Gyilkos óriáspolip támadt a cápára

Csendes-óceáni óriáspolip (Enteroctopus dofleini)

A csendes-óceáni óriáspolip a tengeri akváriumok népszerű látványossága. A több rendkívüli tulajdonsággal is rendelkező lábasfejű méretéhez képest kistestű prédát zsákmányol. Kivételesen ritka eset, hogy az intelligens óriáspolip cápára támadjon.

Nyomaveszett cápák a tengeri akváriumban

A Seattle Aquarium (Seattle, Washington állam, Amerikai Egyesült Államok) munkatársai decemberben arra lettek figyelmesek, hogy a Csendes-óceán északkeleti régiójának élővilágát bemutató nagy tengeri medencében rövid idő alatt vészesen lecsökkent az ott tartott különféle tüskéscápák (Squaliformes) száma. A rejtélyes eltűnések kivétel nélkül éjszaka történtek.

Csendes-óceáni óriáspolip (Enteroctopus dofleini) Forrás: Scuba Diver Life

Az egyik cápa erősen megcsonkított tetemét a medence tisztítását végző búvárok találták meg az akvárium homokos aljzatán lévő sziklák közé beszorulva. Hogy az eset végére járjanak, kamerákat helyeztek el a medence mélyén.

Egy képkocka a cápát megragadó óriáspolipról Forrás: Seattle Aquarium

Végül a víz alá telepített vadkamera oldotta meg a rejtélyt; a cápák „gyilkosa" a nagy tengeri medence egyik nyolckarú vadásza, a csendes-óceáni óriáspolip volt.

Eddig csak akváriumban sikerült megfigyelni ehhez hasonló poliptámadást

Az eset azért is érdekes, mert az óriáspolip (Enteroctopus dofleini) természetes zsákmányát a lábasfejű imponáló méretei ellenére viszonylag kistestű zsákmányállatok, kagylók, garnélák, langusztafélék, tüskésbőrűek és ritkábban apróbb halak alkotják.

Tüskéscápa (Squalus acanthias) Forrás: Wikimedia Commons

A Csendes-óceán keleti partvidékén, az Alaszkától Kaliforniáig elterjedt tüskéscápa (Squalus acanthias) kifejlett egyedei 1-1,5 méter hosszúak, azaz az óriáspolip tipikus zsákmányállatainál jóval méretesebb ez a ragadozó.

A seattle-i tengeri akvárium, ahol az eset történt Forrás: Seattle Aquarium

A mostani eseten kívül egyetlen egyszer, 2012-ben sikerült hasonló prédálást észlelni, a Monterey Bay Aquarium (Monterey, Kalifornia, Egyesült Államok) nagy tengeri medencéjében. Természetes körülmények között még sohasem sikerült megfigyelni, hogy az óriáspolip cápafélékre támadjon.

Rászolgál nevére a hatalmas fejlábú

A fejlábúak (Cephalopoda) osztályán és nyolckarú polipok rendjén (Octopodiformes) belül az óriáspolipfélék önálló családot és nemzetséget alkotnak. A csendes-óceáni óriáspolip rászolgál a nevére; az E. dofleini faj ugyanis a világtenger legméretesebb nyolckarúja. Az átlagosan kifejlett egyedek 4–4,3 méter hosszúak, tömegük pedig 15-25 kilogramm közötti. Akadnak azonban ennél jóval méretesebb példányok, amelyek 70-75 kilogrammot is nyomhatnak, a hosszúságuk pedig elérheti akár a 6-7 métert is.

A legnagyobb példányok elérhetik a 6-7 méteres hosszúságot, és akár egy mázsát is nyomhatnak Forrás: Elter Tamás archívuma

Az óriáspolip eddig ismert legnagyobb egyede 9,8 méter hosszúnak bizonyult, 136 kilogramm rekordsúly mellett. Az óriáspolip a hűvös vizeket kedveli, a faj kizárólag a Csendes-óceán északi, északkeleti térségében honos Alaszkától Kaliforniáig, valamint az oroszországi Kamcsatkától Japán északi partvidékéig, illetve a Koreai-félszigetig.

Az óriáspolip elterjedési területét ábrázoló térkép Forrás: Wikimedia Commons

Az óriáspolip a Földközi-tengerből, és az Adriából is ismert kisebb rokonához, a közönséges poliphoz (Octopus vulgaris) hasonlóan magányosan él az árapályöv néhány méteres mélységeitől kezdve a már az abisszikus régióhoz (a világóceán sötétzónájához) tartozó 2000 méteres vízmélységig.

Az Adriai-tengerben is honos közönséges polip (Octopus vulgaris) Forrás: Eter Tamás/Adriatic Explorers Marine Life & Wrecks

A nagy mélységeket az idős – és így a legméretesebb – példányok keresik fel, a fiatalabb egyedek a parti öv sekély vizeinek a lakói.

Intelligens, jó memóriával és problémamegoldó képességgel rendelkezik

Az óriáspolip a sziklás aljzaton, illetve a kelet csendes-óceáni partvidéket jellemző barnamoszat erdőségekben vadászik kagylókból, tengeri sünökből, garnélákból, tarisznyarákokból és langusztafélékből álló zsákmányára. A kagylók kemény héját és a rákok páncélját erős és éles papagájcsőrszerű szájszervével töri fel. Nagy tömege ellenére hihetetlen gyors helyváltoztatásra képes, a tölcsérén át beszívott vizet hirtelen kipréselve rövid szakaszon akár 40 -45 km/órás sebességet is elér.

Az óriáspolip apró lárvája planktonikus életmódot folytat Forrás: Seattle Aquarium

A hámszövetében található kromatofor pigmenteknek köszönhetően – más fejlábúakhoz hasonlóan - az óriáspolip a másodperc tört része alatt képes tökéletesen felvenni a környezete színét. A színváltoztatással nem csak az állatot szinte láthatatlanná tévő kamuflázst tud villámgyorsan előállítani, de a megfigyelések szerint színének váltakozatásával fejezi ki a hangulatát is.

Óriáspolip a Csendes-óceán aljzatán megbújva Forrás:Photo Bucket

A nyolckarú polipok a gerinctelen állatvilág legintelligensebb élőlényei. Bizonyított tény problémamegoldó képességük és kiváló memóriájuk, így az óriáspolip például képes felismerni és megkülönböztetni gondozóját a többi ember közül.

Búvár is került már végveszélybe kíváncsi óriáspoliptól

Hatalmas mérete és fogókarjainak roppant ereje felveti azt a kérdést, hogy az óriáspolip vajon veszélyes lehet-e az emberre nézve? Ismert néhány olyan eset, amikor az óriáspolip túlontúl is tolakodóvá vált búvárokkal szemben. Nyilván, az ember mérete miatt sem lehet az óriáspolip potenciális zsákmánya, ám az állat kíváncsisága – vagy éppen az emberi felelőtlenség – már sodort búvárokat veszélyes helyzetbe.

Még a kisebb példányok is okozhatnak kellemetlenségeket Forrás: Flickr

Danny Mauro búvároperatőr a kanadai Brit-Kolumbia partjainál került meglehetősen meleg helyzetbe 2008-ban, amikor egy ráadásul nem is túl nagy óriáspolip a karjaival megragadta a búvár fejét, és a levegőellátását biztosító reduktorát. A beágyazott videón jól látható, hogy Mauro valóságos közelharcot vívott az állattal szabadulásáért.

A reduktor megragadása és esetleges kitépése valamint a polip rátapadása a búvár fejére akár az operatőr halálát is okozhatta volna. Az óriáspolipot azonban tekintélyt parancsoló mérete sem menti meg egyes tengeri ragadozóktól.

Az óriáspolipnak számos természetes ellensége van Forrás: Seattle Aquarium

Noha a kisebb cápákat, úgy tűnik, időnként elfogja, az Egyesült Államok csendes-óceáni partvidékén relatíve gyakori nagy fehér cápa (Carcharodon carcharias) állkapcsai elől nincsen menekvése; ez a hűvös vizekben magát szintén jól érző és a sekély parti övben szívesen kalandozó tengeri nagyragadozó minden teketória nélkül megtámadja az ízletes csemegének számító óriáspolipot.

A nagy fehér cápa levadássza az óriáspolipot Forrás: Elter Tamás

A parttól távoli, nagy mélységekben élő hatalmas példányok pedig gyakran válnak a nagy ámbráscet (Physeter macrocephalus) áldozatává. A sekély vizekben élő fiatal kisebb példányokra pedig a fókák, és a tengeri vidrák jelentenek veszélyt.

A fiatal példányokra a fókák is komoly veszélyt jelentenek Forrás: Elter Tamás archívuma

A természetes ellenségei jelentette fenyegetés azonban eltörpül egy szárazföldi kétlábú ragadozó, az ember jelentette veszélyek mellett; a kereskedelmi halászat évente átlag 3 millió tonnányi óriáspolipot fog ki az óceánból.