A viselkedéskutatók a Pnas című szaklapban számoltak be eredményeikről.
Sarah Marshall-Pescini kutató és munkatársai speciális feladat elé állítottak olyan farkasokat és kutyákat, amelyek falkában és az emberhez szoktatva éltek.
A feladat célja az volt, hogy bizonyítsák, milyen jó a fajtársak közötti együttműködés.
Egy kerítés mögött csirkehús feküdt egy nagy etetőtálcán. Ha két állat egyszerre meghúzta a tálcához erősített kötél két végét, akkor magukhoz tudták húzni a tálcán fekvő húst.
A farkaspárok 416 kísérletből 100 esetben, tehát nagyjából négy esetből egyszer jártak sikerrel, a kutyapárok azonban 472 kísérletből mindössze kétszer.
A farkasok akkor tudtak legjobban együttműködni, ha jó kapcsolatban voltak egymással és hasonló rangjuk volt a falkán belül.
Az eredmények jól illeszkednek a természetben megfigyeltekhez - fejtették ki a kutatók.
A farkasok nagyon szoros családi csoportokban élnek,
és rá vannak utalva arra, hogy közösen vadásszanak, közösen neveljék az utódokat és védjék meg a területüket.
Ellenben a vadon élő kutyák, amelyek a világ kutyapopulációjának még mindig mintegy 80 százalékát alkotják, általában magányosan kóborolnak.
Bár a kutyák ugyanolyan érdekeltek voltak az ételért végzett játékban, mint a farkasok, mégis szinte sohasem húzták meg egyszerre a kötelet, hogy elkerüljék a konfliktust egymással - vélik a szakértők. "A farkasok mindig harcolnak a táplálékforrásért, a végén azonban mindketten megkapják a maguk részét" - nyilatkozta Marshall-Pescini.
A kutyáknál a domináns állat visz el mindent, a másik pedig távol tartja magát tőle és az ételtől is,
hogy ne kerüljenek konfliktusba. Nyilvánvalóan ezek az elkerülési stratégiák akadályozták meg a sikeres együttműködést a fajtársakkal - tette hozzá a viselkedésbiológus.
A kutatók a jövőben majd azt vizsgálják a kutyáknál és a farkasoknál is, hogy milyen jól működnek együtt az emberrel.