A Science Advances című tudományos folyóiratban közzétett tanulmányában az Antonios Mazaris vezette nemzetközi kutatócsoport a világ 60 térségében vizsgálta a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján veszélyeztetettként számon tartott fajok populációinak alakulását.
A kutatók kimutatták, hogy az elmúlt egy-két évtizedben nagy változások mentek végbe, amelyek a hosszú távú fajmegőrzési erőfeszítések - köztük a szigorú halászati szabályozások és hüllő tojásrakó helyeinek védelme - eredményei.
A vizsgált populációk között 95 esetében mutattak ki jelentős növekedést, 35-nél jelentős csökkenést.
A kutatók felhívták a figyelmet arra, hogy a bíztató eredmények ellenére az IUCN vörös listája a hét tengeriteknős-faj közül hatot még mindig veszélyeztetettként tart számon.
A vizsgált tengeri teknősök közé tartozik a közönséges levesteknős, a közönséges cserepes teknős, az ál-cserepesteknős, az atlanti fattyúteknős, az olajzöld fattyúteknős, az ausztrál levesteknős és a kérges teknős.
A tengerekben élnek, néha a parttól több száz kilométernyire. Kitűnően úsznak és búvárkodnak, a szárazföldre csupán akkor mennek, mikor puha héjú tojásaikat lerakják. Nyakukat és fejüket csak alig, végtagjaikat pedig egyáltalában nem tudják visszahúzni. Páncéljukat szarulemezek borítják, melyen a hát- és hasteknő közé egy sor pajzs iktatódott. Minden faj rákokkal, csigákkal, kagylókkal és egyéb alsóbbrendű tengeri állatokkal táplálkoznak.
Egy közelmúltbeli tanulmány egy újabb veszélyre hívta fel a figyelmet, a vizekbe került műanyaghulladék a tengeri teknősök mind a hét faját veszélyezteti, a legújabb kutatások szerint minden második teknős nyelt már le műanyagot. A tengerpartokon felhalmozódó szemétbe is beleakadhatnak a tojásrakó nőstények vagy kikelt kicsinyeik. A műanyag megváltoztathatja a homok hőmérsékletét, ami azt befolyásolhatja, milyen neműek lesznek a kikelő teknősök.