Új térképekkel tehetik hatékonyabbá a természetvédelmet

Többrétegű térképes becslés készült Magyarország potenciális természetközeli növénytakarójáról az MTA ÖK Ökológiai és Botanikai Intézetének vezetésével, az MTA ATK Talajtani és Agrokémiai Intézet és a Svájci Szövetségi Kutatóintézet közreműködésével. A modellek által adott térképes becslések kellő tudományos alapot adnak az ökológiai restaurációs intézkedéseknek és egyéb természetvédelmi beavatkozásoknak.

A potenciális elterjedés becslése megmutatja, hogy a vizsgált természetközeli élőhelyek hol mekkora valószínűséggel lehetnének jelen tartósan, ha valamilyen módon odakerülnének, de nem veszi számításba, hogy az odakerülésnek, helyben kialakulásnak mekkora az esélye.

A tudományos együttműködés keretében külön-külön prediktív ökológiai modellt építettek a kutatók Magyarország 39 legfontosabb, zárótársulásnak megfelelő, szubklimax és klimax élőhelyére. (A zárótársulásnak megfelelő élőhely általában már nem alakul át más élőhellyé.)

A vizsgált élőhelyek köre jól lefedi az ország természetes növényzetét: a kutatók találtak köztük nádasokat és mocsarakat, szikeseket, szárazgyepeket, valamint számos fás élőhelyet is, vagyis láp- és ligeterdőket, üde lomberdőket, sziklás erdőket, fényben gazdag erdőket, száraz erdőket és sztyepperdőket.

Forrás: mta.hu

A felépített modellek képesek a potenciális elterjedési területet kirajzolni azáltal, hogy a potenciális előfordulást minden vizsgált földrajzi pontban besorolják 0-tól 4-igterjedő, mind nagyobb valószínűséget kifejező kategóriákba.

A modellek által adott térképes becslések tudományos alapot adnak a különféle ökológiai restaurációs intézkedéseknek és egyéb természetvédelmi beavatkozásoknak, továbbá minden olyan döntés előkészítésében támpontot nyújthatnak, amely természetes élőhelyeket érint.

Az eredmények felhasználhatók a tájökológiai, területtervezési, tájértékelési tanulmányok és tervek alapozó szakaszaiban is. Ezek korábban elsősorban a megfigyelt, aktuális vegetációt vették figyelembe, de abból a legtöbb esetben csak részlegesen vonható le következtetés a potenciális vegetációra nézve. A táj aktuális állapotát és regenerációs lehetőségeit azonban sokkal reálisabb ez utóbbihoz mérni. Potenciálisan homogénebb tájban kevés növényzeti típus jelenléte is természetes lehet, míg potenciálisan diverz tájban ugyanennyi vegetációtípus jelenléte már elszegényedést jelezhet. A potenciális vegetációt figyelembe vevő tájtervezés pedig az eddig alkalmazottnál átgondoltabb, árnyaltabb és fenntarthatóbb területi tervek készítését segíti elő.

A felépített modelleknek köszönhetően, a regionális éghajlati modellek eredményeire támaszkodva a jövőbeli potenciális elterjedések becslésére is mód nyílik a későbbiekben. Így azon túl, hogy jelenleg milyen élőhelyek illenek egy adott területre, az is megtudható, hogy a jövőben mely élőhelyek találhatják meg ott a létfeltételeiket. Végső soron tehát hosszú távú, megalapozott és fenntartható természetvédelmi döntések születhetnek.

A Journal of Vegetation Science nemzetközi tudományos lapban publikált eredményeket összegző teljes cikk a Magyar Tudományos Akadémia weboldalán, az mta.hu-n olvasható. Ugyanott elérhetők a természetközeli élőhelyek potenciális elterjedését ábrázoló térképek is.