Mégiscsak létezhet a Napnak egy elveszett ikertestvére

A Napnak valószínűleg létezik egy ikertestvére – állítja egy meglepő kutatás.

Évtizedekkel ezelőtt született egy elmélet arról, hogy a Napnak van egy „gonosz ikertestvére”, amely gravitációs hatásával időközönként eltérít egy rakás üstököst az eredeti pályájáról és a Föld felé irányítja az eltévelyedett objektumokat. A bolygónkba csapódó kométák ezt követően tömeges kihalásokat idéznek elő, ezért a csillag a bosszú istennője után a „Nemezis” nevet kapta.

Egy új tanulmány arra világít rá, hogy a fenti elképzelés korántsem rugaszkodik el annyira a valóságtól, mivel a Naphoz hasonló csillagok többsége úgynevezett „társcsillagokkal” jön a világra – írja a Space.com csillagászati hírportál.

Igen, azt állítjuk, hogy régen nagy valószínűséggel létezett egy Nemezis nevű csillag”

– mondta Steven Stahler, a kaliforniai Berkeley Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője.

Az viszont minden bizonnyal nem igaz, hogy a Nemezis valóban „rosszindulatú testvér” lenne, mivel évmilliárdokkal ezelőtt elszakadt a Naptól és a Tejútrendszer csillagpopulációjának részévé vált, állítják a kutatók.

Csillaggyár 600 fényévre

A több csillagból álló rendszerek – mint például a három csillagot tartalmazó Alfa Centauri is – gyakoriak a galaxisunkban. Olyannyira, hogy egy számítógépes szimuláció szerint csaknem minden csillag, születésekor rendelkezik legalább egy társsal.

Az elmélet alátámasztásához Stahler és kollégái a Perseus molekuláris felhőt vizsgálták, amely valóságos „csillaggyárként” működik 600 fényév távolságra Földünktől.

A megfigyeléseket a tudósok a 27 rádiótávcsőből álló Very Large Array és a James Clerk Maxwell Teleszkóp segítségével végezték. Az eredmények alapján 55 fiatal csillag 24 többcsillagos rendszerben foglal helyet (többségük bináris, azaz a rendszert két csillag alkotja), míg 45 csillag magányosan tengeti idejét a kozmoszban.

„A kulcs jelen esetben az, hogy ilyen szisztematikusan még soha senki nem vizsgálta a rendkívül fiatal csillagok és az őket gyártó felhők kapcsolatát” – mondta Stahler.

A csillagászok azt találták, hogy az összes „széles bináris” rendszer – ahol a csillagok közötti távolság legalább 500 CsE (1 CsE = 150 millió kilométer) – nagyon fiatal.

Az idősebb bináris rendszerek ellenben sokkal kompaktabbak.

Egy bináris rendszer fantáziarajza Forrás: NASA/JPL-Caltech

Az esetek 60 százalékában a csillagok szétválnak

A tudósok ezt követően több statisztikai modellt is lefuttattak. Az eredmények alapján arra jutottak, hogy kezdetben minden csillag „széles bináris” formában kezdte pályafutását. Körülbelül egymillió év alatt ezek a rendszerek vagy összezsugorodtak, vagy szétestek – utóbbi esetben a rendszerben lévő csillagok magányossá váltak.

A számítások alapján a binárisnak induló rendszerek 60 százaléka szakad szét, a benne lévő csillagok pedig külön folytatják életüket.

Feltételezhető, hogy ez játszódott le a Nap és a Nemezis esetében is, állítja a publikáció, ami a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society című szakfolyóiratban jelent meg.