Megérkeztek a WWF Magyarország által adományozott kameracsapdák legújabb felvételei, amelyek az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósággal együttműködésben zajló, erdei nagyragadozókkal kapcsolatos kutatásokat segítik.
Miért kellenek kameracsapdák?
A kameracsapdák kulcsfontosságú kutatási anyagokat szolgáltatnak a veszélyeztetett fajok és élőhelyeik megfigyelése szempontjából. Emellett gyakran az illegális emberi tevékenység visszaszorításának eszközei is lehetnek. 2015 októberében a WWF kameracsapdája illegális vadászokat fogott a Szárkő-hegységben. A román kollégák által kihelyezett kameracsapda épp trófeacipelés közben rögzítette az orvvadászokat.
Az első felvételen azok az idén született farkaskölykök tűnnek fel, amelyek játékos hétköznapjairól augusztusban nappali felvételeket közölt a WWF. A két nézőpontból is rögzített éjszakai jelenetben, egy „határozott fellépésű” vaddisznó megijeszti a fiatal farkasokat, amelyek szétrebbennek, majd kíváncsian ismét közelebb merészkednek az állathoz.
A második felvétel ugyanezen a területen, alig háromnegyed-órával később készült egy itt áthaladó vaddisznókondáról. Szabó Ádám, az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa elmondta: „A fiatal farkasok fokozatosan tanulják az önálló életet a vadonban, miközben nagyrészt még mindig azon a néhány hektárnyi területen belül tartózkodnak, ahol a felnőttek. Viszont már nem feltétlenül igénylik a folyamatos együttlétet, gyakrabban kalandoznak és alszanak egyedül.”
A WWF Magyarország és az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága évek óta együtt dolgozik a hazánkban előforduló nagyragadozók és élőhelyeik védelmén.
A farkas és az ember
A farkas az emberre nem jelent valós veszélyt. Bár húsevő, a rossz hírét keltő történetekkel ellentétben kerüli az embert. Étlapján a szarvasoktól, vadmalacoktól kezdve a csigákig sok minden megtalálható, így nyulakkal, pockokkal is táplálkozik. Nagyragadozók nélkül a növényevők szaporodásnak indulnak, és előbb-utóbb tönkreteszik az élőhelyüket. A farkas az embernél hatékonyabb vadász, így segít az erdei életközösség egészségének fenntartásában. Hasznossága miatt több európai országban és az Egyesült Államokban is a visszatelepítésével próbálkoznak.
Magyarországon a farkast még mindig nem kíméli az ember. A többnyire a Felvidékről, esetenként a Balkánról érkező példányok általában illegális elejtés áldozatául esnek. „Sportból” vagy a háziállatok miatti aggodalomtól hajtva kerülnek puskavégre, ami a jelenleg hatályos jogszabályok szerint bűncselekmény.
„A kutatómunkát segítő kameracsapdák nem csak az erdei életközösség megfigyelését teszik lehetővé.
A velünk élő állatfajok – így a farkasok – védelmét is segíthetik, ha a képkockákkal sikerül a társadalom rokonszenvét melléjük állítani.
Nem sok farkas él nálunk
„Hazánkban alig néhány farkas él, és amíg nem lesznek nagy, összefüggő és háborítatlan erdőterületek, a Kárpátok ragadozói nem lelhetnek újra otthonra Magyarországon. Jelenlétük azonban elengedhetetlen az egészséges erdei ökoszisztéma fenntartása szempontjából, hiszen szabályozzák a nagytestű növényevők (szarvasok, őzek, vaddisznók) létszámát, és javítják az állományok genetikai tulajdonságait azzal, hogy elejtik a gyenge és beteg egyedeket. A farkasok tevékenysége nyomán megváltozik a növényevők területhasználata, ami sokat segíthet az erdők megújulóképességének fenntartásában” – közölte a WWF.A farkas 1993 óta védett állat Magyarországon, mégis a mai napig megesnek az illegális elejtések. Minden érintett – helyben élők, erdészek, vadászok, természetjárók – segítségére szükség van ahhoz, hogy az egészséges erdei életközösség minden tagjának jusson hely a hazai erdőkben” – foglalta össze Gálhidy László, a WWF Magyarország erdővédelmi programjának vezetője.