Magát a papírgyártást az ókori kínaiak találták fel 2-3 ezer évvel ezelőtt. Az 1800-as évekig a papírt lenvászonból, illetve rongyból készítették. (Az ókori egyiptomiak a papiruszsás kiszárított leveleiből állítottak elő papírszerű anyagot.)
Azonban a nyomtatás feltalálása után egyre nőtt a kereslet a papír iránt,
és a 18. század végére már nem volt elegendő nyersanyag hozzá. René Antoine Ferchault de Réaumur francia tudós vetette fel, hogy valami más alapanyagot kellene találni a papír előállításához a rongyok és a lenvászon helyett, mert a hagyományos módszer már nem elégítette ki az igényeket.
Egy német mechanikusnak, Friedrich Gottlob Kellernek szöget ütött a fejébe, hogy ellesi a papírkészítő darazsaktól (Polistes fajok), hogyan kell fából papírt készíteni. Felfedezését megosztotta barátjával, a papírgyártó Heinrich Volterrel, majd nekiláttak a közös munkának.
A fészeképítést a királynő kezdi el, majd a dolgozók folytatják.
Erős rágóikkal apró fadarabokat harapnak le, majd lefejtik a rostokat a fakéregről,
vagy akár a deszkakerítésről, szétrágják, nyálukkal összekeverik, így egy puha, kásás pépet kapnak, amely ha kiszárad, szívós, erős, kartonszerű papírhoz hasonló anyag lesz.
Színe szürkés vagy barnás, nagyon könnyű és ellenálló. Ezzel bélelik ki fészküket, és ez szolgál bölcsőként a kis darazsak számára is.
Érdekesség, hogy felülről lefelé építkeznek, azaz a tetővel kezdik, a felső lépet felfüggesztő nyél készítésével indul a munka. Sejtjeik hatszögletűek, mint a méheké (Apis mellifera),
azonban felülről lefelé néznek és vízszintes tájolásúak.
A fészek egyetlen lép, és szabadon függ, nem vonják be védőburokkal.
Más darázsfajoknál (Vespa, Vespula, Dolichovespula fajok) és a lódarázsnál (Vespa crabo) a lépek több sorban, egymás alatt helyezkednek el, és többrétegű papír védőburokkal vonják be. Fészkük alján található a röpnyílás: a ki- és bejárat. A többrétegű papírburok lényegében egy hőszigetelő réteg, ugyanis légkamrákat zár magába, a levegő pedig közismerten jó hőszigetelő.
Ez biztosítja a 30˚C-os hőmérsékletet még hűvösebb időben is.
Túlhevülés ellen úgy védekeznek, hogy vagy szárnyuk rezegtetésével ventillálják a levegőt, vagy vizet hoznak a fészekbe, aminek a párolgása hőt von el.
Mivel a papír nem vízálló, a királynő esővédett helyre építi a fészket. Leginkább a padláson vagy a fák odvában szeretnek fészkelni a papírdarázsfajok és a lódarázs (Vespa crabo) is, más darazsak a föld alá építkeznek, mint például a kecskedarázs (Vespula vulgaris) és a német darázs (Vespula germanica).
Sok próbálkozás után Keller és Volter rájöttek, hogy ha a fadarabot malomkövek közt megőrlik, majd vízben áztatják, akkor megkapják azt a kását, amit a darazsak készítenek. 1850-ben sikerült először ezzel a technológiával egy durva papírdarabot előállítaniuk.
Ezt további technológiai feltalálások, újítások sora követte. Keller találta fel a papírvágó gépet, amelynek segítségével elkészíthető a fakása. Találmányáért megkapta a „Merit of Invention", azaz a Feltalálók Díját.
(Szomor Anikó összeállítása)