A mai mosómedvékéhez hasonló sötét arcmaszkszerű mintázat, sötét hát, világos hasi rész és csíkos farok jellemezte az állatot Fiann Smithwick, a Bristoli Egyetem kutatója és munkatársai szerint, akik eredményeiket a Current Biology című szaklapban mutatták be.
"A dinoszauruszok nem voltak mind azok a nagy súlyú, szürke szörnyek, ahogyan a gyerekkönyvekből ismerjük őket. Legalább néhányuk összetett mintázatú volt, hogy ezzel megtévesszék támadójukat, és hogy jobban el tudjanak rejtőzni, csakúgy, mint a ma élő állatok" - mondta Smithwick.
A bristoli szakértők már 2010-ben rekonstruálták a Sinosauropteryx mintázatát.
A kutatócsapat ezúttal azt vizsgálta, milyen célt szolgálhatott a különleges színezet és milyen élettér illett ehhez leginkább.
A has és a háti rész színezetének kontrasztját a zoológiai szaknyelvben ellenárnyékolásnak hívják és több ma élő állatnál is megtalálható. A Sinosauropteryxnél a világos és sötét közti átmenet nagyon éles.
Ez arra utal, hogy az állat sok időt töltött olyan napos, nyílt területen, mint például a szavanna.
Ha erdőben élt volna, a színátmenet sokkal folyamatosabb lenne.
Napsütésben a dinoszaurusz háta világosabbnak hat, a hasa pedig sötétebbnek.
Ezáltal az állat kevésbé tűnik háromdimenziósnak, így jobban beleolvad a háttérbe, mint az egyszínű élőlények.
A szemek körüli sötét, arcszerű színezet hatására szemei kevésbé felismerhetők,
a csíkos farok célja pedig, hogy megtévessze a támadót,
és elvonja a figyelmet olyan létfontosságú testrészekről, mint a has és a fej.
A mintegy 1,2 méteres Sinosauropteryx nagyjából 130 millió éve élt és az úgynevezett Jehol-csoportban, Kína északkeleti részének egyik régiójában fedezték fel. Ez a terület az itt talált fosszíliák kiemelkedő állapotáról ismert.
Korábban úgy vélték, hogy a Sinosauropteryxek idejében ezt a területet erdő borította.
Smithwich és munkatársainak elemzése szerint azonban itt azonban füves, bozótos szavannák terülhettek el, és a táj sokkal változatosabb volt, mint azt eddig hitték.
A kréta a földtörténeti középkor, a mezozoikum leghosszabb ideig, mintegy 80 millió évig tartó kora volt, amely a szauropoda taxonok, valamint a tengeri és a repülő hüllők rendkívül változatos evolúciójáról ismert. A krétában jelentek meg a valódi madarak, és például a kígyók is.
Ebben az időszakban a mainál sokkal melegebb és kiegyenlítettebb volt az éghajlat, és a felső illetve az alsó kréta kor határán nagyjából 100 millió éve érte el a világtenger a legnagyobb kiterjedését is, a Föld mintegy 83 százalékát borította víz, és a tengerszint hozzávetőleg 200 méterrel volt magasabb a mostaninál.
A kréta kor végén, 65 millió éve egy nagyméretű aszteroida becsapódás miatt, és más környezeti körülmények együtthatásaként a szárazföldi dinoszauruszok, repülő, valamint tengeri hüllők és egyéb, a mezozoikumot jellemző állatcsoportok hirtelen kihaltak.