Az Amerikai Egyesült Államok máig egyik legnépszerűbb elnöke, John F. Kennedy 1963. november 22-én Dallasban merénylet áldozatául esett. A gyilkosság híre mélyen megrázta az amerikai közvéleményt. A fiatal elnök, aki alig 43 évesen jutott be a Fehér Házba, az elődjeitől jelentősen eltérő új stílust honosított meg az amerikai és a nemzetközi politikában.
Kennedy nem csak stílusban, hanem abban is eltért a hidegháborús korszak addigi elnökeitől, Harry Trumantól és közvetlen elődjétől Dwight D. Eisenhowertől,
hogy velük szemben felismerte és ki is használta a televízió adta óriási lehetőségeket.
Nem véletlen, hogy Kennedy lett az amerikai történelem első „celeb" elnöke, aki imádott a televízióban szerepelni, szívesen vette a bulvársajtó érdeklődését is, és roppant népszerűségnek örvendett a hölgyek körében.
Az új és populáris stílus ellenére azonban az Egyesült Államok 34. elnöke igazi hidegháborús amerikai politikus volt, aki minden külpolitikai kérdést az amerikai érdekek alapján, és a kelet-nyugati szembenállás tükrében vizsgált meg. Higgadt, ám roppant határozott fellépésének köszönhetően sikerült megakadályoznia az atomháború rémképét felvető 1962-es kubai rakétaválság eszkalálódását, 1963 októberében pedig tető alá hoznia a szovjet-amerikai szembenállást korlátozó első atomcsendegyezményt.
Nem véletlen, hogy a rendkívül népszerű elnök elleni merénylet valósággal sokkolta az amerikai közvéleményt.
Mivel kemény harcot hirdetett az amerikai bűnszervezet, a Cosa Nostra ellen, és nem csinált titkot abból sem, hogy mindent megtesz Fidel Castro kubai kommunista rendszerének megdöntéséért, illetve - Truman szellemében - a szovjet befolyás visszaszorításáért, már közvetlenül a dallasi elnökgyilkosság után
számtalan konspirációs elmélet született arról, hogy az elnököt a maffia bérgyilkosai, vagy a KGB ügynökei, esetleg Fidel Castro titkosszolgálata ölték meg.
Amit senki sem akart elhinni, az a Warren-jelentés konklúziója, a magányos merénylő teóriája volt.
Már a dallasi merénylet napján, 1963. november 22-én este, Kennedy alelnöke, Lyndon B. Johnson az Air Force One, az elnöki különgép fedélzetén letette az amerikai alkotmány szerinti elnöki esküt.
A Fehér Ház élén a meggyilkolt elnököt váltó
Johnson egyik első intézkedésével felállította a merénylet kivizsgálásával megbízott testületet,
amelynek élére Earl Warren főbírót, a szövetségi Legfelsőbb Bíróság elnökét állította. A „Kennedy elnök meggyilkolását kivizsgáló elnöki bizottság" hivatalos elnevezést viselő testület - amely Warren-bizottságként vonult be a történelmi köztudatba-, november 29-én kezdte meg munkáját.
A bizottság rövid úton megkapta a képviselőház és a szenátus közös felhatalmazását arra, hogy tanúkat idézhessen maga elé, meghallgatásokat foganatosítson, és bizonyítékokat szerezzen be az elnök elleni merénylet körülményeit feltáró jelentésének összeállításához.
A Warren-bizottságban tagságot kapott többek között Gerald Ford republikánus képviselő, az Egyesült Államok későbbi elnöke, Allen W. Dulles, a Központi Hírszerző Ügynökség, a CIA Kennedy által menesztett elnöke, Richard B. Russel demokrata párti szenátor, John Shermann Cooper konzervatív republikánus szenátor, volt indiai nagykövet, és a meggyilkolt elnök tanácsadója, John J. McCloy bankár, Johnson befolyásos texasi köre, az úgynevezett 8-F egyik tagja is.
A Warren-bizottság első ülését 1963. december 5-én a washingtoni Nemzeti Levéltár (National Archive Building) második emeleti nagytermében tartotta meg. A bizottság zárt ajtók mögött végezte munkáját, ám hivatalosan nem voltak titkosak az ülései.
A testület kizárólag az FBI, a Szövetségi Nyomozóiroda (Federal Bureau of Investigation) valamint az USSS, az Egyesült Államok Titkosszolgálata (United States Secret Service) jelentéseire, meg a Warren-bizottság által jónak látott és megidézett tanúk vallomására építette jelentését. A rendelkezésre álló dokumentumok szerint a bizottság összesen 552 személy meghallgatását találta szükségesnek, így többek között az elnököt, Johnsont, valamint Oswald lakóházának házfelügyelőjét is kihallgatták.
. „... A meghallgatások a nyilvánosság kizárásával folytak, hacsak a bizottság előtt megjelenő tanú nyílt meghallgatást nem kért. Ezt egy tanún kívül senki nem igényelte ..." – idézi Vincent Bugliosi a Kennedy-gyilkosság hátteréről írt, 2007-ben New Yorkban kiadott The Assassination of President John F. Kennedy című könyvében. Az összesen 889 oldalas bizottsági jelentést a testület vezetője, Earl Warren főbíró 1964. szeptember 24-én adta át a Fehér Házban Johnson elnöknek.
A jelentést három nappal később, az elnök utasítására teljes terjedelmében nyilvánosságra hozták.
A Warren-bizottságnak az volt a végkövetkeztetése, hogy Lee Harvey Oswald három lövéssel egymaga ölte meg Kennedyt, illetve sebesítette meg az elnöki autóban utazó John Conolly texasi kormányzót. A testület Kennedy elnök feltételezett merénylőjét, Lee Harvey Oswaldot az 1964 november 24-én a dallasi kerületi rendőrség alagsorában pisztolylövéssel meggyilkoló Jack Ruby esetében is a magányos gyilkos teóriáját osztotta, arra a következtetésre jutva, hogy Rubynak sem lehettek cinkosai.
Végül a Warren-bizottság kategorikusan kizárta azt a lehetőséget, hogy az elnök elleni merénylet hátterében akár hazai, akár külföldi összeesküvők állhattak volna.
A Warren-bizottság ez utóbbi megállapítását többek között az FBI akkori főnöke J. Edgar Hoover 1964. május 14-én megtett vallomására alapozta, aki a konspirációval kapcsolatos feltételezésekre a következőket nyilatkozta a testület előtt:
„Először: az elnököt Oswald lőtte le. Másodszor: semmiféle fajtájú, jellegű és természetű összeesküvéssel nem, nem állott kapcsolatban. Semmiféle összeesküvésre nincs szemernyi bizonyíték sem." (Forrás: Mark Lane: Elsietett ítélet, Budapest, 1976, Európa Könyvkiadó)
Az összefoglaló jelentés, valamint nyilvánosan hozzáférhetővé tett 15 kötetnyi tanúvallomás és további 11 kötetnyi egyéb írásbeli bizonyíték Johnsonnak történt átadása után két hónappal később,
1964 november végén a Warren-bizottság újabb 26 kötetnyi dokumentumot adott át
a Kennedy-gyilkossággal kapcsolatosan, ám ezeket már 75 évre titkosították.
Amíg a közvélemény jelentős része megnyugvással vette tudomásul a Warren-jelentés összeesküvés lehetőségét elvető, és magányos merénylőre vonatkozó végkonklúzióját, addig egyesek- így köztük Silvan Fox, Harold Weisberg, Thomas Buckanen, Edward Epstein, Mark Lane, Fred Coock, Ioachim Josten, - a hozzáférhetővé tett dokumentumok nyilvánosságra hozatala után rámutattak a Warren-jelentés számos ellentmondásra, illetve a testület által foganatosított bizonyítás súlyos hiányosságaira.
A magányos merénylő teóriájával kapcsolatosan már a kezdetektől fogva több olyan, ezt megkérdőjelező tény merült fel, amely felett a Warren-bizottság átsiklott. Az elnök életét kioltó halálos lövés(ek) a dallasi Elm és a Houston Street sarkán álló tankönyvraktár mellett dörrentek el. Itt az elnöki konvoj limuzinjai, az éles kanyar miatt kénytelenek voltak lelassítani, nagyjából 15 km/órás sebességre. Ekkor, helyi idő szerint 12 óra 30 perckor csattant el az első lövés.
A hatalmas zűrzavarban az elnöki limuzin felgyorsított, majd a merénylet helyszínéről egyenesen a Parkland Memorial kórházba hajtott a végzetesen megsérült Kennedyvel, ahol egy órával később az elnök belehalt fejsérülésébe.
A környéket perceken belül megszállták a nyomozók és a biztonsági emberek.
A szemtanúk közül többen határozottan azt állították, hogy a raktárépületből adták le a lövéseket, mások szerint azonban az átellenben lévő pázsitos dombról tüzeltek.
Sokan három, de egyesek hat lövés hangjára emlékeztek.
Howard Bronnan kazánszerelő, aki pont a tankönyvraktárral szemben ült az út szélén az elnöki konvojra várva, azt állította, hogy a lövések a raktárépület ötödik emeletéről jöttek. Az első dörrenés után feltekintve egy férfit látott a legszélső ablakban, ugyanazt, aki néhány pillanattal korábban kitekintett onnan.
A szemtanú vallomása alapján a nyomozók azonnal felrohantak a raktár ötödik emeletére, ahol kartondobozok mögé elrejtve találtak egy puskát, amelyről Seymour Weitzman azonnal megállapította, hogy német gyártmányú 7,65-ös Mauser.
A másnapi sajtótájékoztatón azonban nem ezt, hanem egy másik puskát, a már az első világháborúban is használt ósdi olasz Manlicher Carcanót mutattak be úgy, mint az elnök életét kioltó gyilkos fegyvert.
Nem meggyőző a Warren-jelentésnek az a megállapítása sem, hogy csak három lövés történt, illetve mindhárom lövést a tankönyvraktárból adták le.
A tanúmeghallgatások során sokan határozottan és egybehangzóan azt állították, hogy az első lövés szemből, a felüljáró irányából jött.
Az a megállapítás is komolyan sántít, - amit a ballisztikai szakértők egyenesen képtelenségnek tartottak-, hogy Conolly texasi kormányzót több testrészén is súlyosan megsebesítő lövedék előbb az elnök testét járta át.
Oswald, mint magányos merénylő Warren-bizottsági teóriáját erősen lerontja az a kísérletekkel igazolt tény, hogy 5,6 másodperc alatt nem automata puskából egy személynek nem lehet leadni három egymás utáni lövést.
A rekonstrukciós kísérletek során egyetlen hivatásos mesterlövész, köztük az 1964-es tokiói olimpiai bajnok Hammerl László sem tudta ezt teljesíteni.
Ehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy a vélelmezett merénylő, Lee Harvey Oswald, aki három évet szolgált a tengerészgyalogságnál, a fennmaradt minősítési lapok tanúsága szerint rendkívül gyenge céllövő volt, éppen hogy csak átment a kötelező lövészeten.
Sokan elvetik a magányos gyilkos konklúzióját az Oswald életét kioltó Jack Ruby esetében is. Oswaldot november 22-én délután fogták el egy helyi moziban, ahonnan a kerületi rendőrkapitányság fogdájába szállították. Alig két nappal a merénylet után, szeptember 24-én vasárnap Oswaldot át akarták vinni a megyei börtönbe.
Teljesen érthetetlenül, a rendőrség a merénylettel gyanúsított őrizetes átszállításának tervét, és időpontját közzétette a helyi sajtóban. Ugyan az alagsor bejáratát és folyosóit fegyveres őrszemekkel zárták le, és csak a rendőrség, illetve a sajtóigazolvánnyal rendelkező újságírók számára biztosították a belépést, ám ennek ellenére Jack Ruby, egy helyi sztriptízbár tulajdonosa,
akinek a maffiával fennálló alvilági kapcsolatai közismertek voltak,
mindenféle ellenőrzés nélkül bejutott az alagsorba.
A vizsgálat azt is megállapította, hogy Ruby már péntek éjjel járt a rendőrségi épületben, ám ennek hátterét nem tárták fel.
Az az egyébként dokumentált tény is elsikkadt a vizsgálat során, hogy Oswald meggyilkolásának napján, november 24-én kora hajnalban egy névtelen telefonáló többször is figyelmeztette az FBI-t és a helyi rendőrséget arról, hogy Oswaldot el akarják tenni láb alól.
A rendőri vezetők ennek ellenére nem változtatták meg sem az átszállítás időpontját, sem pedig a gyanúsított épületen belüli kísérésének útvonalát. Így történhetett meg, hogy Jack Ruby a tömegből kilépve közvetlen közelről hasba lőhette a két ügynök által közrefogott Oswaldot.
Kennedy feltételezett merénylőjét ugyanabba a Park Memorial kórházba szállították, ahol két nappal korábban az elnök belehalt sérüléseibe. Oswald sem kerülhette el a sorsát, egy órával a kórházba szállítása után meghalt. Ezek voltak az utolsó szavai:
I am just a pasty – Én csak egy balek vagyok."
Jack Ruby kihallgatása során azt vallotta a nyomozóknak, az elnök halála miatti felháborodásában, puszta „felindulásból" lőtte le Oswaldot. Arra soha sem derült fény, hogy Jack Ruby illetéktelenként hogyan juthatott be a szigorúan őrzött rendőrségi épületbe.
A Warren-bizottság legsúlyosabb mulasztása, hogy egyáltalán nem foglalkozott a merénylet, valamint Ruby tettének valós motívumaival.
1992-ben, Bill Clinton elnöksége idején állították fel a JFK Records Act ( JFK Nyilvántartási Törvény) alapján a Warren-jelentés felülvizsgálati bizottságát, az Assassination Records Review Board-ot. Ennek végső konklúziója szerint: „A Warren-bizottság megállapításaival kapcsolatos kétségek nem csak az átlagos amerikai polgárokban merültek fel. Jóval 1978 előtt, Johnson elnök, Robert Kennedy, és a Warren-bizottság hét egykori tagja közül négyen mindannyian - néha nem nyilvánosan - megfogalmaztak bizonyos kritikákat a bizottság alapvető megállapításaival kapcsolatban." (Forrás: Assassination Records Review Board)
A bizottság javaslatára a Warren-jelentés kiegészítő dokumentumainak nagyobb részét feloldották a titkosítás alól. A nagy kérdés csupán az, hogy mit tartalmazhatnak azok a dossziék, amelyek fedőlapján még legalább 2039-ig rajta lesz a „Top Secret" pecsét.