„Az ízérzékelést módosító genetikus tényezők nemigen vonultak be a köztudatba, pedig hatást gyakorolnak a keringés egészségére azáltal, hogy befolyásolják az étkezési preferenciáinkat" – mondta el Jennifer Smith, a Kentucky Egyetem doktorandusz hallgatója, aki kutatócsoportja eredményeit az American Heart Association éves konferenciáján bemutatta.
A szerzők ismertetése szerint korábbi kutatások kimutatták, hogy azok az emberek, akik a TAS2R38 nevű gén két leggyakoribb változatának egyikét hordozzák – amely ismerten érzékenyebbé tesz a keserű ízekkel szemben –, rendszerint kerülik a szív- és érrendszerre nézve kedvező hatású, de keserű ízű ételeket, mint amilyen a brokkoli vagy a sötétzöld leveles zöldségek.
A jelen felmérésben a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy vajon a keserű ízre érzékenyítő génváltozatok egyéb vonatkozásban is befolyásolják-e az ételpreferenciákat. Kérdéseiket 407 embernek tették fel, akiknél két vagy több keringési betegségre hajlamosító tényezőt azonosítottak, ezért bekerültek egy a keringési rizikó csökkentésére irányuló tanulmányba. A 73 százalékban női válaszadók valamennyien Kentucky állam vidéki területein éltek; átlagos életkoruk 51 év volt.
Azokhoz képest, akik a szóban forgó génváltozatot nem birtokolták, a TAS2R38 gén keserű ízre érzékenyítő alléljának hordozói csaknem kétszer akkora valószínűséggel fogyasztottak a napi ajánlott minimális mennyiségnél több nátriumot.
Az American Heart Association jelenlegi ajánlása szerint a napi nátriumbevitelnek nem lenne szabad meghaladnia a 2300 milligrammot, az ideális napi bevitel pedig 1500 milligramm volna. A túlzott nátriumfogyasztás, amely leginkább a feldolgozott és előre csomagolt, illetve a vendéglátásban kapható ételek magas sótartalmából adódik, a magas vérnyomás, ezáltal az infarktus és a stroke egyik fő kockázati tényezője.
A keserű ízérzést fokozó génváltozat hordozói ugyanakkor nem voltak a kontrolloknál inkább hajlamosak túllépni a napi ajánlott mennyiséget a szív- és érrendszer egészségére szintén kártékony hatású cukrokból, telített zsírokból és alkoholból.
„Egyes kutatási eredmények azt mutatják, hogy akik a keserűt intenzívebben érzik, azok hasonlóan érzékenyebbek a sós ízre is – sőt, jobban is élvezik azt, és ez hajlamosíthatja őket a túlzott sózásra. Egy másik elmélet szerint ezek az emberek azért sóznak erősebben, hogy elfedjék a számukra kellemetlenebb keserű ízeket" – magyarázta Smith.
A tudósok abban bíznak, hogy az ízérzékelés örökletes összetevőinek megismerése segít majd az embereknek abban, hogy tudatosan kiválasszák azokat az egészséges ételeket, amelyeknek a fogyasztása a legélvezetesebb a számukra, ahelyett, hogy csupán öntudatlanul követnék öröklött preferenciáikat.
Azáltal, hogy azonosítjuk egy adott egyén által hordozott génváltozatokat, mindenkinek személyre szabott tanácsokat nyújthatunk az egészségesebb táplálkozáshoz"
– fejezte ki reményét a kutató.
Az elemzés során a szerzők számításba vették és a kockázatbecslésből kiküszöbölték azokat az egyéb lehetséges hatótényezőket – így az életkort, a testsúlyt, a dohányzási szokásokat, valamint a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek szedését –, amelyek ismert módon befolyásolják az ízérzékelést.
Hozzátették továbbá: noha a jelen tanulmányban szereplő vizsgálati alanyok túlnyomórészt fehérek voltak, feltehetőleg bármilyen etnikai összetételű mintacsoport elemzése hasonló eredményre vezetne, hiszen az Egyesült Államok teljes népességének körében 90 százaléknál gyakoribb az általuk vizsgált két génváltozat valamelyikének előfordulása. Ezzel együtt a kutatócsoport azt tervezi, hogy felmérésüket etnikailag változatosabb mintacsoportokra is kiterjesztik.