Az 1826. december 17-én született Frank Buckland neve csak a legelszántabb tudománytörténészeknek jelent valamit. Pedig munkássága megérdemli a szélesebb körű elismerést.
Buckland sebész, zoológus és a haltenyésztés úttörője volt. De ami a mai emberek számára talán a bizarabb, hogy fáradhatatlanul kutatta, mi a legjobb élelemforrás, amely alkalmas a szegény emberek táplálására is.
A kutatásokat már édesapja elkezdte a maga nem kevésbé excentrikus módján. A papa, William Buckland az Oxfordi Egyetem első geológiaprofesszora és kiváló egyházi személy volt. Ő keltette fel a családja érdeklődését a nemzet étrendjének javítása iránt.
Vacsorára felszolgálhattak sünt, lovat, kutyakölyköt, sőt akár krokodilt, teknőst vagy félig rohadt medvét.
Az élő, felboncolt, megkövült vagy tányérján lévő állatokkal körülvett ifjabb Buckland hamar megkezdte a természet világának önálló vizsgálatát.
Buckland egész élete alatt megfigyelte, felboncolta és megkóstolta az élőlényeket. A másodkézből származó információk nem voltak elég jók számára, mindent magának kellett felfedeznie és kipróbálnia.
Nem volt semmi, amit ne kóstolt volna meg. A sült erdei egér például „jó falat egy éhes fiú számára". Az óriáskígyó íze olyan, mint a borjúhúsé. A kenguru ideális húsforrás, hosszú farka jobb, mint az ökörfarok.
A fülbemászó azonban rémesen keserű".
A bomlófélben lévő párduc sem aratott nagy sikert. Mikor meghallotta, hogy egy barátja állatkertjében elpusztult a párduc, rögtön írt neki, hogy küldjön neki néhány szeletet belőle. A párducot azonban már pár napja elföldelték, de Buckland rávette a barátját, hogy ássák ki.
De nem volt nagyon jó"
– írta jegyzeteiben.
Buckland igazi érdemeit azonban a halakkal kapcsolatban szerezte. Buckland megalapította a brit Akklimatizációs Társaságot, hogy új terményeket és tenyésztésre szánt állatokat honosítson meg. Hamarosan rájött azonban, hogy a proteinhiányos étrenden élő családok élelmezésének legjobb módja a megbízható halellátásról való gondoskodás.
Kifejlesztette a halikra keltetésének technikáit abban a reményben, hogy újra benépesíthetik a kimerített folyókat. Rájött arra is, hogy a lazacok azért tűntek el a legtöbb folyóból, mert az ipar szennyezi a vizet, valamint a gátak is akadályozzák a vándorlást az ikrázó helyekre.
Aki még több érdekességet szeretne megtudni erről a színes természetbúvárról, olvassa el Richard Girling - egyelőre még csak angolul megjelent - könyvét: The Man Who Ate the Zoo: Frank Buckland, forgotten hero of natural history.