Múlt hét kedden egy cetlesre kifutott kirándulóhajó kapitánya arról értesítette a Newport Beach-i vízimentőket, hogy az áramlatok egy hatalmas, közel 18 méter hosszú, elpusztult hosszúszárnyú bálna (Megaptera novaeangliae) tetemét sodorják a part felé. Az elhullott és a bomlási gázoktól felfúvódott cet tetemét a Dana Pointtól mintegy 14 tengeri mérföldre (25,9 kilométerre) fedezték fel.
A riasztás vétele után megszervezték a part felé sodródó dög elvontatását.
Newport Beach a Kalifornia állam déli részén fekvő Orange County (Orange megye) híres fürdővárosa, amely különösen a szörfösök körében népszerű.
A kellemes, mediterrán éghajlatnak köszönhetően egész évben jelentősnek mondható a tengerparti turizmus.
Mivel a bomló bálnatetem kisodródása a strandra komoly egészségügyi probléma forrása lehet, ezt megakadályozandó futott ki az óceánra az a hajó, amelynek az elhullott cet partközelből való elvontatása volt a feladata.
A vízen sodródó, elpusztult hosszúszárnyú bálnáról a Long Beach-i Cápakutatási Laboratórium (Shark Lab) munkatársai is hírt kaptak. Az intézet kutatói rendszeresen monitorozzák a kaliforniai partvidék cápapopulációját.
Egy-egy elpusztult cet teteme valóságos éléskamrának számít a nyílt vízi cápafajok számára
– nyilatkozta Ryan Logan, a Shark Lab munkatársa. A cápák a tengerek "utcaseprőiként" fontos szerepet játszanak az elhullott tengeri állatok tetemeinek eltakarításában.
Miközben vontatókötélre vették az óriási bálna tetemét, hirtelen egy 4,8 méter hosszú nagy fehér cápa (Carcharodon carcharias) bukkant fel a mélyből, és rávetette magát az igencsak könnyű prédára.
Mintegy tíz percen át falatozott a bálna teteméből, majd ismét eltűnt a mélyben.
A csak nagyon ritkán észlelhető táplálkozást a szakemberek a hajó fedélzetéről az ide beágyazott videóra rögzítették.
A potya zsákmány által odavonzott közel 5 méter hosszú nagy fehér egy nőstény volt, méghozzá a vemhesség igencsak előrehaladt állapotában – erősítette meg Ryan Logan a Shark Lab kutatóinak megfigyelését.
A nagy zsírtartalmú cetszalonna kiváló és kalóriadús táplálék a cápák számára.
„Miközben a bálnából lakmározott, szinte látszott, hogy mennyire boldog és elégedett a könnyű prédától" – jegyezte meg Ryan Logan.
Logan és Michael Domeier tengerbiológus, a Marine Conservation Science Institute igazgatója elmondták, hogy
évente átlagosan 1000 cápát jelölnek meg a kaliforniai partvidéken,
túlnyomó többségében a nyílt tengeri életmódot folytató röviduszonyú makócápákat (Isurus oxyrinchus) és kékcápákat (Prionace glauca).
Noha a kaliforniai partvidék a nagy fehér cápák egyik legfontosabb előfordulási területe (úgynevezett radiánspont), más fajokhoz képest még itt is csak nagyon ritkán lehet megfigyelni ezeket az állatokat. A nagy fehér cápa opportunista ragadozó, a kifejlett egyedek nagy testű zsákmányt, úszólábúakat, delfinféléket vagy méretes csontos halakat ejtenek el.
Ugyanakkor a megfigyelések – mint a mostani dokumentált eset is – azt bizonyítják,
hogy a nagy fehér cápa sem veti meg a dögevést.
A hosszúszárnyú bálnák szezonálisan nagy egyedszámban figyelhetők meg az észak-amerikai kontinens nyugati partvidékén, amikor évszakos vándorlásuk során a meleg trópusi vizekből az Alaszka környéki hideg tengeri területekre vonulnak.