Az ősi kelta temetkezési helyeket valahogy mindig misztikum lengte körül. Az Invernesshez közeli Clava Cairns (Clava Kőhalmok) sokáig csupán a másodhegedűs szerepét tölthette be a sokkal híresebb és népszerűbb szomszédja, a Culloden csatamező mellett.
(A 18. században itt gyilkolták le a skót klánokat egy olyan, mindössze 45 percig tartó, vesztes csatában, amely örökre megváltoztatta az itt élők életét)
Három éve azonban minden megváltozott, amikor 2014-ben megjelent Diana Gabaldon regénye.
Az Outlander könyves és később televíziós sorozatként elért kirobbanó sikere után egyre több turista vette fel a bakancslistájára ezt a bronzkori, kövekkel teli temetőt. A történetben szereplő, kitalált Craigh na Dun köveket ugyanis pontosan ez a hely inspirálta.
A világszerte elsöprő sikert aratott történetben a női főszereplő, Clare Randall és férje Inverness környékére utazik nyaralni, akik egy druida szertartás tanúi lesznek a Craigh na Dun névre hallgató, misztikus állóköveknél.
Eleinte nem értik a szertartás jelentőségét, de amikor Claire másnap visszatér, lenge szellő kerekedik és az egyik lapos kő szinte hívogatja (furcsa hangokat hall kiszűrődni a kövekből), hogy lépjen hozzá közelebb. Amikor Claire kíváncsian hozzáér, egy hirtelen jött időutazásban lesz része: az 1945-ben, a második világháborúból ébredező Skóciából visszacsöppen a véres háború sújtotta 1743-as évbe.
Miközben ismeretlen erők a múltba sodorják, megismer egy ifjú skót harcost, Jamie Frasert, akivel végül közösen vesz részt az angolok elleni harcban.
A romantikus kalandsorozat sok valós történelmi tényen alapuló háttérrel rendelkezik,
és nem véletlen, hogy a könyv a New York Times bestsellere lett, miközben a kritikusok javának elismerését is elnyerte.
– Csodálatos látni a Clava Cairns-nál az „Outlander-effektust", ami annyira érdekessé teszi a látogató számára ezeket a kőhalmokat. Ám ezen a misztikus helyen sokkal több minden van, mint pusztán az Outlander történettel való kapcsolat – mutat rá a skót Felföld szépségeit taglaló True Highlands Blog.
A történelem szerelmeseinek lenyűgöző betekintést nyújt az ősök titokzatos életébe.
A Clava Cairns kőkörei és temetkezési kamarái ugyanis 4000 évre, egészen a bronzkorba nyúlnak vissza. A temető azonban nem a helyszín legkorábbi ismert felhasználása.
A régészek az ásatások során nem csak a temetkezés, hanem a gazdálkodás nyomait is megtalálták. Feltételezik, hogy az egykori gazdasági épületek egy részét újrahasznosították, és beépítették a temetkezési helybe.
Ma a Clava Cairns maradványait két különálló helyszínen találhatjuk. A fő helyszín, a Clava Balnauran, csendes, fákkal körbezárt környezetben terül el. Három nagy kelta temetkezési kőhalomból (cairn) áll, és mindegyiket egy-egy kőkör veszi körül. A kőhalmok közül kettő egyfajta átjárót alkot, ahonnan a központi temetkezési kamra könnyen megközelíthető egy keskeny folyosón keresztül.
A két járat között található a középső temetkezési üreg.
A kőhalmokon és a köveken rejtélyes jelöléseket láthatunk: a kehely és a gyűrű szimbóluma gyakorinak számított ebben az időszakban. Sajnos ennek az ősi művészetnek a valódi jelentése az elmúlt négyezer évben teljesen feledésbe merült, így a kutatók csak találgatni tudják a jelentésüket.
A második, kisebb helyszín, a Clava Milton rövid távolságra fekszik a fő kőhalmoktól.
Kevésbé gyakorol drámai hatást a szemlélőjére, mint a Clava Balnauran, de még így is impozáns: magányos kőből, további kőhalmokból és egy jóval később hozzáépült, középkori kápolna romjaiból áll.
A Clava Cairns-ban végzett ásatások megerősítették, hogy az első építése után ezer évvel úgymond újrahasznosították. Ebben az időben újabb temetkezési rítusokat végezhettek a területen, ahol további műemlékeket is emeltek. Napjainkban egy gyűrűháló maradványait találhatjuk a fő helyszínen, valamint a már említett kápolna romjait Clava Miltonban.
A temető ilyen mértékű továbbépítése pedig azt sugallja, hogy Clava Cairns hosszú időn át fontos helynek számított az időszámításunk előtt kétezer évvel élt emberek számára.
Az itt eltemetettekről azonban egyelőre elég kevés információ áll a tudósok rendelkezésére,
ugyanis az idő vasfoga, illetve az amatőr és hivatásos régészek jelentős károkat okoztak a túlzásba vitt ásatásokkal.
A szakemberek annyit azonban tudni vélnek, hogy mindössze egy vagy két temetés történhetett minden egyes kőhalmon belül. Emellett az a hatalmas erőfeszítés, amelyet egykor a titokzatos temető megépítését jellemezte, arra utal, hogy az itt eltemetett emberek valószínűleg komoly társadalmi státusszal rendelkeztek.
A Clava Cairns-t a helybéliek szerint a legjobb tiszta téli napokon megtekinteni.
Ilyenkor a nap titokzatosan csillan meg a kövek mögött.
Amint az alacsony, varázslatos téli napsugár beborítja a helyet, arany fényt sugároz a kövekre és a kőhalmokra.
A kövek ennyire összehangolt elhelyezése azt sugallja a szemlélőnek, hogy ez nem lehet a véletlen műve:
szinte megkomponálják a naplementét, ami azt feltételezi, hogy alkotói valódi tervezéssel és pontossággal építették meg ezeket. Mindez lenyűgöző és gyorsan tovaröppenő pillantást enged a múltba.
Egy olyan időbe, amikor őseink a napkeltével és a nap állásával, illetve a hold ciklusával és az évszakok változásával összhangban éltek. Igazi időutazás, bár kétségtelenül nem az 1743-as skót hegyvidékre.