Sokkoló amatőr felvétel mutatja be azt a pillanatot, amikor egy 6 láb (1,8 méter) hosszú homokszínű dajkacápa megmarja azt a 29 éves ausztrál férfit, aki azért ugrott a vízbe a hajójukról,
hogy szórakozásból kötelet hurkoljon a ragadozó farkára.
A fedélzeten tartózkodó társaság jó mókának vélte társuk kísérletét, legalább is ezt bizonyítja az ide beágyazott videón a háttérből hallható jóízű nevetgélés.
A vidám társaságnak azonban hamarosan arcára fagyott a jókedv, amikor a néhány másodperces forgolódó küzdelem után a védekező dajkacápa társuk jobb combjába harapott. A „hőst", Josh „Ferett" Neille-t kórházba kellett szállítani felelőtlenül szerzett, és erősen vérző sérülésével.
A jobb combot ért harapás okozta sérülést a Weipa Hospital traumatológiai osztályán látták el. Az eset május 6-án történt , Queensland tartomány északi partvidékén, Ausztráliában.
„Gyors és meggondolatlan döntés volt részemről, rájöttem, hogy hülyeséget csináltam"- nyilatkozta bűnbánóan az eset után Josh Neille. Valószínű társaihoz hasonlóan úgy gondolta, hogy a jámbor és unoffenzív fajként ismert dajkacápával könnyű dolga lesz.
Sajnos, a sok-sok baleset tanulsága ellenére sem hajlandóak tudomásul venni egyesek, hogy nem csak a jól ismert nagy fehér, a tigris vagy a bikacápa haraphat csúnyán,
hanem a veszélytelennek tartott fajok is komoly sérülést okozhatnak.
Volt már arra is precedens, hogy az alig 60 centiméteres átlagtesthosszal rendelkező – az Adriai-tengerben is honos – kispettyes macskacápa (Sylicorhinus canicula) okozott a harapásával csúnya kézsérülést, egy vele „játszadozni" kívánó felelőtlen búvárnak. Minden olyan agressziót, amelyet direkt vagy indirekt emberi magatartás, ráhatás vált ki, a szakirodalom egységesen az úgynevezett provokált cápatámadások közé osztályozza.
A szőnyegcápák rendjébe (Orectolobiformes) sorolt dajkacápa-félék családjához (Ginglymostomatidae) tartozó fajok ( jelenleg három dajkacápa fajt tart számon a tudomány) közepes, illetve nagytestű cápák, amelyek a világtenger trópusi, illetve szubtrópusi területein élnek a parti öv sekély vizeiben.
A dajkacápák többnyire fenéklakó életmódot folytatnak és a sekély tengeraljzaton élő puhatestűek, rákok, tüskésbőrűek, illetve kisebb csontos halak alkotják táplálékukat.
Egyik fontos anatómiai jellegzetességük, a más cápaféléknél hiányzó rövid tapogatóbajusz.
A család legméretesebb faja, a közönséges dajkacápa (Ginglymostoma cirratus) elérheti a 4,2 méteres maximális testhosszúságot is.
Ez utóbbi faj elsősorban az atlanti térség trópusi területein fordul elő. Az ausztrál férfit megsebesítő homokszínű dajkacápa (Nebrius ferrugineus) maximális testhossza 3,2 méter.
Ez utóbb kifejezetten indo-pacifikus trópusi cápafaj,
amely a dél-afrikai Kwazulu-Natal tartománytól a Vörös-tengeren és a Maldív-szigeteken át Pápua Új-Guineáig, illetve Ausztráliáig és Francia Polinéziáig terjedt el.
Zsákmányát elsősorban tengeri csillagok, puhatestűek, köztük lábasfejűek, polipok és kalmárok, valamint a korallzátonyokon élő korallhalak alkotják.
Békés természetű cápafaj, amely, ha nem provokálják, soha sem támad az emberre.
Csillagszerűen csipkézett fogai azonban súlyos, roncsolásos sérülést okozhatnak az őt háborgató felelőtlen embereknek. Fogságban is jól tartható, akváriumi körülmények között a gondozóival amolyan „kutya-gazda" viszonyt alakít ki.
Viszonylag nagyobb mérete sem menti meg azonban a vérengző fajtársaitól,
számos megfigyelés igazolja, hogy a nagy pörölycápa (Sphyrna mokarran) és a bikacápa (Carcharhinus leucas) rendszeresen, míg a tigriscápa (Galeocerdo cuvier) alkalmilag vadászik rá.
A dajkacápák kifejezetten trópusi fajok, így képviselőik nem honosak a hozzánk legközelebb fekvő Földközi-tengerben.