A madárpókfélék (Theraphosidae) a Föld melegebb régióiban élnek, az amerikai trópusi erdők klímáját különösen kedvelik. Idegrendszeri bénulást okozó méreggel terítik le áldozataikat, amik rendszerint más ízeltlábúak (sáskák, bogarak, lepkék) közül kerülnek ki. A nagyobb testű tarantulafajok viszont képesek termetesebb állatokat (egér, kígyó) is elejteni.
Utóbbi esetet ezúttal sikerült természetes körülmények között is megfigyelniük a biológusoknak, akik Brazília déli részének füves-sziklás területein folytattak kutatásokat tarantulák után – olvasható a Live Science tudományos portálon.
A 39 centiméter hosszú siklót egy kifejlett nőstény Grammostola quirogai terítette le.
E tarantulafaj meglehetősen újnak számít a tudomány számára, tavaly sikerült leírniuk a kutatóknak. Korábban úgy gondolták, kizárólag Uruguay területén található meg, erre cáfolt rá a mostani felfedezés.
A Grammostola nembe tartozó madárpókok nagyjából tenyérnagyságúak. A G. quirogai közeli rokona a kedvelt háziállatnak számító Chilei rózsaszín tarantulának (Grammostola rosea).
Fogságban élő Grammostola fajoknál már megfigyelték, miként ejtik el a kígyókat, a viselkedést azonban természetes körülmények között idáig nem sikerült dokumentálni. A góliát madárpókról (Thraphosa blondi) ugyancsak tudni, hogy nem veti meg a viperahúst, azonban ezt a fajta predációt sem tudták még vadon élő egyedeknél, mindenféle beavatkozástól mentesen tanulmányozni.
„Ismert, hogy vannak olyan pókok – ilyenek a fekete özvegyek is – amelyek az erős méreg mellett a hálócsapdákat is igénybe veszik a kígyók elejtéséhez.
A madárpókok azonban nem készítenek hálót, máshogy csalják tőrbe áldozatukat"
– mondta Leandro Malta Borges, a Herpetology Notes szakfolyóiratban megjelent tanulmány egyik szerzője.
Borges szerint a kígyó valószínűleg fedezéknek akarta használni a követ, amikor a G. quirogai lecsapott. E fajnak 2 centiméter hosszú méregfogai vannak, ezekkel mart bele a siklóba. A csúszómászó nem sokkal ez után elpusztult. Mivel a Grammostola quirogai új fajnak számít, nem nagyon tudni, mennyire számít erősnek a mérge, mindenesetre árulkodó, hogy a kígyó nem úszta meg élve a pókkal való találkozást.
A madárpókok csakis folyékonyan képesek a táplálékot elfogyasztani, ezért a zsákmány testét emésztőnedvvel elfolyósítják, majd így felszívják. Éppen ezt a folyamatot sikerült lencsevégre kapniuk a kutatóknak: amikor a szakemberek rátaláltak, a kígyó testének elülső és középső része már csak ragacsos masszaként létezett.