A közlemény szerint
a Duna mentén húzódó határvonal magyarországi szakaszát 65 helyszín képviseli,
két légiós tábor, számos segédcsapattábor, őrtorony és egyéb katonai létesítmény, több polgári település, valamint az ezeket összekötő limes-út néhány szakasza. Mint felidézik, a nevezés ilyen formában való elkészítését több éves tárgyalás előzte meg az UNESCO Világörökségi Bizottságával és az ICOMOS képviselőjével.
Ezek eredményeként a római limes világörökségi nevezésében érdekelt tíz európai ország elkészítette a Római Birodalom teljes, mintegy 6500 kilométer hosszú határának a komplex bemutatását és nevezési tervét, kiemelkedő egyetemes értékeit felsorakoztató tematikus tanulmányt, amelyet a Világörökségi Bizottság idén júliusban Krakkóban tartott ülésén elfogadott. Magyarország, Szlovákia, Ausztria és Németország az ICOMOS javaslatára egyesítette korábban külön-külön készített nevezési pályázatát.
A mostanra elkészített, egyetlen pályázattá összeolvasztott anyagot az osztrák fél szeptember végén eljuttatta az UNESCO Világörökségi Bizottságának előzetes formai ellenőrzésre.
Az esetlegesen javasolt kiegészítésekre és módosításokra 2018 januárjáig lesz lehetőség,
amikor a végleges pályázatot Magyarország fogja a társországok nevében is benyújtani mint önálló világörökségi nevezést.
A mai Dunántúl, valamint kelet-ausztriai, észak-szlovák, illetve szlavón és horvát területeket magába foglaló Pannonia csak a Kr.e. 1. század végén keltette fel Róma érdeklődését, elsősorban e területet kettészelő, a Földközi- tenger és a Balti-tenger térségét összekötő fontos kereskedelmi útvonal, a borostyánút miatt.
A rómaiak Kr.e. 36 és Kr.u. 49 között több részletben szállták meg és szervezték provinciává ezt a territóriumot.
A Dunántúl nyugati sávjának elfoglalása Augustus császársága idején, Kr.e. 14, illetve Kr.u. 6. között történt meg. Kr.e. 9-ben Tiberius, Augustus fogadott fia és jövendőbeli utóda légiói élén leigázta a Dráva-Száva vonalán élő kelta-pannon törzseket, és a római impérium keleti határát a Duna vonaláig terjesztette ki.
A Dunántúl keleti részét csak Claudius császár uralma idején szállták meg a rómaiak, majd Kr.u. 106-ban a császárkor egyik legnagyobb alakja, Traianus osztotta ketté az addig egységes provinciát, Pannonia Superior (Felső-Pannonia) illetve Pannonia Inferior (Alsó-Pannonia) tartományokra,
utóbbinak Aquincumot téve meg székhelyének.
A Duna-menti katonai védelmi vonal, a limes kiépítése Domitianus Kr.u. 82 és Kr.u. 96 közötti uralkodása alatt fejeződött be.
Pannonia a 2. századtól felerősödő barbár betörések miatt stratégiai fontosságú területté vált a birodalom, főleg az itáliai területek védelme szempontjából, ami miatt Róma állandó jelleggel több légiót is állomásoztatott itt. A gyakori határ menti harcok miatt a pannóniai légiók különösen harcedzett, és az egész birodalomban respektált katonai alakulatoknak számítottak.
A forrongó 3. században Pannonia több híres katonacsászárt is adott a Római Birodalomnak.
A 2. század végén a pannóniai légiók segítették hatalomra Septimus Severus császárt, aki uralkodása alatt (193 és 211 között) nagyarányú építkezésekbe fogott a mai Dunántúl területén.
Aquincum (Óbuda), Gorsium-Herculia (Tác), Brigetio (Szőny,) Sopianae (Pécs) valamint Savaria (Szombathely) virágzó római településeknek számítottak a 2. század végén, illetve a 3. század első felében.
A 3. század mély válságának Diocletianus vetett véget,
aki teljesen átszervezte Augustus életművét a principátust, és új hatalmi-irányítási rendszert vezetett be, a négy társcsászár uralmán alapuló tetrarchiát.
Diocletianus átszabta a birodalom addig érvényes tartományi határait, Alsó- illetve Felső-Pannoniát is négy provinciára osztotta fel.
A 4. század derekán ismét felerősödtek a barbár betörések,
Kr.u. 365-ben nagyarányú kvád-szarmata támadás indult a dunántúli római tartományok ellen.
Valentinianus császárnak sikerült úrrá lenni a válságon és az ő nevéhez fűződik a határrendszer megerősítése is.
370 körül azonban egy minden addiginál veszedelmesebb ellenség, a távol-keleti sztyeppékről érkezett hunok kezdtek felsorakozni a Római Birodalom keleti határaihoz.
Kr.u. 395-ben Theodosius nyugati, illetve keleti birodalomra osztotta szét az impériumot, Pannonia a Nyugat-Római Birodalom fennhatósága alá került. Egy-két viszonylag békés évtized után
az 5. század elejére a pannón tartományok ismét háborús övezetté váltak.
409-ben a nyugat-római császár, Honorius Pannonia Valeriát kénytelen volt átadni a hunoknak, és a romanizált lakosság megkezdte a menekülést a provinciából. 433-ban a pannóniai területek túlnyomó többsége a hunok kezére került, az 5. század derekára a rómaiak véglegesen kivonultak a Dunántúlról, amely ezzel a század végére teljesen elvesztette romanizált jellegét.