Az 1863-tól Francia Indokína részét alkotó gyarmat, a hosszú történelmi múltra visszatekintő Kambodzsa 1953. november 9-én vált függetlenné. A vietnami háború 1965-ben kirobbant második, úgynevezett amerikai szakasza döntő szerepet játszott a Sziámi-öböl mentén fekvő délkelet-ázsiai királyság sorsának alakulásában. Kambodzsa miniszterelnöke, Norodom Szihanuk herceg az ország határai mentén zajló pusztító fegyveres konfliktusban semlegességre törekedett.
A kambodzsai kormányfő helyzetét azonban nem csak a vietnami háború eseményei,
hanem belső ellenzéke, a törvényes kormány ellen 1963-tól gerillaharcot vívó kommunisták is megnehezítették.
Ho Si Minh észak-vietnami rendszere a kommunisták uralma alatt akarta egyesíteni az országot, ezért – csak úgy, mint 1950-ben Észak-Korea – 1965-ben lerohanta Dél-Vietnamot, ami kiprovokálta az amerikai katonai beavatkozást.
Az észak-vietnamiak részben ideológiai, részben pedig gyakorlati okokból nyíltan támogatták a kambodzsai kommunistáknak a törvényes kormány ellen folytatott gerillaháborúját.
1968-tól a délkelet-ázsiai konfliktus új szakaszába lépett, a Kambodzsai Forradalmi Hadsereg ugyanis Pol Pot vezetésével a kommunista Vietkong oldalán beavatkozott a vietnami háborúba, ami miatt az amerikai haderő Kambodzsa területére is áttette a hadműveleteit, noha a két ország hivatalosan nem állt hadban egymással.
Norodom Szihanuk herceg hatalmát –a kormányfő párizsi gyógykezelését kihasználva – 1970. március 18-án Lon Noi és Sziszovath Szirik Matak herceg vezetésével puccsal megdöntötték.
Az államcsíny után kiterjedt ellenállási mozgalom bontakozott ki Kambodzsában,
a Vietkong Pol Pot támogatására csapatokat küldött az országba.
Emiatt Richard Nixon amerikai elnök elrendelte a kommunista felkelők kambodzsai területen felállított bázisainak bombázását. Észak-Vietnam válaszul további erősítéseket küldött Kambodzsába, ezért a vörös khmerek jelentősen kiterjeszthették fennhatóságukat, és így 1975 elejére az ország kétharmada a kommunisták uralma alá került.
Amerika Dél-Vietnamból történt kivonulása Kambodzsa sorsát is megpecsételte: 1975. április 17-én Pol Pot gerillái bevonultak a fővárosba, Phnompenbe, és ezzel kezdetét vette a vörös khmerek országos rémuralma.
A Pol Pot nevével fémjelzett vörös khmer mozgalom a kommunista ideológiai rendszeren belül egészen sajátos, a leninizmustól, sztálinizmustól, a maoizmustól, valamint az észak-koreai pártvezető, Kim Ir Szen által kidolgozott, önellátáson alapuló dzsucse elmélettől eltérő ideológiát képviselt.
A vörös khmerek ideológiai gyökereiket tekintve a maoizmushoz álltak a legközelebb,
bár többször hangsúlyozták, hogy teljesen önálló marxista eszmerendszert képviselnek.
Ideológiájukban egyszerre tetten érhető egy sajátos, a kambodzsai khmer népcsoport kizárólagos uralmát megteremteni akaró nacionalizmus, valamint a marxi eszméket erősen vulgarizáló, parancsuralmi rendszerű agrárkommunista társadalom eszméje.
Pol Pot horrorisztikusan utópista elképzelésének fókuszában a „tökéletes kommunista társadalom" felépítése állt.
Pol Pot, eredeti nevén Szaloth Szár az 1950-es évek elején Párizsban folytatta felsőfokú tanulmányait, és a francia fővárosban ismerkedett meg a baloldali eszmékkel.
1950-től rendszeresen eljárt a Párizsban élő fiatal baloldali értelmiségek, illetve az évfolyamtársai által látogatott Kambodzsai Marxista Körbe. A csoport rövidesen két szárnyra szakadt, a függetlenséget és a hatalmat békés eszközökkel elérni kívánók, valamint az ezt elvető, az országot a francia uralom alól fegyveres harccal felszabadítani szándékozók frakciójára.
Pol Pot későbbi nézeteire nagy hatást gyakorolt az 1789-es francia forradalom,
különösen a jakobinus diktatúra története, valamint a második világháború után kibontakozó gyarmati felszabadító mozgalmak ideológiája.
Miután párizsi felsőfokú tanintézete, az Ecole Française de Radio-électricité valamennyi vizsgáján megbukott, 1953-ban kénytelen volt visszatérni Kambodzsába. Hazaérkezése után az indokínai francia gyarmati uralom ellen leghatékonyabban harcoló vietnami kommunisták, a Viet Minh soraiba állt. Pol Pot azonban eleinte nem vehetett részt a fegyveres küzdelemben, a vietnamiak a felkelők ellátását biztosító zöldségültetvények felügyeletével bízták meg.
A kivívott függetlenség szimbóluma az országban roppant népszerű Norodom Szihanuk király lett, nem pedig a kommunisták. A fiatal uralkodó kiváló diplomáciai érzékről tett tanúbizonyságot, amikor sikeresen kiegyezett az ország nagy részét megszállva tartó vietnamiakkal.
A gyarmati felszabadító harcok befejeződése után Pol Pot Phnompenbe ment,
ahol egy magániskolában vállalt állást, történelmet, földrajzot és erkölcstant oktatott. 1955-ben Norodom Szihanuk lemondott a trónról apja javára, hogy részt vehessen a választásokon. Pártja, a Sangkum (Szocialista Népi Közösség) elsöprő győzelmet aratott.
Szihanuk, kihasználva földindulásszerű győzelmét és roppant népszerűségét, kíméletlenül leszámolt politikai ellenlábasaival.
1955-től a kommunisták gyakorlatilag illegalitásba szorultak Kambodzsában.
1960-ban – a belpolitikai enyhülés jegyében – újjáalakították a Kambodzsai Kommunista Pártot, amelynek központi bizottságába Pol Potot is beválasztották.
1963-ban Nuon Csea felkérésre elvállata a párt főtitkári posztját, ezzel ő lett az „első testvér" a kambodzsai kommunista mozgalomban. Ekkor vette fel a Pol Pot mozgalmi nevet is, amelyet a politique potentielle (lehetséges politika) francia szavak rövidítéséből alkotott meg.
Főtitkárrá választása után nyílt harcot hirdetett Szhianuk rendszerével szemben, és visszatért a dzsungelbe, ahol 1963-tól parasztfelkeléseket szított a központi kormányzat ellen. Az 1965-től ismét fellángoló vietnami háború új lehetőséget teremtett Pol Pot és mozgalma számára arra, hogy a vietnamiak katonai támogatásával kiterjessze hatalmát.
A kommunista Kambodzsai Forradalmi Hadsereg 1968-tól szervezett harcot indított a kormányerők ellen.
Az Egyesült Államok és Észak-Vietnam között 1973-ban létrejött párizsi békeszerződés nemcsak Dél-Vietnam, hanem Kambodzsa sorsát is megpecsételte: miután az északiak lerohanták és megszállták Dél-Vietnamot,1975 áprilisára a vörös khmerek is megszerezték az egész ország feletti ellenőrzést.
A teljes hatalom birtokában Pol Pot azonnal hozzáfogott borzalmas utópiájának megvalósításához. A vörös khmerek vezére az új államot, a Demokratikus Kambodzsát osztályok és magántulajdon nélküli agrárkommunista társadalommá akarta átalakítani, olyan országgá, amelyben az emberek szinte kizárólag a földművelésből élnek.
A vörös khmerek a pénzt, a magánvagyont és a városokat is a kapitalizmus melegágyának tekintették,
ezért rendeletileg betiltották a magántulajdont, megszüntették a pénzt, és a városi lakosságot elkezdték erőszakosan kitelepíteni vidékre. Pol Pot egyik 1975-ös beszédében ezt nyilatkozta a pénzről: „A pénz olyan eszköz, amely kiváltságot és hatalmat teremt. Aki birtokolja, megvesztegethetné pártkádereinket, és alááshatná rendszerünket. A pénz veszedelmes, most és a jövőben is. Óvatosan kell bánnunk vele." (Forrás. BBC, Cambodia's brutal Khmer Rouge regime, 2013.) A rendszer bázisának a „régi" földműveseket tekintették. A városokból a vidéki rizsföldekre és ültetvényekre, a „gyilkos mezőkre" kitelepített lakosságra potenciális ellenségként néztek.
A földművelést nemcsak az új rendszer legfőbb alapjának, hanem a „kapitalista eszmékkel fertőzött" városi lakosság legfőbb átnevelési eszközének is tekintették. Utóbbiakat, a deklaráltan osztályok nélkülivé tett társadalom „osztályellenségeit" az általános elnyomás mellett további súlyos diszkriminációk érték.
Kisebb fejadagokat kaptak, mint az eredendően vidéki földművesek,
megtiltották számukra a családi életet,
a korlátozott családi kapcsolatok csak a vörös khmer pártkáderek, a „testvérek" ellenőrzése alatt funkcionálhattak, és az embereknek – súlyos büntetés terhe mellett – megtiltották az érzelmeik kinyilvánítását is.
A vörös khmer vezető szervezetét, az Angkar Padevatot csak „apánkként és anyánkként" volt szabad emlegetni.
A népi kommunák minden tagjának rendszeres önbírálatot kellett tartania a közösség előtt,
ahol egyfajta kollektív gyónásként meg kellett vallaniuk vétkeiket, és ígéretet tenni „hibáik" kijavítására. A rendszert a tudatosan kíméletlen despotikus elnyomás jellemezte.
Pol Pot így fogalmazta meg a vörös khmer hatalmának működtetését: „Hogyan szervezzük tevékenységünket? Úgy, mint a háborúban. Az egész országra kiterjedő támadást intézünk. Megtanultuk a háborúban, ha erős a vezetés, győzni fogunk." (Forrás: BBC: Cambodia's brutal Khmer Rouge regime, 2013.)
A városi értelmiséget és a buddhista szerzeteseket a rendszer legfőbb, kiirtandó ellenségeinek kiáltották ki.
Ahhoz, hogy valakit agyonlőjenek, vagy csak egyszerűen ásóval agyonverjenek, az is elegendőnek bizonyult, ha az illető szemüveget viselt, vagy nem volt elég kérges a tenyere.
A pártvezetés felszámolta az ipart és a tömegközlekedést, és irtóhadjáratot indított a nem khmer nemzetiségű lakosság ellen. Máig nincsen pontos adat arról, hogy hányan eshettek áldozatul Pol Pot és a vörös khmerek négyéves rémuralmának.
Egyes becslések 2,5, illetve 3 millióra teszik a véres kommunista kísérlet áldozatainak számát,
de még a legkisebb számok szerint is legalább 1,6 millió ember életébe került a vörös khmerek uralkodása.
A korabeli szocialista blokk szégyene, hogy ha alacsonyabb szinten is, de „elvtársi" kapcsolatokat ápoltak a tömeggyilkos kambodzsai rendszerrel.
Pol Pot ámokfutásának csak 1979 tavaszán szakadt vége, amikor a Vietnami Szocialista Köztársaság hadserege – a Szovjetunióval egyeztetve – bevonult az országba, és megdöntötte az uralmát. A vietnami invázió után a megbuktatott tömeggyilkos diktátor az ország nyugati, Thaifölddel határos vidékére vonult vissza híveivel.
Pailin környékét még évekig a fennhatósága alatt tartotta,
és gerillaakciókat vezetett a vietnamiak által felügyelt Kambodzsa ellen. Pol Potot a Kambodzsai Népköztársaság büntetőbírósága emberiség ellen elkövetett bűntettek miatt távollétében halálra ítélte, de a véreskezű hóhér sohasem került az igazságszolgáltatás kezére. 1997-ben egyik bizalmas embere letartóztatta, és ekkortól 1998. április 15-én bekövetkezett haláláig gyakorlatilag házi őrizetben volt.
A náci háborús főbűnösök többségéhez hasonlóan Pol Pot sem bánt meg semmit.
„Lelkiismeretem tiszta. Mindent, amit tettem, csakis a nemzetért, az emberekért, Kambodzsa népéért tettem" – nyilatkozta halála előtt hat hónappal. A 20. század egyik legkegyetlenebb diktátora szovjet, kínai és észak-koreai vezető elvbarátaihoz hasonlóan magas kort megérve, ágyban és párnák között halt meg.