Megoldhatták a természet egyik nagy rejtélyét

A gyilkos bálna egyike annak az összesen három emlősfajnak, amelynek nőstényei idősödve változókorba lépnek, majd elvesztik szaporodóképességüket. De miért van erre szükség? Brit kutatók szerint a megoldás kulcsa az anya-lány konfliktus.

A gyilkos bálna nőstényei – a mindössze három emlősfaj egyikeként – egy bizonyos kort elérve menopauzán esnek át, majd a szaporodás befejezése után még hosszú életet élnek. Ezek az idősebb, immár nem termékeny nőstények alapvető szerepet töltenek be a közösségben: segítenek a fiatalabb családtagoknak az élelem felkutatásában, ezzel ínséges időkben is biztosítva túlélésüket. Ám az Exeteri Egyetem kutatóinak a Current Biology című folyóiratban közölt cikke szerint annak, hogy az idősebb nőstények feladják reproduktív képességüket, legalább annyi köze van az anyák és lányaik közti érdekütközéshez, mint a békés családi együttműködéshez.

A frissen feltárt bizonyítékok szerint azoknak a gyilkosbálna-anyáknak, akik lánygyermekeik serdülése után is tovább szülik az újabb utódokat, nagyobb eséllyel pusztulnak el a kicsinyeik. Ilyen feltételek mellett azt diktálja az evolúciós logika, hogy az idősebb nőstények jobban járnak, ha lemondanak saját további szaporodásukról, és inkább a fiatalabb családtagok boldogulásába fektetik erőiket.

Korábbi munkánk során feltártuk, miként segítenek az idősebb nőstények a fiataloknak, de azt nem sikerült megmagyaráznunk, miért hagyják abba a szaporodást"

– mondta el a kutatást irányító Darren Croft, az Exeteri Egyetem (Egyesült Királyság) munkatársa. – Sok fajnál előfordul, hogy a rangidős nőstények vezető szerepbe kerülnek, de ettől még nem hagynak fel a szaporodással. A mostani megfigyelések meggyőző magyarázatot szolgáltatnak a gyilkos bálnáknál tapasztalt egyedi jelenségre: az idős nőstények egyszerűen alulmaradnak a reproduktív versenyben a saját lányaikkal szemben."

Forrás: Kenneth Balcomb, Center for Whale Research

A gyilkos bálna nőstényei jellemzően 15 évesen válnak ivaréretté, és bár a szaporodást életük negyedik, legkésőbb ötödik évtizedében befejezik, könnyűszerrel megérik a 90 éves vagy annál magasabb kort is. Az Exeteri és a Yorki Egyetem, valamint a Bálnakutató Központ (Center for Whale Research) korábbi tanulmányai rámutattak arra, hogy az idősebb, menopauzán átesett nőstények fontos vezető szerepet játszanak közösségükben, amellyel családjuk érdekeit szolgálják. Ám a velük vérrokoni viszonyban álló fiatalabb nőstények támogatása nem magyarázta meg kielégítően, miért kell egyúttal saját szaporodásukról lemondaniuk.

Nem is olyan nagy a különbség ember és kardszárnyú delfin között?

Mike Cant, az Exeteri Egyetem kutatója, valamint Rufus Johnstone, a Cambridge-i Egyetem munkatársa, akik a jelen tanulmányban is közreműködtek, régebbi elméleti munkájukban amellett érveltek, hogy az emberi menopauza jelenségét érdemes lehet a generációk közti konfliktus szemszögéből nézve magyarázni.

A "reproduktív konfliktus" elmélet feltevése szerint az ősi emberi közösségekben a nők az életkor előrehaladtával egyre szorosabb kapcsolatba kerültek a körülöttük élő csoporttagokkal, és ez a tendencia azt eredményezte, hogy az idősebb nők számára evolúciós értelemben célszerűvé vált a további gyermekszülés helyett a környezetük támogatására koncentrálni. A fiatal nők ugyanakkor azzal jártak jobban, ha erőiket a szaporodási versengésre összpontosították. Cant és Johnstone később felvetette, hogy ez az elmélet a gyilkos bálnákra is alkalmazható lehet.

Forrás: David Ellifrit, Center for Whale Research

Versengés helyett együttműködés

A "reproduktív konfliktus" elmélet érvényességét ellenőrzendő Croft, Cant, Johnstone és munkatársaik egy a maga nemében egyedülálló, hosszú távú adatsort tekintettek át, amely a Csendes-óceán északnyugati vizeiben vadon élő gyilkosbálna-populációik alakulását követi. A megfigyeléses adatok alátámasztották azt a hipotézist, hogy az idősebb nőstények szorosabb kapcsolatban állnak rokoni csoportjukkal, mint a fiatalabbak.

A szerzők a korábbi elméleti megfontolásokra támaszkodva azt jósolták, hogy ez a generációk közti különbség olyan helyzetet eredményez, melyben ha az idősebb és fiatalabb nőstények egyidejűleg szaporodnak, a szelekció azoknak a fiataloknak fog kedvezni, akik több energiát fektetnek a versengésbe.

Az idősebb női nemzedékek – a legfiatalabb ivarérett nőstények anyái és nagyanyái – azonban a jóslat értelmében jobban teszik, ha versengés helyett inkább az együttműködést, a segítséget helyezik előtérbe.

A csendes-óceáni gyilkos bálnák 43 évnyi demográfiai adatai megerősíteni látszanak ezeket a feltevéseket: amikor anyák és lányaik egyidejűleg szaporodnak, az idősebb generáció borjai 1,7-szer nagyobb valószínűséggel pusztulnak el, mint a fiatalabb nőstények utódai.

Forrás: Emma Foster

Evolúciósan előnyös tulajdonság

A tanulság mindebből az – foglalja össze Croft –, hogy a menopauza nem egyszerű véletlen, hanem evolúciósan előnyös tulajdonság, amelyet a családi csoporton belüli együttműködés és érdekütközés egymással ellentétes hajtóerői alakítottak. A kutatás eredményei segítenek a gyilkos bálnák túléléséhez és szaporodási sikeréhez vezető tényezők jobb megértésében, ami azért is lényeges, mert a vizsgálatba bevont populációk némelyike a kihalás szélén álló, súlyosan veszélyeztetett csoport.

Croft elmondása szerint a kutatók a továbbiakban drónokat fognak bevetni a csoportok tagjai közti személyes interakciók részletes nyomon követésére. "Szeretnénk megérteni, hogy az idősebb és fiatalabb nőstények viselkedésének mely elemei hogyan befolyásolják borjaik túlélését. Például: kivel és mikor osztják meg táplálékukat az egyes egyedek? Ki vigyáz a kicsikre, amíg a többi felnőttnek dolga van? Madártávlatból figyelve sokkal jobban megismerhetjük ezeknek a csodálatra méltó állatoknak a társadalmi életét."