Baljós árnyak a kémek hídján

Tom Hanks, a Steven Speilberg rendezte Kémek hídja című mozifilmből. A játékfilm valós eseményt, a hidegháború egyik legnagyobb politikai botrányát, az U-2 incidens történetét dolgozta fel

Steven Spielberg közelmúltban bemutatott, Kémek hídja című mozifilmje megtörtént, valós eseményeken alapul. Amikor az 1950-es évek hidegháborús hisztériája éppen enyhülni kezdett volna, 1960 verőfényes májusának első napjait ismét egy rendkívüli incidens híre árnyékolta be. A Kreml május 7-én bejelentette, hogy a Szovjetunió légterében az ország szuverenitását súlyosan megsértő amerikai kémrepülőgépet lőtt le a honi légvédelem.

A magaslégkört „békésen kutató” civil gép meséje

1960. május 5-én az Egyesült Államok külügyminisztériuma (United States Department of State) hosszú sajtóközleményt tett közzé.

Tom Hanks, a Steven Spielberg rendezte Kémek hídja című mozifilmből. A játékfilm valós eseményt, a hidegháború egyik legnagyobb politikai botrányát, az U–2-incidens történetét dolgozta fel Forrás: Photo12/Archives du 7e Art/Dreamworks/ Fox 2000 Pictures

A Christian A. Herter külügyi államtitkár (külügyminiszter) által jegyzett kommüniké arról tájékoztatta a nyilvánosságot, hogy az Amerikai Űrkutatási Hivatal, a NASA egyik magaslégköri kutatógépe Törökországtól északra, a Van-tó térségében eltűnt.

A Lockheed U–2 "Dragon Lady" magassági felderítőgép szolgálatba állításakor, az 1950-es években rendkívüli csúcsmagassága miatt a korabeli vadászgépek és légvédelmi rakéták számára elfoghatatlan volt Forrás: U.S. Air Force Photo

A közlemény szerint a pilóta korábban oxigénellátási problémáról tett jelentést a földi irányításnak,

ezért az valószínűsíthető, hogy elvesztette eszméletét, és az irányítás nélkül maradt gép idegen légtérbe jutva megsemmisült.

Christian Archibald Herter amerikai külügyminiszter Forrás: Wikimedia Commons

A valóság azonban ennél némileg árnyaltabbnak bizonyult, hasonlatosan a hidegháborús korszak népszerű jereváni rádiós vicceihez. A hír igaz volt, csakhogy nem a NASA, hanem a CIA gépe tűnt el, és nem a magaslégköri felhők rejtelmeit, hanem a földbe ásott szovjet rakétasilók titkait szerette volna felderíteni.

Egy U–2 magassági felderítő pilótája a Szovjetunió feletti sikeres bevetés után, az 1950-es évek második felében Forrás: U.S. Air Force Photo

Az ebből kibontakozó incidens is mindennek volt nevezhető, csak éppen viccesnek nem.

A kulisszák mögött, a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) főhadiszállásán napok óta felfokozott, ideges hangulat uralkodott.

A hírszerzés agytrösztjéhez május 1-jén befutott titkos jelentés szerint a pesavari (Pakisztán) légibázisról aznap felemelkedett Lockheed U–2 típusú katonai felderítőgép mélyen a Szovjetunió felett, Szverdlovszk (ma Jekatyerinburg) térségében, fedélzetén Francis Gary Powers őrnaggyal, eltűnt.

Nem lett volna szabad életben maradnia

Május elsején Powers azzal a titkos megbízatással emelkedett a magasba, hogy a Szverdlovszk és Pleszeck körzetében feltételezett szovjet interkontinentális rakétasilókról készítsen felvételeket.

Kezdetben a CIA főhadiszállásán biztosak voltak abban,

hogy Powers a „Sárkányhölgy” roncsai között lelte halálát.

( Az U–2 beceneve Dragon Lady, azaz Sárkányhölgy volt.) Egyes – hivatalosan máig cáfolt – források szerint, a mélyen a Szovjetunió légterébe berepülő U–2-pilóták felszereléséhez hozzátartozott egy pénzérmébe rejtett, cianiddal mérgezett fémtüske is, „végső szükség” esetére.

Kelly Johnson, a világhírű repülőgép-konstruktőr, az U–2 Dragon Lady tervezője (a kép bal szélén) Francis G. Powers őrnagy társaságában. A háttérben egy U–2 magassági felderítőgép áll Forrás: Wikimedia Commons /Lockheed-Martin Inc.

Viszont több mint idegesítőnek bizonyult a szovjetek vészjósló hallgatása, különösen azért, mert

a CIA az elnök háta mögött és tudta nélkül döntött a végzetes bevetésről.

Nem kellett túl sokat várni; a külügyminisztérium szenvtelen hangú közleményére nem kisebb személyiség, mint maga az SZKP első titkára, Nyikita Szergejevics Hruscsov reagált, szinte azonnal.

Nyikita Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártjának első titkára Forrás: Bundesarchiv/Junge, Peter Heinz

Hruscsov bombasztikus bejelentést tett: állítása szerint a szovjet légvédelem Szverdlovszk körzetében egy, a szovjet légteret és a nemzetközi jogot tudatosan és súlyosan megsértő amerikai kémrepülőgépet lőtt le.

Eisenhower elnök vidékre menekül a megszégyenülés elől

A CIA egyre jobban belebonyolódott a kényszerű hazugságspirálba; újabb súgásukra a külügyminisztérium határozottan visszautasította a hangulatkeltőnek minősített szovjet „vádakat”, azt hangsúlyozva, hogy egy békés, tudományos kutatási feladatokat ellátó „civil” gép véletlen balesetéről van szó.

Landoló "Dragon Lady". A gépet rendkívül hosszú félszárnyai és tandem elrendezésű futóműve, valamint igen lassú sebessége miatt rendkívül nehéz és veszélyes feladat volt vezetni Forrás: 501st Combat Support Wing/Public Domain/Staff Sgt. Jarad Denton

Ennek alátámasztására még egy sebtében a NASA színeire átfestett és az űrkutatási hivatal logójával ellátott U–2 fotóját is bemutatták a sajtó képviselőinek, váltig bizonygatva, hogy ilyen volt az eltűnt repülőgép.

Powers sztratoszférasisakban és az úgynevezett G-ruhában Forrás: Wikimedia Commons

Ekkor tört ki azonban az igazi vihar, a ravasz és taktikus Hruscsov május 7-én az amerikai cáfolatra ugyanis a következőket nyilatkozta: „Elárulok egy titkot. Első beszámolómban direkt nem említettem, hogy a pilóta ép és egészséges… és most akkor nézzék meg, hogy az amerikaiak mennyi butaságot mondtak.”

A szovjet pártvezető bejelentése hidegzuhanyként érte a CIA korifeusait,

hiszen az volt a meggyőződésük, hogy a sztratoszférában, több mint 21 ezer méter magasan szétrobbant gépet aligha hagyhatta el élve a pilótája, és ha mégis, ugyebár, az overáljában ott lapult az a bizonyos tüske is.

A CIA vezérkarát valósággal sokkolta a szovjetek bejelentése, hogy az U–2-t lelőtték, és Powers fogságba esett Forrás: Yareah.com

A szovjetek észlelve az amerikaiak hirtelen jött zavarát, újabb lapokat húztak elő; bemutatták a sajtó képviselőinek Powers túlélőcsomagját, a benne lévő 7500 rubel készpénzzel együtt. Hruscsov bejelentése után a Fehér Házban, az Ovális Irodában ugyancsak idegessé vált a hangulat.

Dwight D. Eisenhower elnök a botrány elől vidékre menekült golfozni Forrás: Wikimedia Commons/Congress Library

A CIA partizánakciója miatt felbőszült és a nyilvánvalóvá lett hazugságoktól megszégyenült Eisenhower elnök, elkerülendő a Fehér Házat egyre agresszívabban ostromló sajtó képviselőivel való kínos találkozót, vidékre menekült, és egy kiadós golfozással vezette le feszültségét.

Derűsnek indult a pakisztáni reggel

1960. május elsején kora reggel, az észak-pakisztáni Pesavar légibázisán, miután a szerelők végeztek az újabb bevetésre kijelölt U–2 előkészítésével, beszíjazták az ülésbe a szkafanderbe öltöztetett Powers őrnagyot.

Egy U–2-pilóta beöltöztetése, bevetés előtt. Az U–2 személyzete az extrém magasság miatt az űrhajósokéhoz hasonló szkafanderben vezette a gépet Forrás: U.S. Air Force Photo

Az utolsó - sikeres – U–2-bevetés alig egy hónappal korábban történt erről a bázisról. Amit ezen a verőfényes reggelen nem tudhattak az amerikaiak, hogy odaát a korábbi büntetlen berepkedésektől felbőszült szovjetek egy teljesen új, félelmetes fegyver, az Sz–75 Dvina légvédelmi rakéták indítóegységei mellett várakozva kémlelték a felhőtlen májusi égboltot.

Kilátás az U–2 pilótafülkéjéből, a sztratoszférában repülve Forrás: Lockheed Martin

Az 1950-es évek derekán az amerikai politikai vezetés betegesen félt egy váratlan, az Egyesült Államok elleni szovjet atomtámadástól. Pearl Harbor rémképe még élénken élt az 1953-ban hivatalba lépett második világháborús veterán tábornok, Dwight D. Eisenhower elnök emlékezetében.

A szovjet légierő első sugárhajtású stratégiai nehézbombázója, a nukleáris fegyverek szállítására is alkalmas Mjasziscsev M-4 "Bison", amely 1954-ben állt szolgálatba Forrás: Wikimedia Commons/ РИА Новости/Риа Новости

Az aggodalmakat csak fokozta, amikor 1954-ben híre kelt a szovjetek első, nagy hatótávolságú sugárhajtású nehézbombázó gépének, az atomtöltetek hordozására is alkalmas Mjasziscsev M–4 (NATO-kódneve: Bison) szolgálatba állításának.

Szovjet turpisság szülte rémület

Az impozáns, négy hajtóműves, több mint 48 méter hosszú és 50 méter szárnyfesztávolságú bombázót

először az 1954. május elsejei ünnepen csodálhatta meg a nagyközönség,

amikor a Mjasziscsev-kötelékek áthúztak a moszkvai Vörös tér felett. A meghívottként jelen lévő amerikai katonai attasé lóhalálában tájékoztatta Washingtont, hogy az oroszok új, „nagy mennyiségű” csapásmérő nehézbombázóval rendelkeznek.

Szovjet Mjasziscsev nehézbombázót fog el az Egyesült Államok légerejének egyik Grumann F–14 Tomcat típusú vadászgépe. A bombázóhisztériát kiváltó M–4 valójában nem igazán vált be, és sokkal kevesebb példánnyal rendelkezett a szovjet légierő a típusból, mint ahogyan azt az amerikaiak feltételezték Forrás: U.S. Air Force Photo

Valójában a „nagy mennyiség” mögött volt némi szovjet turpisság;

az oroszok ugyanis erőfitogtatás céljából ugyanazzal a néhány géppel többször is átrepültek az eget szájtátva bámuló közönség feje felett. Mindenesetre a hír riadóként hatott az óceán túlpartján, kitört a „bomber-gap”, az atombombázó-hisztéria.

Powers az U–2 makettjével Forrás: CIA

Ez vezetett el ahhoz, hogy Eisenhower elrendelte az állítólagos ufóügyektől elhíresült nevadai 51-es körzetben kifejlesztett szupertitkos magassági felderítő, a Lockheed U–2 „Dragon Lady” Szovjetunió feletti bevetéseit.

Eisenhower le akarta állítatni, a CIA folytatta

Az 50-es években az atomháború fenyegető lehetőségétől pattanásig feszültek az idegek.

Egy szikra is elegendő lett volna ahhoz, hogy elinduljon a végzetes megtorló gépezet.

Noha az amerikai hírszerzés számára elengedhetetlenné vált, hogy pontos információkhoz jusson a szovjet atomarzenálról, illetve a hadászati rakétakilövő-állásokról és bombázóflottáról, Eisenhower elnök szabályosan rettegett attól, hogy a szovjet légtérben elfogott vagy lelőtt amerikai kémrepülőgép háborús konfliktust teremthet a két atomnagyhatalom között.

Eisenhower komolyan aggódott, hogy ha a szovjetek lelőnek egy, az ország légterében kémkedő U–2-t, nemzetközi háborúval fenyegető konfliktus keletkezhet, ezért le akarta állítani a berepüléseket Forrás: Wikimedia Commons

Ezért a felderítő egységet kivonták az U.S. Air Force kötelékéből, és a CIA alá rendelték, csakúgy, mint a hajózó személyzetet.

Az U–2-sek nem rendelkeztek sem felségjellel, sem azonosítószámmal

abból a megfontolásból, hogy egy incidens esetén letagadhassák a légierő érintettségét. A kémrepülések súlyos külpolitikai aggályokat vetettek fel, ugyanis valamely állam katonai gépének egy másik állam légterébe történő szándékos berepülése ellenséges cselekedetnek számít.

A filmbéli Francis G. Powers, a Kémek hídja című mozifilmben Forrás: Photo12/Archives du 7e Art/Dreamworks/ Fox 2000 Pictures

Emiatt is ragaszkodott Eisenhower ahhoz, hogy minden egyes bevetést személyesen engedélyezzen. A szakértők túlzottnak vélték az elnök aggodalmát.

Amikor az U–2 szolgálatba állt, nem volt párja a világon Forrás: Fly Historic Wings

Amikor az U–2 1955-ben szolgálatba állt, nem volt párja a világon.

Szolgálati csúcsmagassága messze felette állt a korabeli szovjet elfogó vadászok és légvédelmi rakéták operációs magasságának.

Az "Operation Grand Slam" műveleti terv, amelynek keretében Powers szovjet interkontinentális ballisztikus rakétasilókat fotózott. A térkép Francis G. Powers U–2 gépének útvonalát ábrázolja a Szovjetunió felett. A kémrepülőt Szverdlovszk (ma Jekatyerinburg) térségében lőtték le Forrás: Wikimedia Commons

Ez a gyakorlatban is bebizonyosodott; a törökországi, majd 1957-től pakisztáni bázisokról felszálló „Sárkányhölgyek” büntetlenül repkedhettek a szovjet légtérben. A szovjetek ekkoriban még hiába emelték rá a vadászaikat a betolakodókra,a MiG–19 és Szu–9 elfogó vadászgépek képtelenek voltak az U–2 magasságáig felkapaszkodni.

Szuhoj Szu-9 (NATO-kódnév: Fishpat) szovjet szuperszonikus elfogó vadászok Forrás:Wikimedia Commens

Az 50-es évek második felében egyre több hírszerzési információ érkezett az Egyesült Államok katonai felderítéséhez, amelyek arra utaltak, hogy a szovjetek az U–2 biztonságát veszélyeztető légelhárító fegyver birtokába jutnak.

Sz–75 szovjet légvédelmi rakéta, ilyennel lőtték le 1960. május 1-jén Powers felderítőgépét Forrás: Wikimedia Commons

Ezért az elnök már nem akart további felderítő repüléseket engedélyezni.

A CIA ugyanakkor szeretett volna további felderítési adatokhoz hozzájutni, ezért szabályosan elszabotálták az elnöki ukázt. Így került sor 1960. május elsején Powers végzetesnek bizonyult repülésére is.

A sztratoszférától a moszkvai börtönig

Powersnek Pesavarból felszállva és az uráli katonai körzet felett átrepülve a norvégiai Bodø-ban kellett volna landolnia. A szovjet radarok azonban már a szovjet légtérbe történt belépés után befogták a nagy magasságban északnyugati irányba repülő U–2-t.

Az U–2 közelében felrobbant rakéta repeszei szabályosan kettévágták a gépet Forrás: Photo Bucket

Az előző, április 9-i berepülés után – amikor egy másik U–2 zavartalanul elrepült a szupertitkos szemipalatyinszki kísérleti atomtelep, valamint a bajkonuri űrkikötő felett -

a szovjetek teljes riadókészültségbe helyezték a kazahsztáni, urali, szibériai és észak-orosz légvédelmi körzeteket.

Amiről az amerikaiak nem tudtak, hogy Powers repülése idején már bevethető volt az új fejlesztésű Sz–75 légvédelmi rakétafegyver is.

Hruscsov megszemléli Powers gépének kiállított roncsait Forrás: Wikimedia Commons

A szovjetek először – szokásuk szerint – vadászokat emeltek a magasan suhanó amerikai gépre azzal a paranccsal, hogy próbálják meg – akár még ütközés árán is – földre kényszeríteni azt. Az U–2 azonban kihasználva egyedülálló emelkedési képességét, a közeledő vadászok elől a sztratoszféra nagyobb magasságaiba emelkedett.

Korabeli archív felvétel az U–2 mezőre zuhant roncsáról Forrás: Aerospaceweb.org

Az uráli katonai körzet parancsnoka ekkor elrendelte az Sz–75-ösök bevetését.

Összesen 14 rakétát indítottak, amelyből egy közvetlenül Powers gépe mellett robbant fel,

és a szétszóródó repeszek szabályosan kettévágták az U–2-t. A „baráti tűz” eltalált egy szovjet MiG–19-est is, amelynek pilótája szörnyethalt. Francis G. Powersnek sikerült elhagynia a pörögve föld felé zuhanó kabint, ejtőernyővel földet ért, és szovjet fogságba esett.

Kémek a hídon

A szovjet propaganda ügyesen kihasználta az amerikaiak mellébeszélését, és hatalmas felhajtást csinált az U–2 incidenséből. Powers fotóját és „beismerő vallomását” szalagcímen hozta le a Pravda. Powerst kémkedésért 1960. augusztus 19-én három év börtönre és hét év kényszermunkára ítélték Moszkvában.

Powerst három év szabadságvesztésre és hét év kényszermunkára ítélték kémkedés miatt Forrás: U2spyplane.com

A kulisszák mögött azonban elkezdődtek az elítélt pilóta kiszabadítását célzó titkosszolgálati háttéregyeztetések.

Az amerikaiak kezében is volt egy adu ász, az Egyesült Államokban lebukott szovjet hírszerző, Rudolf Abel KGB-ezredes.

Rudolf Abel hírszerző ezredes (a kép bal oldalán, szemüvegben) a KGB főnökénél, kiszabadulása után Forrás: РИА Новости/Риа Новости

Több mint féléves alkudozás után, 1962. február 10-én a kelet-németországi Potsdamban,

a Glienicke-hídon cserélték ki Powerst a szovjet hírszerző tisztre.

Az U–2-incidens miatt Hruscsov lemondta a május 16-i bécsi kelet-nyugati csúcstalálkozót, amely a vasfüggöny leereszkedése óta a legmagasabb szintű amerikai–szovjet csúcs lett volna.

A Kémek hídja mozifilm Powers és Abel kicserélésének történetét dolgozza fel, fő vonalaiban követve a történeti hűséget Forrás: Photo12/Archives du 7e Art/Dreamworks/ Fox 2000 Pictures

Eisenhower politikai presztízse végzetes léket kapott, az U–2-incidens a Watergate-ügy és a Clinton-gate mellett a 20. század egyik legnagyobb olyan botránya volt, amikor az Egyesült Államok elnökét hazugságon érték tetten.