"A szupernóvák csak bizonyos feltételek mellett alakulnak ki, ha ezek fennállnak, akkor egy nagyon látványos és messzire ható eseményként következik be a csillag halála" - mondta el Luca Fossati, a Grazban lévő osztrák űrkutatási hivatal (IWF) munkatársa. A robbanás maradványai révén vissza lehet tekinteni a csillagok és a bolygók keletkezésének és az elemek létrejöttének történetébe.
Hosszú ideig abból indultak ki a tudósok, hogy a szupernóvák olyan csillagokból alakulnak ki, amelyek tömege legalább nyolcszorosa a Napénak. A csillag felrobban és egy utolsó intenzív fellobbanást követően összeomlik. Ha egy csillag ilyen látványos módon hal meg, kémiai elemek is keletkeznek.
A csillagászok időközben rájöttek, hogy a kisebb tömegű csillagok halálát is kísérheti szupernóva bizonyos körülmények között. Ennek kiindulópontja lehet például egy kettős csillagrendszer léte. Ha a kettős csillagrendszerben egy nagy tömegű csillag szupernóvaként felrobban, a robbanáskor kialakuló felhő súlyos anyagokkal szennyezheti be a kísérő csillagot.
"A robbanás után a nagy tömegű csillag neutroncsillagként marad hátra, miközben társánál a szupernóva maradványai ismerhetők fel" - emelte ki Fossati. A csillagász annak a nemzetközi kutatócsoportnak a tagja, amely felfedezett egy csillagot, amely nyilvánvalóan nagy tömegű partnercsillaga szupernóva-robbanása révén erőteljesen szennyeződött kalciummal.
A napszerű égitestet a Földtől 9100 fényévnyi távolságra, az RCW 86-os emissziós ködben fedezték fel, amely az időszámítás szerint 185-ben kínai kutatók által felfedezett szupernóva maradványa. A tudósok ebben a ködben egy neutroncsillagot is felfedeztek, valószínűleg ebből alakulhatott ki a szupernóva.
Ez az első alkalom, hogy ilyen kettős csillagrendszert találtak egy szupernóva maradványában - számoltak be a moszkvai Lomonoszov Egyetem tudósai és német, amerikai, valamint osztrák kollégáik a Nature Astronomy című szaklapban. A spektrumelemzés szerint a kísérő csillag fémekben gazdag és rendkívül sok benne a kalcium. Ez ellentmond a szupernóvák klasszikus keletkezéselméletének és különleges körülményekre enged következtetni. Eszerint még az eddig véltnél kisebb tömegű csillagok is képesek szupernóva-robbanást kiváltani.
A kutatócsoport szerint a szupernóva előcsillaga valóban a Napnál nyolcszor nagyobb tömegű volt, élete során azonban a gravitáció hatására tömege nagy részét átadta "kisebb testvérének". Mikor elérte a Nap tömegének 2-3-szorosát, felrobbant. Ezután kevesebb mint másfélszeres Naptömegű mag maradt hátra belőle.