A munkát és a szeretteiket is egy virtuális világba teszik. Ha megszűnik az internetes élet, akkor kedvetlenek, már-már depressziósak lesznek. Nem találják a helyüket a világban. Nem tudnak mihez kezdeni azokban a percekben, amiket általában arra használnak ki, hogy ránézzenek a kijelzőkre. Ez mind jellemző az alkalmazásfüggőkre.
Ez az elmúlt években kialakult új pszichológiai probléma. Sokszor lehetett már hallani, hogy valaki játékfüggő lesz. Ez is ugyanúgy működik, mentálisan folyton a telefonokra és a közösségi médiára fókuszál az agy.
Vannak már speciális terapeuták, akik segíthetnek legyőzni a betegséget.
Ezek a terapeuták hasonló munkát végeznek el a közösségi oldalak függőivel, mint amiket egy elvonón végeznek. Beszélgetésekre és tanácsadásokra alapul, de adnak feladatokat is hozzá. Elküldik a betegeket olyan helyszínekre és programokra, ahol nem tudják a telefonjukat a kezükben tartani állandóan. Belekényszerítik őket újra a valós közösségekbe.
Kiszakítják őket a már megszokott „okos” életből.
A közösségi oldalaktól való függés egy szinten van a számítógépes játékok okozta függőséggel. A legnagyobb a Snapchat- és Facebook-függők társasága. Állításuk szerint sokkal rosszabb és nehezebb kezelni ezt az állapotot, mint mondjuk egy alkohol- vagy drogfüggést.
Az ezzel küzdőknek vezetés, evés és munka közben is a kezükben van a telefon. Folyton arra figyelnek, koncentrációs képességük széthullik.
Egy ilyen terapeuta óránként 150 dollárt kér el, de van hosszabb kezelés is, ami 500 dollárba kerül, és több napos, mint egy tábor.
A terapeuták azon dolgoznak együtt a betegekkel, hogy visszaállítsák a páciensek fejében a telefon eredeti funkcióját. A kezelés heti egy alkalmas, és legalább fél évig tart. Mint ahogyan más függőségeknél, először be kell ismerni a függőséget. Mert ha tagadják, akkor a kezelések is komolytalanokká válnak és haszontalanok lesznek. A terapeuták csak akkor tudnak segíteni, ha azt a függő is akarja.