Ekkor kezdték megírni a 2. magyar hadsereg halálos ítéletét

A 2. magyar hadsereg állományát nem az általános területi elv szerint töltötték fel

A Szovjetunió elleni invázió kifulladása miatt Adolf Hitler nagyobb katonai részvételt követelt szövetségesitől az újabb, 1942-re tervezett német offenzívához. Hetvenöt éve, 1942 januárjában ennek jegyében először Joachim von Ribbentrop birodalmi külügyminiszter, majd Wilhelm Keitel vezértábornagy, a Wehrmacht Főparancsnokságának feje látogatott el Budapestre, ahol a fenyegetőzést sem mellőzve a honvédség egészének keleti frontra vezénylését követelték.

"A Don, a Don-kanyar a Muhival, Moháccsal és Doberdóval mért nemzeti tragédiáink színtereként hagyományozódott a magyar köztudatban. Itt vívta veszteségteljes harcát 1942/43-ban történelmünk sokat idézett 2. magyar hadserege." (Lajtos Árpád vezérkari százados, a 2. magyar hadsereg egykori tisztje)

Hiába látszottak a Kreml tornyai, meghiúsult Hitler nagy álma

A Szovjetunió ellen 1941. június 22-én elindított Barbarossa hadművelettel Adolf Hitler nem érte el legfőbb célkitűzését, a Vörös Hadsereg egyetlen villámháborús hadjáratban való gyors szétzúzását, és a szovjet rendszer összeroppantását.

A Barbarossa-hadművelet villámháborúnak indult 1941 júniusában, ám a német haderőt felemésztő húsdarálóvá vált Forrás: WW2 in Color

Annak ellenére, hogy az első hónapokban folyamatosan visszavonuló és szervezetlenül védekező Vörös Hadsereget 1941 nyarán a Minszk, Szmolenszk, majd Kijev mellett lezajlott hatalmas katlancsatákban iszonyatos veszteségek érték,

a német várakozásokkal szemben a szovjet haderő nem bomlott fel, és tovább folytatta szívós védekezését.

A német hadvezetést meglepte a makacs szovjet ellenállás ereje; az ország belsejébe nyomulva pedig egyre inkább szembe kellett néznie a nyomasztóvá vált utánpótlási problémákkal.

Hóban elakadt német Panzer IV közepes harckocsi Forrás: Bundesarchiv/Gebauer

A 2-3 hónaposra tervezett hadművelet jócskán belenyúlt a lehetetlen időjárási körülményeket elhozó őszbe. Az esőzésektől járhatatlan sártengerré változott utak, majd a korán jött rettenetes hideg, illetve a súlyos veszteségek miatt

a német csapatok kifáradtak, a technika pedig leamortizálódott.

A Középső Hadseregcsoport hiába jutott el Moszkva kapujáig, december legelejére végleg kifulladt, és elvesztette támadóképességét.

A keleti fronton elszenvedett veszteség követelőzővé tette a németeket

Az 1941. december 6-án megindított általános szovjet ellentámadás a németeket 150-200, egyes pontokon pedig 400 kilométerre nyomta vissza a középső frontszakaszon, és csak Hitler határozott, a visszavonulást megtiltó parancsának volt betudható, hogy a hadseregcsoport nem bomlott fel. A Barbarossa hadművelet hat hónapja alatt a németek nehezen pótolható ember és haditechnikai veszteségeket szenvedtek el.

A Barbarossa hadművelet alatt a Vörös Hadsereget és a Wehrmachtot is súlyos veszteségek érték Forrás: WW2 in Color

Hitler emiatt az addigiaknál jóval nagyobb mértékben akarta szövetségesei - köztük Magyarország - katonai erejét igénybe venni, a veszteségek pótlásához.

Adolf Hitler és Franz Halder vezérezredes (a kép jobb szélén) az OKH vezérkari főnöke a Barbarossa hadművelet idején. A keleti hadszíntéren elszenvedett veszteségek miatt Hitler nagyobb részvételt követelt szövetségeseitől Forrás: Bundesarchiv

Kádár Gyula vezérkari ezredes, aki a VKF (vezérkari főnökség) 2., katonai hírszerző osztályának volt a főnöke „A Ludovikától Sopronkőhidáig" című, 1978-ban kiadott memoárjában így emlékezett vissza az akkori helyzetre: „Az 1941-es kezdő német sikerek megtorpanása, a szovjet hadsereg kitartása, harckészsége szertefoszlatta a „Blitzkrieg" álmát. A német hadvezetés ekkor kezd először magyarázkodni, igyekszik kisebbíteni a támadó hadműveletek megakadásának jelentőségét különböző, részben ideiglenes okok hangzanak el, az utánszállító vonalak meghosszabbodása, az utak rossz állapota, hirtelen bekövetkezett hideg tél és hasonlók. Elhallgatja a lényeget: a szovjet hadsereg meglepetést okozó erejéről nem beszél. Nem beszél saját hadseregének igen súlyos veszteségeiről sem, amelyek pedig arra késztetik, hogy 1942-ben tervezett további hadműveleteihez újabb és az eddiginél nagyobb erőket vegyen igénybe, és szövetségeseit – főként Magyarországot és Romániát – nagyobb részvételre szorítsa."

Joachim von Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Ezek voltak Joachim von Ribbentrop birodalmi külügyminiszter 1942. január 6-án megkezdett, több napos budapesti tárgyalásainak közvetlen előzményei.

Ribbentrop arrogánsan az egész honvédségre igényt tartott

A birodalmi kormány külügyminisztere január 6-án megkezdett tárgyalásain rögtön a lényegre tért.

Ribbentrop nem kertelt, és arrogáns hangnemben az egész magyar haderő azonnali Szovjetunióba vezénylését követelte

az ultimátumszerű német igénytől megdöbbent Bárdossy László miniszterelnöktől.

Von Ribbentrop birodalmi külügyminiszter a Hősök terén koszorúz 1942 januári budapesti látogatása idején. A kép jobb szélén Sztójay Döme berlini magyar nagykövet, későbbi miniszterelnök látható Forrás: Origo

A Magyar Királyi Honvédség 1942 januárjában összesen 28, túlnyomó többségében gyalogos hadosztályból állt. A honvédség technikai felszereltsége messze elmaradt a Wehrmacht hasonló hadrendi alakulatainak felszerelésétől, és a szovjet magasabb egységekkel sem bírta ki az összehasonlítást.

Bárdossy László (a kép jobb szélén) Teleki Pál gróf társaságában. Bárdossy miniszterelnökként a német orientációt képviselte Forrás: Bundesarchiv

Magyarország 1938-tól fogott hozzá hadereje intenzív felfejlesztéséhez.

Darányi Kálmán miniszterelnök 1938. márciusi 5-én, a Nemzeti Egység Pártjának (a kormánypártnak) Győrben megtartott ülésén jelentette be, hogy a kormány az éves költségvetési előirányzaton felül további egymilliárd pengős keretet biztosít, elsősorban a hadsereg fejlesztéséhez.

Darányi Kálmán miniszterelnök felszólal a Parlamentben, 1938-ban. Darányi ebben az évben hirdette meg a győri fegyverkezési programot Forrás: Wikimedia Commons

Noha az ötéves haderő-fejlesztési program a korábbiakhoz képest sokat javított a honvédség felszereltségén, ám a hadsereg még így is jelentősen elmaradt a modern gépesített hadviselés támasztotta követelményektől.

Mézeskalács és korbács a Bárdossy-kormánynak

Azt, hogy a Magyar Királyi Honvédség felszereltsége nem tesz lehetővé első vonalbeli offenzív műveleteket a keleti fronton, az 1941. júniusi felelőtlen hadba lépés után Szovjetunióba vezénylet Kárpát-csoport sorsa bizonyította a legjobban. A Szombathelyi Ferenc altábornagy parancsnoksága alatt álló, a Gyorshadtest két gépesített és egy lovas dandárjából, valamint két további, biztosítási feladatokat ellátó gyalogos dandárból, összesen 40 ezer katonából álló csoport 1941 júliusa és októbere között 4000 fős személyi veszteség mellett hadfelszerelésének 75%-át is elvesztette.

Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke, itt még altábornagyként, mint a Kárpát-csoport parancsnoka Forrás: Origo

(Az olaszoktól beszerzett Ansaldo könnyű lövészpáncélosoknál például 100%-os volt a technikai veszteség.)

A magyar kormány csak nagy üggyel-bajjal tudta elérni a Kárpát-csoport leharcolt frontalakulatainak kivonását

és hazahozatalát, cserébe azonban a már kint lévő kettő mellé további négy dandárt kellett biztosítania a megszálló feladatok ellátásához.

Ansaldo L3/33 könnyű lövészpáncélos. A Magyar Királyi Honvédség által beszerzett Ansaldók kivétel nélkül elpusztultak a keleti fronton Forrás: Bundesarchiv/Dorsen

A Kárpát-csoport fiaskója után a Bárdossy-kormány már nem akart újabb harcoló alakulatokat kiküldeni a keleti frontra, a kint állomásozó és megszálló feladatokat ellátó magasabb egységeken felül. Ribbentrop követelése ezért is érte hidegzuhanyként az amúgy németbarát hírében álló miniszterelnököt.

Bárdossy László miniszterelnök (balra) Sztójay Döme berlini követ (középen) és Heinrich Himmler, az SS birodalmi vezetőjének társaságában. Bárdossyt megdöbbentette Ribentropp arrogáns követelése Forrás: Wikimedia Commons

Valószínű, a német birodalmi külügyminiszter is tisztában volt azzal, hogy egyetlen ország sem vezényelheti határain túlra az összes katonáját, de magasra tette a tétet, hogy minél többet csikarhasson ki a budapesti kormánytól.

Joachim von Ribbentrop birodalmi külügyminiszter Ante Pavelic horvát vezetővel Forrás: Bundesarchiv/Henkel

Ribbentrop a tárgyalásokon a mézeskalács és a korbács taktikáját alkalmazta.

Többször és nyomatékosan hivatkozott a szövetségesi hűségre, majd fenyegető éllel a román szövetséges megbízhatóságáról és a magyarokénál sokkal nagyobb áldozatkészségéről értekezett, nem elfelejtve a területi revízióhoz nyújtott német támogatás felhánytorgatását sem.

"Lelkesedéssel veszünk részt a tavaszi offenzívában"

Mindez természetesen hatott. A Bárdossy-kormány beadta a derekát, és kötelezettséget vállalt egy ekkor még nem pontosan meghatározott létszámú és összetételű, ám legalább hadseregszintű kontingens keleti frontra küldésére, az 1942-es német támadó hadműveletek támogatása céljából.

Horthy kormányzó hozzájárult a 2. magyar hadsereg felállításhoz, és keleti frontra küldéséhez Forrás: Magyar Fotóarchívum

A magyar kötelezettségvállalást hivatalosan Horthy Miklós kormányzó január 10-én Hitlernek írt levele pecsételte meg: „... lelkesedéssel veszünk részt a tavaszi offenzívában, amennyire csak a fegyverkezés, a mezőgazdaság és a bennünket körülvevő ellenség ezt lehetővé teszi. A részleteket a katonai vezetők fogják megbeszélni." A lelkesedés természetesen korántsem lobogott túl magas fokon, sokkal inkább arról volt szó, hogy a legfelső magyar politikai vezetés nem tudott kimászni az önkéntes hadba lépéssel magának ásott kelepcéből, és ezért rákényszerült a német követelések legalább részbeni teljesítésére.

Keitel fenyegetően meglengeti marsallbotját

A katonai szakértői tárgyalások 1942. január 20-án, Wilhelm Keitel vezértábornagy, az OKW (Oberkommando der Wehrmacht) főnökének Budapestre érkezésével vették kezdetüket. Keitel felkészülten jött Budapestre; magyarországi tárgyalásaihoz személyesen Joachim von Ribbentroptól kapott taktikai instrukciókat.

Keitel vezértábornagy, az OKW főnöke 1942. januári budapesti látogatásán Forrás: Origo

A birodalmi külügyminiszter január 19-én erről a következőket táviratozta Von Jagow budapesti német követ számára: „ ... Tekintettel Keitel vezértábornagy közelgő budapesti látogatására, mikor is a német és a magyar katonai szervek részletesen rögzítik a magyar véderő részvételét a keleti hadjáratban, tájékoztatására közlöm, hogy budapesti tárgyalásaim lefolyásáról személyesen informáltam Keitel vezértábornagyot. Mint azt ön is tudja, tárgyalásaim eredményeként a magyar kormány kijelentette, hogy haderejét ugyan nem vetheti be száz százalékig a keleti hadjáratban, de abban lehetőségeinek szélső határáig részt vállal. Ezt az ígéretet úgy értelmezem, számíthatunk arra, hogy a keleti hadjáratban a magyar véderőnek legalább a kétharmada részt vesz, és ebből kell kiindulnia Keitel vezértábornagynak is a budapesti tárgyalásainál."

A vezérkari főnök szembeszállt Keitellel

Keitel Ribbentrophoz hasonló stílusban tárgyalt a Bárdossy-kormány, illetve a Honvéd Vezérkar képviselőivel, 25 hadosztály keleti frontra vezénylését követelve. Szombathelyi Ferenc vezérezredes, aki az ájult németbarátsága miatt menesztett Werth Henrik utódjaként ekkor már a vezérkar főnökeként vett részt a tárgyalásokon,

a nyakát behúzó politikai vezetéstől eltérően erélyesen szembeszállt Keitel arrogáns követelőzéseivel.

Wilhelm Keitel vezértábornagy, az OKW főnöke Forrás: O.Ang.

Szombathelyi vezérezredes így írt erről visszaemlékezésében: „Ezen értekezlet alkalmával véget vetettem azoknak a romantikus felfogásoknak, melyeket a németek elődeim és környezetének közlései alapján a magyar hadseregről tápláltak, mert feltártam a való helyzetet, amit abban foglaltam össze, hogy a magyar hadsereg bár szervezetében nagyon ki van építve, túl van fejlesztve, de mögötte erő csak nagyon kevés van, ezért a magyar hadsereg a korszerű háború szempontjából alig számít, úgy hogy ezen szempontból alapos kisegítések nélkül csak mint „megszálló hadsereg" jöhet szóba."

Ekkor kezdtek hozzá a halálos ítélet megfogalmazásához

A hosszadalmas, és éles szóváltásoktól sem mentes tárgyalások végeredményeként a magyar kormány arra vállalt kötelezettséget, hogy kilenc gyalogos, egy páncélos, és öt megszálló hadosztályt küld ki a keleti frontra. Wilhelm Keitel vezértábornagy az OKW nevében elvállalta, hogy a páncélos hadosztályt a németek szerelik fel haditechnikával.

Vitéz Jány Gusztáv vezérezredes, a 2. magyar hadsereg Horthy által kinevezett parancsnoka Forrás: Wikimedia Commons

Ezekből a magasabb egységekből állították fel az összesen 207 ezer főből álló új hadrendi számot kapott 2. magyar hadsereget. A 2. magyar hadsereg felfegyverzett katonáinak létszáma azonban 200 ezer fő alatta maradt, mivel közel 20 ezer fegyvertelen munkaszolgálatost is a hadsereg állományába soroztak. A 2. magyar hadsereg élére Horthy kormányzó egyik bizalmasát, a Ludovika Akadémia volt parancsnokát, illetve a kormányzói katonai iroda egykori vezetőjét, vitéz Jány Gusztáv vezérezredest nevezte ki.

A 2. magyar hadsereg által zsákmányolt T-28-as közepes harckocsi, mögötte egy Fiat 618-as rádiós gépkocsi a keleti fronton Forrás: Fortepan

A személyi állomány mozgósítására a szombathelyi III., a pécsi IV. valamint a miskolci VII. hadtestet jelölték ki, mivel ezek saját hadrendjükből hadtestenként csak kettő-kettő alakulatot vonhattak el. Az egyébként általános területi kiegészítés helyett egyenletes arányban , az ország egész területéről hívták be a katonákat. Magas, 50 százalékos arányt képviseltek a tartalékosok, a hiányzó létszámot pedig a 35 és 40 év közötti póttartalékosokkal egészítették ki.

A 2. magyar hadsereg zömét gyalogos egységek alkották Forrás: WW2 in Color

Nem igaz az 1945 utáni marxista történetírásban gyakran hangoztatott állítás, amely szerint a 2. magyar hadsereget eleve hiányosan, gyenge fegyverzettel felszerelve küldték ki a keleti frontra. A valóság ezzel szemben az, hogy

a honvédség teljes technikai állományának 50 százalékát elvonták a hátországi alakulatoktól,

és azt a 2. magyar hadsereg rendelkezésére bocsátották.

40M Turán közepes harckocsi. A 2. magyar hadsereg páncélosai egyértelmű hátrányban voltak a szovjet T-34-esekkel szemben Forrás: Wikimedia Commons

Hazai viszonylatban tehát a 2. magyar hadsereg extrán jól felszerelt csapattestnek számított. Az már más lapra tartozik, hogy a magyar csapatok még ezzel a felszereltséggel sem érték el a német vagy szovjet alakulatok szintjét.

Sokba kerülő hadrendi turpiskodás

1942 februárjában – és nem függetlenül a 2. magyar hadsereg kiküldésre vállalt kötelezettségtől – átnevezték az addigi hadrendi besorolását.

Ettől kezdve a dandár szintű magasabb egységeket könnyűhadosztályokként tartották nyilván.

Ezzel a „kreatív" trükkel a valódi hadosztályoknál gyengébb és kisebb létszámú könnyűhadosztályokat is teljes értékű magasabb egységként prezentálhatták a német hadvezetés számára.

A 2. magyar hadsereg állományát nem az általános területi elv szerint töltötték fel Forrás: Fortepan

(A korabeli besorolásban a dandár két összfegyvernemi ezredből és egy tüzérosztályból, a hadosztály pedig három összfegyvernemi, és egy tüzérezredből állt.)

Ez a fajta trükközés később megbosszulta magát,

mert a németek a 2. magyar hadsereg Don menti védelmi körletének kijelölésénél figyelmen kívül hagyták, hogy a könnyűhadosztályok csak kettő ezredből állnak. A gépesítés nagyon alacsony szinten állt a magyar harcoló alakulatoknál.

Német páncélgránátos alakulat a keleti fronton. A honvédség gépesítése meg sem közelítette a Wehrmacht alakulatainak gépesítettségét Forrás: Bundesarchiv/Otto

Amíg például egy német fronthadosztály 400 tehergépkocsival rendelkezett, és a lövegeik vontatását is gépesítették, ezzel szemben a magyar könnyűhadosztályok legfeljebb 25-30 gépkocsival számolhattak, a csapattüzérség pedig lóvontatású volt.

Már a hadsereg arcvonala kódolta a vereséget

A 2. magyar hadsereg kiszállítása 1942. április 17-én kezdődött el, és június végére fejeződött be. A felszerelési és kiképzési problémák már a Donhoz történő felvonulás során megmutatkoztak.

A III. hadtest alakulatai kapcsolódtak be először a harcokba;

a hadtest 7. és 9. könnyűhadosztálya német alárendeltségben már az első naptól kezdve részt vett a június 28-án elkezdődött „Fall Blau" hadműveletben, a németek 1942-es nagy nyári offenzívájába.

A 2. magyar hadsereg III. hadtestének magasabb egységeit a német "Fall Blau", az 1942-es nagy nyári offenzíva támogatására vetették be Forrás: Bundesarchiv/Zoll

Páncélosok és megfelelő tüzérség hiányában az előrenyomuló honvéd alakulatok a szovjet ellenállási gócokat többnyire csak gyalogos egységekkel tudták támadni, am indokolatlanul magas veszteségeket okozott. A 2. magyar hadsereg báró Maximillian von Weichs vezérezredes B hadseregcsoportjának alárendeltségébe került.

Maximillian von Weichs vezérezredes (középen, Gerd von Rundstedt tábornagy társaságában) volt a B hadseregcsoport parancsnoka, és Jány szolgálati felettese Forrás: Bundesarchiv/Harren

A hadseregparancsnoknak,

Jány Gusztáv vezérezredesnek és törzsének hadászati kérdésekben nem volt semmilyen önállósága.

A német hadvezetés a 2. magyar hadsereget folyamvédelmi feladatokra osztotta be.

A Don-kanyarhoz nyomulás során elkeseredett ütközetek alakultak ki a szovjet utóvédekkel Forrás: Wikimedia Commons/Bundesarchiv/Bauer

A nyári harcoktól meggyengült magyar csapatok augusztus 25-re foglalták el állásaikat a Don mentén. A kijelölt közel 200 kilométer hosszú folyamszakasz védelme eleve megoldhatatlan feladat volt a 2. magyar hadsereg számára.

A könnyűhadosztályok csak erősen széthúzva és mindenféle mélységi védelem nélkül tudták kiépíteni állásaikat.

A helyzetet tovább bonyolította, hogy a Don nyugati oldalán, Urivnál lévő szovjet hídfőt többszöri kísérlet ellenére sem sikerült felszámolni.

Szovjetunió, Koltunovka. A táblán a következő szöveg olvasható oroszul is: "Oroszok!! Itt járt a magyar hadsereg: keresztet, földet, szabadságot visszaadott nektek 1942" Forrás: Fortepan/KONOK TAMÁS ID

Az urivi hídfő utóbb döntő szerepet játszott a 2. magyar hadsereg pusztulást okozó, 1943. január 12-én elindított szovjet offenzíva sikerében.

A Führer mindig mindent elutasít, ami észszerű

Jány azonnal felismerte, hogy a rendkívül hosszú védelmi vonal nem lesz tartható erős szovjet ellentámadással szemben. Ezért többször is erélyesen követelte Von Weichs vezérezredestől az arcvonal lerövidítését, vagy a 2. magyar hadsereg védelmi vonalának német hadosztályokkal történő megerősítését, ám Von Weichs minden esetben a Führer parancsára hivatkozva, elutasította Jány kérését.

Hitler és von Ribbentrop fogadja Horthyt. A Führer a moszkvai csata után minden esetben merev védekezést rendelet el a frontcsapatoknak, óriási veszteségeket előidézve hozzá nem értésével Forrás: AFP/Roger Viollet

Adolf Hitler biztos volt abban, hogy a nagy nyári offenzíva végső csapást mér a Vörös Hadseregre, és a zömében gyenge szövetséges csapatok által védett Don mentén a szovjeteknek esélyük sem lesz hadászati kezdeményezésre.

Az OKW a német tartalékokat a szeptember végétől Sztálingrád térségében kibontakozó hadműveletekhez tartogatta,

és ezért rendre figyelmen kívül hagyta Jány vezérezredes több mint indokolt kéréseit.

Fehér pokol a Don-kanyar mentén

A következmények mindenki előtt jól ismertek. A hetvennégy éve, 1943. január 12-én délelőtt Uriv térségéből elindított hatalmas túlerejű szovjet offenzíva áttörte a 7. könnyűhadosztály vitézül védekező egységeinek védővonalát.

Két nappal később, a scsucsjei hídfőből lendültek támadásra a szovjet egységek,

jelentős páncélos támogatást élvezve. A vékony arcvonalat több helyen is áttörték és az a veszély fenyegetett, hogy harapófogóba zárják a 2. magyar hadsereget.

Visszavonuló magyar katonák több mint mínusz harminc fokos hidegben, az urivi áttörés idején Forrás: Origo

Jány azonnal kérte a II. német páncélos hadtest, a hadsereghez beosztott tartalék haladéktalan bevetését a szovjet betörés elreteszelésére. Von Weichs vezérezredes azonban azzal az indokkal, hogy a Führer magának tartotta fenn a jogot a Kramer-hadtest bevetésére, elutasította a magyar hadseregparancsnok kérését.

Sztálingrád alatt és Voronyezsnél Hitler ostoba parancsa katonák százezereinek életébe került Forrás: AFP/RIA Novosti

Január 15-ig minden nehézség ellenére a több mint mínusz harminc fokos hidegben is sikerült a bekerítés alatt álló gyenge magyar alakulatoknak kitartaniuk. A helyzeten csak a Kramer-hadtest azonnali bevetése javíthatott volna, ám a Führer ehhez ekkor még mindig nem járult hozzá.

A 2. magyar hadsereget 10-120 ezer fős veszteség érte Forrás: Wikimedia Commons

Hitler makacs ostobasága, mint már annyiszor, most is tragikus következményekkel járt. Január 17-re több darabra szakadt az arcvonal és

a szovjet túlerő nyomása alatt a 2. magyar hadsereg gyakorlatilag felbomlott.

Az urivi ütközet, vagy ahogy a hazai történelmi emlékezetben gyökeret vert, "a Don-kanyar" volt a magyar hadtörténelem legnagyobb katonai katasztrófája, a veszteségeket 100-120 ezer főre becsülik a történészek. A szerencsétlen sorsú 2. magyar hadsereg halálos ítéletére kétségtelenül Uriv tette fel a pontot.