Az újságírót 105 éves korában Hongkongban érte a halál kedden - közölte az ott dolgozó külföldi tudósítók klubja. Clare Hollingworth 1911. október 10-én született egy Leicestershire grófságbeli faluban, Knightonban. Középosztálybeli családból származott, apjának cipőgyára volt.
Tanult a Zágrábi Egyetemen,
Svájcban nemzetközi kapcsolatokat hallgatott, majd szláv tanulmányokat folytatott Londonban.
Titkárnőként helyezkedett el, majd egy menekülteket segítő brit segélyszervezetnél dolgozott Lengyelországban, közben alkalmanként cikkeket írt a háború fenyegetéséről Európában. A barátai hatására aztán úgy döntött, újságírónak szegődik.
A The Daily Telegraph című brit lapnál lett külsős munkatárs, Lengyelországba küldték, nem utolsósorban a korábban ott végzett munkája miatt. A segélyszervezetnél töltött öt hónap alatt
fontos szerepe volt mintegy 2-3 ezer, a nácik által üldözött ember Nagy-Britanniába menekítésében
azáltal, hogy segített vízumot szerezni nekik.
Mindez egy róla szóló könyvből derült ki tavaly. 1939. augusztus végén, amikor még csak alig egy hete volt a Telegraph újságírója, Dél-Lengyelországban kölcsönkérte a brit konzulátus egyik tisztségviselőjének autóját, hogy a diplomaták kivételével mindenki előtt lezárt határra menjen.
A németek által ellenőrzött területen aztán jelentős mozgósítást vett észre,
tankokkal, egyéb páncélozott harci járművekkel, tüzérséggel.
A mindezek elrejtését célzó vásznakat elfújta a szél, így vált láthatóvá a harci készülődés - emlékezett vissza később.
Az állomáshelyére visszatérve le is adta a sztorit, nevét azonban az akkori gyakorlatnak megfelelően nem tüntették fel. Második nagy dobása az volt, amikor a nácik három nappal később, 1939. szeptember 1-jén megindították az inváziót.
Először értesítette a varsói brit nagykövetséget, de nem hittek neki.
Erre Clare Hollingworth kilógatta a hálószobaablakon a telefonkagylót, hogy a vonal végén is lehessen hallani a Katowicét körbefogó tankok növekvő zaját. "Figyeljen! Nem hallja?" - mondta a követségi embernek.
Utána a Telegraph varsói tudósítóját tárcsázta, aki lediktálta az anyagát Londonnak.
A történészek a Lengyelország elleni „Fall Weiss" kódnevű hadműveletet tekintik a második világháború európai nyitányának,
ugyanis a szeptember 1-én hajnalban elindított német invázió következményeként Nagy Britannia és Franciaország a lengyel kormánynak adott korábbi garancia alapján, szeptember 3-án hadat üzent a Harmadik Birodalomnak.
Hitler a német-szovjet megnemtámadási egyezmény, az úgynevezett Molotov –Ribbentrop paktum augusztus 23-án történt aláírása után eredetileg augusztus 26-án, hajnali 4 órára tűzte ki a Wehrmacht Walther von Brauschitsch tábornagy parancsnoksága alatt álló hadseregcsoportjainak támadását, ám az ezt megelőző napon, augusztus 25-én az angolok és a lengyelek aláírták a Lengyel-Brit Közös Védelmi Egyezményt, mintegy kiegészítve a lengyel és a francia kormány hasonló megállapodását.
Hitlert váratlanul érte az angol-lengyel egyezmény,
ami miatt lefújta az augusztus 26-i támadási parancsot.
Az ezt követő napokban megpróbálta diplomáciai úton elérni, hogy Nagy Britannia maradjon semleges a német-lengyel konfliktusban, ám az angol kormány hajthatatlan maradt. Mindeközben a Wehrmacht határra felvonult álcázott alakulatai, ugrásra készen várták a bevetési parancsot, amelyet végül augusztus 31-én, a sikertelen német-lengyel diplomáciai tárgyalások után adott ki Adolf Hitler.
A Führer parancsa alapján, szeptember elsején hajnalban lendült támadásba a Gerd von Rundstedt tábornagy parancsnoksága alatt álló Dél, illetve a Fedor von Bock tábornagy által vezényelt Észak Hadseregcsoport.
A háború kitörése után az újságírónőnek sikerült kijutnia Lengyelországból, Romániába, majd Észak-Afrikába ment.
Miután a szövetségesek 1943-ban bevették Tripolit, Bernard Law Montgomery tábornagy Kairóba küldte,
mert nem akarta, hogy nők sertepertéljenek arrafelé. Clare Hollingworth ehelyett akkreditáltatta magát az amerikai erőknél Algériában.
A második világháború után tudósított a balkáni országok kommunisták általi bekebelezéséről, a hidegháborús kémkedésről, többek közt a brit újságíró, szovjet kettős ügynök Kim Philby esetéről. Több lapnak is dolgozott, köztük a The Economistnak, a Manchester Guardiannek és a Daily Expressnek.
1946-ban pár száz méterre volt a Dávid Király Hoteltől Jeruzsálemben, amikor cionisták felrobbantották az épületet, csaknem száz embert küldve a halálba.
1962-ben kis híján meghalt az algériai függetlenségi háborúban, amikor egy francia szélsőjobboldali csoport egy szállodában összeterelte a külföldi újságírókat, és azzal fenyegetőzött, hogy többüket kivégzi. Tudósított a vietnami háborúból is.
Később, 1973-ban - egy évvel Richard Nixon történelminek minősített kínai látogatása után - ő lett a The Daily Telegraph első állandó tudósítója a népköztársaságban, Pekingből küldte az anyagait.
1981-ben Hongkongba költözött,
eredetileg úgy tervezte, hogy csak arra az időre, míg megírja a Mao Ce-tungról szóló könyvét. Aztán úgy döntött, ott marad, és figyelemmel kíséri a britek és a kínaiak közötti tárgyalásokat a sziget visszaadásáról, amely 1997-ben volt esedékes.
Végül Hongkongban maradt, soha nem költözött el. Egészen idős koráig dolgozott az International Herald Tribune és az Asian Wall Street Journal című lapoknak. Minden nap bejárt a külföldi tudósítók klubjába, ahol hanyatló látása miatt felolvasták neki az újságokat. A klubban ünnepelte tavaly 105. születésnapját is.
Bár sok tekintetben úttörő volt az újságírónők között, Clare Hollingworth soha nem tekintett magára feministaként.
Ki nem állhatta, ha a nők különleges bánásmódban részesülnek,
úgy vélte, mindenkit egyformán kell kezelni. Utálta azt is, ha a nők a sminkjükre vagy a frizurájukra pazarolták az idejüket - elevenítette fel nemrégiben a róla szóló kötet szerzője, a dédunokaöccse, Patrick Garrett.
Munkásságát számos szakmai díjjal ismerték el, kitüntette II. Erzsébet brit uralkodó, aki a Brit Birodalom Rendjének tagjává nevezte ki tiszti fokozatban. Rajongói között volt Edward Heath miniszterelnök és Chris Patten hongkongi kormányzó, de még a brit tábornokok is nagyra tartották.