A feltámadás titokzatos ereklyéje, a torinói lepel

A katolikus egyház és a világtörténelem egyik legtitokzatosabb ereklyéje, a Krisztus halotti leplének tartott és a torinói Keresztelő Szent János dómban őrzött relikvia eredetével kapcsolatos kiélezett viták mind a mai napig nem jutottak még nyugvópontra. A leplen számos olyan nyomot rögzítettek, amelyek szoros egyezést mutatnak a bibliai szenvedéstörténetben írtakkal.

Az evangélisták írtak először Krisztus halotti lepléről

Jézus Krisztus halotti lepléről elsőként az evangélisták emlékeztek meg. János evangéliumában így írja le, hogy mit látott, amikor a feltámadás hírére a sziklasírhoz sietett:

János evangélista, Leonardo da Vinci festménye Forrás: Origo

„A másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és elsőként ért a sírhoz. Lehajolt, és látta lerakva a gyolcsokat, de nem ment be. Azután odaért Simon Péter is, aki követte őt, és bement a sírboltba. Látta letéve a gyolcsokat és a kendőt, amely a fején volt, nem a gyolcsok mellé helyezve, hanem külön egy helyen, összehajtva. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először érkezett a sírhoz; látta és hitt." (János, 20, 4-8)

A hegyi beszéd Forrás: Wikimedia Commons

Máté szintén említést tesz a halotti gyolcsról:

„József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte" (Máté 27,59) Márk evangéliuma ugyancsak szól a Megváltó holttestét befogadó gyolcslepelről; "Az pedig gyolcsot vásárolt, majd levette Jézust a keresztről, begöngyölte a gyolcsba és sziklába vájt sírboltba helyezte, s a sír bejárata elé követ hengerített" (Márk, 15,46)

Jeruzsálemtől Konstantinápolyig

A Szentíráson kívüli első tudósítás Szent Cirilltől származik, aki Kr. u. 340 körül írt a lepelről mint a feltámadás egyik Jeruzsálemben őrzött tanújáról. 544-ben feljegyezték, hogy a perzsák Edessza elleni támadásának kudarcát a helyiek hite szerint a városban őrzött lepel, azaz a „kép, amelyet nem emberkéz készített" csodás ereje okozta.

Alexander Ivanov festménye Jézusról, ahogy megjelenik Mária Magdolnának a feltámadás után Forrás: Alexander Ivanov / Wikimedia Commons

944 augusztusában a lepel a Bizánci Birodalom fővárosába, Konstantinnápolyba került, ahol mint szent ereklyét őrizték.

A 13. század elején ideiglenesen nyoma veszett a becses relikviának, akkor, amikor 1204. április 13-án a Velence által finanszírozott Bizánc elleni bosszúhadjáratban a keresztesek kifosztották Konstantinápolyt.

I. Theodórosz bizánci császár egykorú portréja Forrás: Wikimedia Commons

I. Theodórosz császár így ír erről III. Ince pápának: „ A velenceiek szétosztották egymás közt a kincseket... ugyanezt tették a franciák az ereklyékkel és a szent lepellel, amelyben Urunk a feltámadás előtt feküdt."

A templomos rend évszázadon át birtokolta a relikviát

Több bizonyíték is arra utal, hogy a 13. században a középkor nagyhatalmú és titokzatos lovagrendje, a templomosok birtokába került az ereklye. 1287-ből származik az a feljegyzés, amelyben Arnaut Sabbatier megemlíti, hogy lovaggá ütési ceremóniáján Krisztus halotti leplére kellett letennie a lovagi esküt.

A torinói lepel a középkor legnagyobb befolyással rendelkező, de egyben a legtitokzatosabb rendje, a templomosok birtokába került a 13. században Forrás: leemage/Pascal Deloche / Godong

Amikor IV. (Szép) Fülöp francia király 1308. október 13-án, péntek éjjel országszerte egyszerre lecsapott a templomos rendházakra, és lefogatta a lovagokat, a rend feloszlatásához és a templomos kincsek megszerzéséhez is ugyanezt használta fel ürügyként. Fülöp a templomosokat „bálványimádással" vádoltatta meg, mivel a lepelre tették le az esküt.

A torinói lepel és az azon látható kontúr alapján rekonstruált test képe Forrás: Origo

A lepel 1453-tól egészen 1983-ig a Savoya-ház tulajdonában volt;

1983-ban II. Umbertó végakaratának megfelelően a római katolikus egyház tulajdonába került.

A titokzatos ereklyét napjainkban a torinói Keresztelő Szent János dómban őrzik.

Háromdimenziós alak képe rajzolódott ki a fényképfelvétel negatívján

A lepel a későbbi évszázadok folyamán a feledés homályba merült.

Secondo Pia milánói ügyvéd és amatőr fotográfus Forrás: Wikimedia Commons

1898. május 25-én Secondo Pia olasz ügyvéd és amatőr fotográfus I. Umbertó engedélyével felvételeket készített a lepelről, amelyen egy alak halvány kontúrjai látszanak. Az első döbbenetes felfedezés Pia felvételeihez fűződik; amikor előhívta a képeket, a negatívon egy térhatású szakállas férfialak jelent meg, ilyen jelenség pedig nem ismert a hagyományos technikával készített képeknél. 1931-ben Giuseppe Enrie már sokkal jobb technikával ismét lefotózta a leplet, és ekkor újabb részletek váltak ismertté; az alak testén korbácsütések, a csuklókon valamint a bokáknál szög ütötte sérülések, a bal mellkas szívtájékán dárdától ütött seb, a homlokon és a fejbőrön pedig tövis okozta hámsérülések váltak azonosíthatóvá. A lepel 1978 után került igazán a figyelem középpontjába, amikor megjelent Ian Wilson magfizikus „A torinói lepel" című könyve. Wilsont különösen a torinói lepel lenvászon szövetének felső rétegeibe „beégett" emberi kontúr keletkezési mechanizmusa izgatta.

Hívővé vált az ateista fizikus a lepel megvizsgálása után

Wilson az oldószerrel is kitörölhetetlen lenyomatról egyértelműen kizárta, hogy azt emberkéz festhette volna rá a vászonra, mint ahogyan azt a leplet hamisítványnak tartók közül sokan vélelmezik.

A torinói lepelről készült felvétel az eredetei állapotnak megfelelően csak halvány kontúrokat mutat (bal oldalon), a fénykép negatívján viszont háromdimenziós, markánsan látható szakállas férfifej jelenik meg Forrás: Wikimedia Commons

A brit fizikus vizsgálatai szerint a test körvonalai egy olyan rendkívül nagy energiájú fizikai folyamat eredményeként égtek bele a lepel anyagába,

amely a legjobban az erős neutronkisüléshez hasonlítható.

(A korábban ateista tudós azt is megvallotta, hogy a lepel vizsgálata után hívővé vált.) Ugyanígy vélekedik Roberto Hedges, aki az Oxfordi Egyetem sugárlaboratóriumában vett részt a lepel radiokarbonos kormeghatározásában.

A Krisztus szobra mellett látható kép a torinói lepel arckontúrjai alapján rekonstruált portré Forrás: Origo

Hedges határozott véleménye, hogy a leplet neutronkisülés érte. Marc Antoni és Arthur Lind „Részecskesugárzás a testből" című dolgozatukban arra a következtetésre jutottak, hogy

az ismeretlen és nagy energiájú sugárzás a testből kiáradva érte a leplet.

Virágpollenek a Golgotáról

Az 1970-es, 80-as évektől számos tudományterület szakemberei a legmodernebb technikai eszközök segítségével komplex vizsgálatokat végeztek a lepel anyagával, és az azon látható alak vizuális, anatómiai és egyéb jellegzetességeivel kapcsolatosan.

Krisztus Poncius Pilátus előtt, fején a töviskoronával. A leplen ugyancsak kimutathatók a töviskorona okozta sérülések Forrás:Wikimedia Commons

A lepel anyagából 49 növényi spórát sikerült kimutatni, ezek közül 14 csak Palesztinára jellemző,

és ebből további 8 olyan halofita endemikus faj, amely kizárólag a Holt-tenger és Jeruzsálem környékén honos. Az 1999-ben St. Louis-ban megtartott 16. Nemzetközi Botanikai Kongresszuson tovább árnyalták az addig megállapítottakat; két faj csak és kizárólag a Jeruzsálem-Hebron régióban él.

Jeruzsálem környékén honos endemikus növény pollenjének mikroszkópos képe, amelyet a leplen találtak Forrás: The Shroud of Turin

A kutatók szerint az egyikből, a Gundelia tournefortii fajnevű tövises növényből készülhetett az a süvegszerűség, amely az alak homlokán és fejtetején kimutatott szúrt sérüléseket okozta. Avinoam Danin, aki a jeruzsálemi Héber Egyetem botanikaprofesszora, Uri Baruchhal, az Izraeli Régészeti Főfelügyelőség pollenszakértőjével együtt vizsgálta meg a leplen található virágporokat.

Egy Jeruzsálem környékén honos virágfaj, amelynek pollenjét a torinói leplen is kimutatták Forrás: The Shroud of Turin

Megállapították, hogy ezek közül az egyik pollen gazdája napszakosan csak délután 3 és 4 óra között nyílik. (Az evangélium szerint Krisztus délután három óra körül halt meg, és a közeledő ünnep miatt a testét rögtön levették a keresztről, és a halotti gyolcsba csavarták.)

A lepel vándorlásáról szóló történelmi forrásokat a pollenvizsgálatok is megerősítették;

anatóliai és dél-francia területről származó növényi polleneket sikerült még kimutatni a Jeruzsálem környékiek mellett.

A közép- és újkori festmények tévesen ábrázolták a keresztre feszítést

A Krisztus keresztre feszítését ábrázoló középkori-újkori festményeken kivétel nélkül a tenyerén és lábfején átütött szögekkel ábrázolják a Megváltót. A leplen viszont ettől eltér a sérülések helye; a szögek nyomai a csuklókon és a bokáknál azonosíthatók.

Forrás: Jesus Wallpapers

Ez felel meg egyébként az ókorban alkalmazott kegyetlen kivégzési módnak,

a tenyereken és lábfejen átütött szögek ugyanis nem tartották volna meg a test súlyát. Az úgynevezett Destot-nyílást az ókori hóhérok még ismerték, de a középkorra feledésbe merült ez a kivégzési mód, erre vezethető vissza a helytelen ábrázolásmód is.

Római korbács nyomai a test kontúrján

Az 1980-as években komputertechnikával feljavított felvételek segítségével azt is sikerült megállapítani, hogy a testet összesen 120 korbácsnyom borítja, amelyeket a hírhedt római flagrummal, a „háromágú macskával" mértek az áldozatra.

A lepelről készített felvétel negatívján jól látható az alak kontúrja a római korbács, a szívtájéki szúrás, valamint a töviskorona nyomaival Forrás: (c) 1978 Barrie M. Schwortz Collection, STERA, Inc.

(A római korbács ágai végén apró fémhorgok voltak, amelyek minden egyes ütésnél beleakadtak a bőrbe, tovább növelve az áldozat gyötrelmeit.) A bal arcféltekén, a járomcsont közelében zúzódásos sérülés nyomai láthatók, ami szintén összhangban áll az evangéliumban írtakkal: „Amikor ezt mondta, az ott álló szolgák közül az egyik arcul ütötte Jézust, és így szólt: Így felelsz a főpapnak?"

Nem festék, hanem vér rajzolja ki a test körvonalait

Jézus a Golgota felé menet háromszor is elesett a kereszt kezeihez kötött vízszintes részének, a patibulumnak a súlya alatt. Emiatt kényszerítették cirénei Simont, hogy segítsen a halálraítélt Jézusnak a kereszt cipelésében. A leplen világosan látszik, hogy a jobb váll nem szimmetrikus a ballal, ami vállficamra utaló nyom.

A torinói lepel lenyomatából számítógépes technikával készített arcrekonstrukció Forrás: The Shroud of Turin

A Szentírás szerint az egyik római legionárius kegyelemből dárdával átdöfte Jézus szívét, amelyből vér és víz folyt ki.

A lepel frontális oldalán jól megfigyelhető a vérszivárgás nyoma.

A vizsgálatok szerint a dárdadöfés átszúrta a tüdőt is, amelyből a vérrel együtt vizenyő folyt ki a sebből. A leplen látható vérnyomok részletes analízisét az 1978-as STRUP vizsgálattal kezdték meg. Walter McCrone szerint olyan vas-oxid-vegyületek mutathatók ki a leplen, amelyek festésnyomra utalnak.

Forrás: Jesus Wallpapers

Ám a részletes és többször megismételt szerológiai analízis szerint a test kontúrját olyan vérnyom rajzolja ki a lepel szövetén, amely az AB vércsoportba tartozik. (Ez a vércsoport elsősorban a közel-keleti népekre jellemző.)

A lepel 1983 óta a római katolikus egyház tulajdonában áll. A leplet egyházi engedéllyel az 1980-as években C-14 radiokarbon kormeghatározásnak vetették alá Forrás: Pinterest

Dr. Giovanni Tamburelli, a Torinói Egyetem kutatója számítógépbe táplálta az emberi vér paramétereit, hogy kimutassa a leplen található összes vérnyomot. Az arcon szabad szemmel nem látható hajszálerekből származó vérnyomokat talált. Ennek alapján pedig kizárta annak a lehetőségét, hogy a képmás létrejöttében emberi kéz játszhatott közre.

Parázs vitákat gerjesztettek a radiokarbonos kormeghatározás eredményei

A lepel tulajdonosa, a római katolikus egyház 1988-ban hozzájárulását adta ahhoz, hogy három független sugárlaboratórium elvégezze a lepelből kivágott minták C-14 szénizotópos radiokarbon-kormeghatározást. Egyenként három, jelölés nélküli mintát küldtek el az oxfordi, a zürichi és egy arizonai laboratóriumnak.

Kutatók vizsgálják a különleges tulajdonságokat mutató relikviát Forrás: The Shroud of Turin

A kormeghatározást végzőknek arról sem lehetett tudomásuk, hogy mit vizsgálnak.

Mindhárom laboratórium arra az eredményre jutott, hogy a lepel 1200 és 1304 között keletkezett.

A lepel valódiságát megkérdőjelezők mind a mai napig ezt tekintik a döntő érvnek amellett, hogy a torinói lepel hamisítvány.

A torinói lepel közszemlére tétele 1613-ban (egykorú rézmetszet) Forrás: akg-images / De Agostini Picture Lib. / De Agostini Picture Library/Akg-Images / De Agostini Picture

Ezzel szemben az olasz ENEA országos sugárlaboratórium olyan eredményre jutott, amely szerint a leplen található képhez hasonlót a mai legmodernebb laboratóriumi technikákkal sem lehet előállítani, középkori módszerekkel pedig teljességgel lehetetlen.

A torinói leplen látható alak lenyomata alapján elkészített testrekonstrukció Forrás: Pinterest

Mások az oxfordi, zürichi és arizonai mérések kétséget kizáró bizonyosságát azzal kérdőjelezik meg, hogy az 1532-ben keletkezett tűzben a lepel megpörkölődése eleve kizárja a pontos radiokarbon-kormeghatározást.

Forrás: The Shroud of Turin

A lepel alapanyagát vizsgáló textilszakértők az anyagból és a szövési technikából pedig

szinte kivétel nélkül a Kr. u. I. századra teszik a szövet előállítását, megjegyezve,

hogy a szövési stílus a korabeli Palesztinára volt jellemző. Gilberto Raes, a Genti Egyetem kutatója határozottan kizárta a szövetanyag középkori eredetét.

Poncius Pilátus pénzérméi a szemeken

Az egyik igen érdekes eredmény Francis Filas jezsuita történészprofesszor felfedezéséhez kapcsolódik. Filas-nak az 1978-ban készített 3D felvételek tanulmányozásánál feltűnt, hogy a fejlenyomaton szokatlanul nagyok az alak szemei.

A torinói Keresztelő Szent János-dóm, a lepel őrzési helye Forrás: Pinterest

Számítógépes technikával feljavította és erősen kinagyította a szemeket, megállapítva, hogy azokat két pénzérme takarja.

Az arc lenyomata a torinói leplen Forrás: AFP/Joseph Eid

További komputeres vizsgálatokkal sikerült a pénzérmék azonosítása is;

az egyiken kivehető hajlított augur-bot (az augurok római madárjós papok voltak), valamint a rekonstruált görög nyelvű felirat (Tiberias kaiserios, azaz Tiberius császáré) alapján megállapították, hogy az úgynevezett provinciális érméket Kr. u. 26 és 31. között Júdea prokonzulja, Poncius Pilátus verette. A lepel valódisága vagy hamisítvány jellege körüli szenvedélyes vita azonban nem akar elülni.

A lepel őrzési helye a torinói dómban Forrás: Origo

Legutóbb Charles Freeman brit történész állt elő azzal a teóriával, hogy a torinói lepel nem egyéb, mint a középkorban passiójátékokhoz használt kellék. A brit kutató ezt a hipotézisét számos, a halotti leplet ábrázoló középkori és újkori festmény, illetve metszet képének az analíziséből vezette le, igaz, hogy ezek a természettudományos módszerekkel elvégzett vizsgálatok által felvetett, illetve nyitva hagyott kérdésekre nem adják meg a választ.

II. János Pál pápa imádkozik a torinói Szent János-katedrálisban őrzött torinói lepel előtt Forrás: Origo

A római katolikus egyház felfogása szerint a hit nem ereklyék kérdése. 1989-ben II. János Pál pápa a torinói leplet „valóságos relikviának" minősítette. Hogy kit mi győz meg, illetve miben hisz, az már a lepel eredetén túlmutató kérdés.