos útvonalat pontosan ismerünk. A tömjénnek és mirhának kiemelt szerepe volt az ókori kereskedelemben, így gyakran olvashatunk az ún. Tömjénútról,
ami alatt a Kr.e. 3 századtól a Kr.u. 5. század elejéig virágkorát élő útvonalakat értjük.
Az évszázadok alatt sokat változó útvonalakon persze a fűszerek mellett egyéb áruk is gazdát cseréltek, legyen szó a különböző kelmékről, egzotikus fáról vagy akár borról.
A Fűszerútnak több fontos kereskedelmi központja volt az idők során, mint például Petra, Alexandria, Damaszkusz, vagy a kevésbé ismert Aksum. A karavánok és kereskedők útvonalait az írásos feljegyzések és a régészeti lelőhelyek együttes vizsgálatával próbálják rekonstruálni. A modern térképészeti eszközöknek és programoknak köszönhetően lehetővé vált a legvalószínűbb útvonalak kijelölése.
Bir Madhkur egy láncszem ebben a folyamatban, de talán annál egy kicsit több is. A karavánok számára ez volt az utolsó pihenőhely a Petrába érkezés előtt. A falucska területén az expedíció feltárta egy késő-római település maradványait a fürdővel, erőddel és a település temetőjével együtt.
Ám nem csak itt, hanem a környéken mindenhol izgalmas régészeti lelőhelyek találhatók, melyek többsége sosem volt feltérképezve vagy feltárva.
Igazi fehér folt ez az archeológusok térképén, nem úgy, mint a kincsvadászoknak, akik visszafordíthatatlan károkat okoznak a régészeti lelőhelyekben.
Aranyra és hatalmas kincsekre ugyan hiába áhítoznak a rablók, ám minden az illegális kincsvadászok által kiásott lyukkal fontos információk tömegét veszítik el a régészek. Számukra egy elhajított kancsó is óriási értékkel rendelkezett volna, ha a lelet az eredeti helyén kerül elő.
Az illegális ásatásokkal versenyezve az expedíció évek óta járja nyaranta a Wadi Araba területét, nem ritkán 48 fokos melegben, hogy modern térképészeti eszközökkel felmérjék és dokumentálják a környék régészeti lelőhelyeit.
Hihetetlen módon a több ezer éves sziklarajzok, településmaradványok vagy éppen a római őrtornyok és útállomások az idő vasfogának ellenállva ma is láthatóak a felszínen.Ezeknek az adatoknak hála tudjuk, hogy ott ahol ma csak a kopár kősivatag terül el, ott a római időszakban ciszternákba gyűjtötték a vizet és vízvezetékekkel továbbították a városokba, illetve a termőterületre.
Ma is láthatóak a római kori gazdaságok határait jelölő kőkerítések és majorsági házak. Az egész környék zöld és termő vidék volt egykor.
A római időszakban Jordánia területén az ún. nabateus arab törzs élt,
az egyik legrejtélyesebb nép a történelemben.
Virágzó fővárosuk Petra volt, mely gyakorlatilag egy sziklába vájt város. Petra építészeti megoldásaiban keverednek a görög-római és keleti elemek olyan elegyet alkotva, mely az emberi szem számára szinte a tökéletes szépséget súrolja.
A római támadásoknak sokáig ellenállva végül pénzzel váltotta meg magát a királyság, de a nagy birodalom vazallusaivá váltak. Végül Kr.u. 106-ban Traianus császár (uralkodott 98 és 117 között) hódította meg a területet végleg.
Petra addigi központi szerepét egyre inkább a szíriai Palmüra vette át.
Petra 1985 óta világörökségi helyszín, amely sajnálatos módon napjainkban szinte teljesen üres. A turisták száma 70%-al visszaesett az utóbbi öt évben.
A Bir Madhkur projekt egyik célja, hogy a falut, amely a Petra Régészeti Parkhoz tartozik, összekössék Petrával. A rekonstruált karavánúton a tervek szerint újra szamarakon és tevéken lehet majd eljutni az egyedülálló építészetű nabateus fővárosba, az antik időket megidéző túrán pedig a lenyűgöző táj mellett a régészeti lelőhelyek megtekintésére is lehetőség lesz.
A 2016-os év nagy előrelépése, hogy immár majdnem teljes egészében sikerült kiépíteni az utat, a régészek befejezték a kávézó felújítását, és a számos tréningnek hála a beduinok is készen állnak arra, hogy biztosítsák a turisták kényelmét, és segítsék őket a karavánúton.
Elkészült a projekt marketing terve, arculata, és a már feltárt régészeti lelőhelyekhez kihelyezték az első információs táblákat is.
Már csak az utolsó simítások vannak hátra, és gyakorlatilag mindenki a startra vár.
Csak remélni lehet, hogy a turisták egyszer majd ugyanolyan nagy számban fogják ismét meglátogatni Jordániát, ahogyan korábban tették.
Mindenesetre a beduin közösség tárt karokkal és tevékkel fogja várni őket. (Pabeschitz Virág jelenleg már Irakban dolgozik kalandos körülmények között, mindennapjait itt lehet követni.)
(Pabeschitz Virág összeállítása)