A Berlini Állami Könyvtár hétvégi tájékoztatása szerint a három évig tartó projekt eredményeként 75 ezer felvételen lehet nyomon követni a természettudós és felfedező munkásságát.
A gyűjtemény központi eleme Humboldt híres amerikai naplója - négyezer sűrűn teleírt oldal - amelyet a Közép- és Dél-Amerikában 1799 és 1804 között tett felfedezőútjáról írt.
A berlini intézmény Humboldtnak a krakkói könyvtár által őrzött dokumentumait is megkapta digitalizálásra, amely előtt a feljegyzések mindegy egyes lapját megvizsgálták, hogy kell-e restaurálni.
Alexander von Humboldt báró, német természettudós, utazó és felfedező régi arisztokrata család sarjaként 1769. szeptember 14-én Berlinben látta meg a napvilágot. 1787 és 1790 között Frankfurtban, Berlinben, majd Göttingenben folytatott technikai, filológiai és természettudományi tanulmányokat.
A trópusi világ felfedezése iránti vágy az 1790-es évek elején fogalmazódott meg benne.
Híressé vált dél-amerikai felfedezőútja előtt azonban még több évig állami szolgálatban állt mint főbányamester.
Eközben ásványtani és kémiai tanulmányokat folytatott, de alpesi botanikai kutatásokat is végzett. 1797-ben lépett ki az állami szolgálatból, rövid ideig anatómaiai, majd meteorológiai tanulmányokat folytatott.
1798-as párizsi útja során ismerkedett meg Aimé Bonpland francia botanikussal.
Ismeretségükből életre szóló barátság szövődött. 1799-ben Bonpland és Humboldt Madridba érkeztek, hogy az Ibériai-félsziget flóráját tanulmányozzák.
Humboldtnak korábbi diplomáciai szolgálatainak is köszönhetően a spanyol kormányzatnál sikerült kieszközölnie, hogy a korona fennhatósága alá tartozó dél-amerikai, illetve indiai-óceáni területeken kutatómunkát végezhessen, amit a spanyolok anyagilag is támogattak. Humboldt és Bonpland 1799. június 5-én léptek Dél-Amerika földjére, a venezuelai Cumanánál.
Négy évig tartó dél-amerikai felfedezőútjuk során Humboldt és Bonpland bebizonyították, hogy az Orinoco az Amazonasba ömlik, első európaiakként megmászták a Chimborazo vulkánt, a caxamarcai fennsíkon pedig megfigyelték a Merkúr Nap előtti átvonulását. Botanikai, vulkanológiai, ásványtani és zoológiai megfigyeléseik mellett meteorológiai és antropológiai kutatásokat is folytattak az Amazonas-medence felfedezetlen területein.
Humboldt és Bonpland 1804. július 3-án érkeztek vissza Franciaországba.
Felfedezőútjuk rengeteg új ismerettel szolgált a növénytan, az antropológia, a vulkanológia és meteorológia, valamint az ásványtan, sőt még az archeológia számára is. Humboldt nevéhez fűződik a növényföldrajz és az összehasonlító klimatológia mint új tudományág megteremtése.
Dél-amerikai felfedezéseiket 30 kötetben publikálták, részben francia, részben pedig latin nyelven, Humboldt közel 27 évig dolgozott felfedezéseik tudományos feldolgozásán. 1829 tavaszán az orosz cár, I. Miklós meghívására Szentpétervárra utazott, hogy a cári kormány megbízásából előkészítse szibériai expedícióját.
Az Urálon át az Altaj hegységig, onnan pedig Kínáig jutott el.
Visszafelé tartó útján bejárta a kirgiz sivatagot és elérte a Kaszpi-tenger partját.
Kilenc hónap elteltével érkezett vissza Moszkvába. Szibériai felfedezőútjának eredményeit kétkötetes könyvben publikálta.
Az 1830-40-es években a porosz király diplomáciai szolgálatába állt. A világhírű természettudós élete alkonyán leginkább Berlinben, illetve tegeli birtokán tartózkodott.
Alexander von Humboldt termékeny és kalandos életutat maga mögött hagyva, 90 éves korában, 1859. május 6-án hunyta le örökre szemét.
Nem nősült meg, és nem maradtak leszármazottai.
Jelentős értékű vagyonát végrendeletében tudományos célokra hagyta. Az ő emlékére hozták létre a tekintélyes Humboldt-alapítványt, amely tudományos projekteket és kutatókat támogat. A nagy német felfedező hagyatéka mind a mai napig jelentős tudománytörténeti értéknek számít.